Szégyen Szeretni?

Oly régóta rágott csont

Mit fel-felböffent epemarta gyomrom,

De újra visszanyelem. Mert nem hiszem el, hogy nincs őszinte szeretet.

S ez emészt minden nap, mióta szemedbe néztem.../mint akkor ott a postán mikor feltekintve tekintetünk elsőre találkozott s arannyal pecsételted neved szívem belső falára/...

s néztem rád ugyan azon szemmel, ugyan azon pecséttel de már egy szakadó-foszló szívvel verten emeltem ajkamra a sose kívánt szót. Vége.

A teljes zűrzavar küszöbén kértem.

Ne csináld tovább velem önbizalom értéktelenítő játékunkat.

Fájt hogy életem lélekörlő vihara előtt már nem tudok bízni benned, bennünk, magamban.

Fájt minden ugyanúgy mint minden pillanatban egész éltem során. De akkor ez más volt...életem első igazi csalódása mit senki másnak nem köszönhettem csak magamnak.

//A legnagyobb pofont "sors" által én mértem a rózsaszín álomködben valóságról mit sem sejtő csak "tudó" beképzelt képkeretemre

/forró kása kerülgetés effekt mint pl. ez/  //

folyt.köv. ;)

Hiányzol, hiányod tudata mély űrt vájt bennem, mit akkor csak éreztem de nem értettem, csak veszett kutya módra bekebelezve mindent a bennem tátongó semmit betömni... jól lakatni.

S mostanra lett világos mi setétben fénylett s húzott magához megannyi válasz, hogy megértsem az érthetetlent.

Magam vagyok, voltam s leszek.

Nincs hibás s hiányos.

Hogy emléked hiába ver léket mindenbe mit szeretek. Egész vagyok voltam leszek. S igaza volt megannyi szájnak-tanácsnak...

Bármennyire is szeretném veled végigírni, talán sohasem lehet egész a mi teljességünk mert vannak sebek mik begyógyulnak, de a heg ott marad s bármennyire is ápolod az bizony csak felszakad.

Nem hittem volna hogy leszel ily erős talapzatra felmászott kiscsillag mi erősebb fényt szór mint a Telihold.

De így lett.

Rád gondolni ha hiszed ha nem nekem se feltétlen öröm. S megannyi sérelmet fájdalmasan felül ír az ezernyi mosoly, édes egymásra találás életünk gondtalan káoszába taszító eszméletlen szerelme felnőtté válásunk köszübén.

S ha igaz mit mondanak hű védelmezőink; a még egyszer csak egy pillantásra mosoly s nosztalgia érzelmi vasút ellenes őrzőink. (őreink)

Te túlléptél azon a küszöbön ha nem is azzal a lendülettel mivel ketten szárnyaltunk anno, de igaz támogató nélkül is DE megtetted

S csak én botorkálok bátor léptekkel de ügyetlenül egyensúlyozva az élet küszöbén.

Hiányzol.       2020. 03.20 (p) 23:54, Írország