dobok

skary•  2023. december 20. 07:39  •  olvasva: 134

vékony fehér por a tájra ül

dér a tél ledér

de látod elcsendesül

szerény

bent a tűz lobog dobok

rá néhány fát

az árnyék imbolyog

s hamisan fest le mát


amúgymeg ma napfény

e délután kisütötte

a fény repkény

mindörökre

eltünt a dér az ágakról

most már tér-idő

elege van az álmokból

élni-kő




Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

skary2023. december 23. 02:58

@csillogo: úh köszi...neked is boldogot...én nagyondógoztam...tegnap temetés...remélem ma már kissé könnyebb lesz

csillogo2023. december 22. 20:54

Rég nem jártam, de a harcsavadászat eltratott egy darabig és közben éltem is kicsit! :)
írtam, hoztam neked pár sort! Hogy ne mindig itt trollkodjak! :) boldog karácsonyt Skary !

https://blog.poet.hu/csillogo/re-akciok---skary-verseire

skary2023. december 20. 18:03

@kevelin: jó ez poszt
de a "zíró" most henyél :)

kevelin2023. december 20. 15:46

Sötèt van oszt
Fenyôfát oszt
A tèl🎄🎍🌲

skary2023. december 20. 13:28

@Mikijozsa: a kapa egy egészséges gyógytorna mindenkinek

Mikijozsa2023. december 20. 11:24

@skary: így van, kapát a kopasznak :)

skary2023. december 20. 09:56

@Mikijozsa: József Attila: MONDD, MIT ÉRLEL...


Mondd, mit érlel annak a sorsa,
akinek nem jut kapanyél;
kinek bajszán nem billeg morzsa,
ki setét gondok közt henyél;
ültetne krumplit harmadába
s nincs szabad föld egy kapa se,
s csomókban hull a hajaszála
s nem veszi észre maga se?

Mondd, mit érlel annak a sorsa,
akinek öt holdja terem;
lompos tyúkja kárál a torsra
s gondjai fészke a verem;
s igája nem zörög, sem ökre

nem bőg elnyújtva - nincs neki -
s mélyéről párolog a bögre,
ha kis családját eteti?

Mondd, mit érlel annak a sorsa,
ki maga él, maga keres;
levesének nincs sava-borsa,
hitelt nem ád a fűszeres;
egy tört széke van, hogy begyújtson,
repedt kályháján macska ül,
ritmust lóbál az ajtókulcson,
néz, néz, s lefekszik egyedül?

Mondd, mit érlel annak a sorsa,
ki családjáért dolgozik;
veszekszenek, kié a torzsa,
és csak a nagy lány néz mozit;
a nő mindig mos - lucsok holtja -
szájíze mint a főzelék
s a szigor a lámpát ha eloltja,
csend fülel, motoz a setét?

Mondd, mit érlel annak a sorsa,
ki a gyár körül őgyeleg;
helyén a kapszlit nő kapdossa
s elfakult fejű kisgyerek;
s a palánkon hiába néz át,
hiába cipel kosarat,
szatyrot, - ha elalszik, fölrázzák
s lebukik, hogyha fosztogat?

Mondd, mit érlel annak a sorsa,
ki sót mér, krumplit, kenyeret,
hozomra, újságpapirosba
s nem söpri le a mérleget;
s ritkás fény közt morogva rámol
- az adó hosszú, nagy a bér -
s mi haszna sincs, hiába számol
többet a petróleumért?

S mondd, mit érlel annak a sorsa,
ki költő s fél és így dalol;
felesége a padlót mossa
s ő másolás után lohol;
neve, ha van, csak áruvédjegy,
mint akármely mosóporé,
s élete, ha van élte még egy,
a proletár utókoré?!

1932. jan.

Mikijozsa2023. december 20. 09:44

a tél a turbántól fél
zorbán pedig addig henyél
míg kezébe nem nek kerül egy kapanyél :)