graffiti
Bulvárnovemberi áhítat
lenn újra indul az álarcparty
fenn lebegnek apró kis szlengek
nah ezt majd kapd ki
és lássál a szebbnél is szebbnek
novemberi levél bearanyoz
tisztára aranyból vagyok
mit is mondhatott óz
de én most mindent a másra hagyok
mi hülyeség-mi nem
lopjuk az órát hát nem hülyeség
átállítjuk a sarokból amoda
épp ahol volt nemrég
ez egy kész csoda
jah ez a fehér ember takarója
"egyik feléből levág és hozzávarrja a másikhoz"
mit szól ehhez a homokóra
az egyik visz a másik hoz
én is csak lopom a percet mintha lenne
de olyan jó néha a semmiben veled
és az a hülyeség pont benne
hogy nem is biztos hogy szeret
október végi feszt
kis lomha álmok az avarba
kergeti őket a szellő
á ettől nem jönnek zavarba
ahogyan a víztől a sellő
épp táncot járnak az árnyak
október végi feszt
á ne hidd hogy bánlak
szerelmem túléli ezt
távol vagyok
ma szinte csak temetőket jártam
talán a múlt is van
és a delelő napfény a sírokon
már jó okon
mutatja a mai világot
vihetek én ezer virágot
semmit sem ér semmi soha
ha én távol vagyok ott a
túl az óperencián
lelkekben sosincs hiány
hisz ma minden a majdban van
és...-talan
halmazok
ásít a horizont épp most
szél se leng minden áll
ez is egy késői poszt
halál után már nincs halál
a nap lassan kúszik lefelé
ami volt már úgy marad
megyünk egy másik nap elé
és jő egy újabb virradat
a szerelmek halmozódnak
nem is tom milyen halmazok
a lélek már nemigen kap
azzal sokat ha meghalok
ó milyen őszi izé a kedvem
hull a hull a nemtudom
lassan már neked se tetszem
pedig a kezed sem fogom