aranylepkék

napfény csuklik a zöld ágon

á annyira én nem bánom

biztos emlegetik az emberek

erre ő itt hempereg

nem baj holnap úgyse írok

nyugodtak lesznek a tapírok

minden a harmóniába száll

ami volt sírám

megszűnik egy szép szombaton

bp-en és halason

aranylepkék szállnak a virágra

oh ha minden ilyenné válna

de nem lesz ilyenné semmi

és minek is a lenni

misztériája

hiába

akarsz bármit aggyal

elkerget egy csábos angyal

bűvös delejes tekintete messze

de el vagy veszve 

és elveszettnek lenni jó

csak annak jön a télapó

meg a jézuska is talán

az idők szaván

én is ott vagyok

ahol a nap ragyog

és majd a szentlélek

is ha megkérded

azt mondja nevetve

te vagy szeretve

nem is igazán tudja

de mégis érzi

ahogy nézi

a két szemedet most

hogy valami varázst lopsz

a mindennapokba napra-nap

ezek az aranyhalak

s lassan elúszik minden

mint egy álom

és a végtelen rendben

se nem találom

azt a megfoghatatlant

ami megfogott

s nincs az a lant

vagy fagott

ami eljátszaná

a képzeletet