graffiti

ki vagy ma az még sose voltál

felfénylik körötted az oltár

és a télvég mosolyog

a mosolyod

itt van mindörökkön örökké

rá van írva hogy szeretté

csak így népnemzetin

egy reggelin

már turbékolást hoz a szellő

és eszembejut az a sellő

aki voltál-vagy-leszel

hogy is mondjam el

amit talán nem is lehet sose

mert minden csak mese

s egy örökkévaló álom

a fájlom

lenn most enyhe pára száll

felettem napelemes zseblámpa-ég

hajnali csend szitál

ugyanúgy mint a mesébe rég

lassan előbújnak a kerti fák

kissé valószerűtlenül

emlékeznek rád

valahol legbelül

történik minden

a többi illúzió

s a csendben

nyerít a hintaló

futok én fotogén képek után

tavasztkergető kerge széllel

egyszer eljön minden az ám

és az idő talán nem cserél el

elhiszem hogy lehet még nyár

és délután fodrozódik a rét is

pipacsok s kék búzavirág vár

látod ez nekem fétis

a tavasz itt van már a kiskertbe

és én is belevagyok gipszelve

annyira hozzám tartozik

már pedig

sokszor voltunk együtt az életbe

többnyire egymást élvezve

közösen éreztük a föld szagát

és követtük zápor nyomát

néztük ahogy a méheknek

virágok nyíltak életnek

többször repültünk a felhőkkel

orgonaillat ernyőkkel

egy reggel szöszmötöl az avarba

persze ettől nem jövök zavarba

csak nézem a hűvös csöndet

és huss egy újabb nap lett

fenn ott valahol a felhők fölött

ahova jó régen isten is költözött

és nem küld soha egy képeslapot

így helyette én mondok jó-napot