Merengés

sk22•  2015. október 23. 12:39

Ősszel a virágok alszanak,

szemük lehunyva, szirmukat
színes avar borítja, hosszú
útra indulnak, különös álomban
egymást ölelve ringanak.
" Hűvösödik már, be kell 
gyújtani " kedves, s magunkra 
húzni közös takarónkat.
Zümmög a rét, merengek még,
dalom könnyedén száll, 
utamon a remény is  elkisér. 




Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

ugroeva2015. október 28. 22:11

Gyönyörű gondolatok kedves sk22!

sk222015. október 24. 23:29

Igen, elmaradt az idezőjel, köszönöm, hogy szóltál.

Grigo_Zoltan2015. október 24. 10:56

Hát...érdekesen belecsempészted József Attila sorait a versedbe...
Gratulálok:-)