agartha

skary•  2020. november 2. 07:09  •  olvasva: 305

november-cseppek az ablakon

jah én nem ott lakom

csak nézek kifelé a világra

agartha

itt benn az én-hajómban

a magam van

jó társaság elhiheted

persze én is hiszek neked

kölcsönös szimbiózis

á még nem szklerózis

csak szimpatizál magam magammal

aranyhaj

és sellőfarok

világot akarok

ott kinn az üvegen túl

a szívek aranyból

vannak

és dobognak

a fény fehér-özön

van hozzá közöm

hisz attól vagyok én

szerény

telen és talanságok

a mosolygások

visszatükrözik

épp amik

vagytok





Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

skary2020. november 4. 13:39

@Krisztinka: :)

skary2020. november 4. 13:39

@Törölt tag: jah

skary2020. november 4. 13:39

@TothGigi: aha :)

Krisztinka2020. november 4. 08:58

:)

Törölt tag2020. november 3. 09:19

Törölt hozzászólás.

TothGigi2020. november 2. 21:25

"a szívek aranyból
vannak " Hát persze :)

skary2020. november 2. 17:13

@Rozella: nyugi nemsoká mögtudjuk
és ha majd mondjuk
möghalunk
mindönt tudunk :)

Rozella2020. november 2. 14:28

a föld alatt vagy felett
játszik a képzelet
az üveghegyen innen
és az üvegen túl
... vajon mi lehet? :)

skary2020. november 2. 13:02

@chillly24: magammal is :) tod én mindenkivel leülök beszélgetni :)

chillly242020. november 2. 11:21

Ez de jó! Mondanám hogy beülök melléd, de bizonyára zavarnálak, hisz magaddal szimpatizálsz :)