Tudatos hanyatlás

sintax•  2018. január 12. 06:11

Mindig van lejjebb a rosszabnál mélyebb

Nem te vagy az egyetlen, ha nem érted.

A vágyak tengerében vesztegetem magamat.

Kezem üres, szívem éhes.

Egy meleg ölelés, egy szó: Apa 

S többé nem találom a szavakat.

A szavak melyek az életem, egy ‘ tükör’ miben  nem magamat látom, a világom üres, olyan mint egy álom. 

Mégis harcolok a bennemlévő emberrel,

Bármilyen fegyverrel, nap mint nap. Hazudok magamnak. Egy tükör vagyok a saját agyamnak.

“Pompàzok a tükör elött.” “Modern kori Szüsziphosz” 

Már nem hat meg a kegyes szüzipóz.

Csalódtál már másban? Én csalódtam mindenkiben. Benned is. Magamban is.

Hideg van kinnt? Itt bent igen! 

Tudod milyen egyedül? Kétlem.

Milyen mikor elveszted minden álmod,

Cserébe csak véred kapod. Ez a boldogság. Nem értem.

Tudod milyen egy levélnek? Mikor meggyújtják a fát alatta? Mennie kell hiába maradna. Nehezen de elélek, addig míg visz a szél. Ne ez alapján ítélj el.

Tudod milyen a semmiért dolgozni? 

Elvesztegett ifjúság, egy börtönben spórolni. Ilyen egy bilincs, a bank a kilincs,

Te pedig a lánc vagy a széf másik oldalán.

Koravén forint alapú temető. Majd a te gyermeked is belenő.. a cipőbe.

A hajadon az korpa tán? Kösz, nem ekcémás vagyok. Lehetsz az önismeretednek, mecénás? Csak 

szenvedő... de az nem lesz elegendő.

“Lelkem éhes, szívem ragyog”

Hát teríts meg bátran! Elég időt és hitet hagyok, hogy megtöröld kényes pofád !

Bűzös betölti az egész szobát, s rohad.

Nesze itt a szalvétád! 

Bár fellőttem nem egy, s nem kettő zöldebb rakétát. Mégis képtelen voltam megerteni ezt a sorvadó planétát. Hát irtsuk ki emberségünk végső maradékát is. “Hol máshol lennék, ha nem itt?

Tükröm, tükröm hiába tartalak ez nekem túl nagy falat. Túl nagy falat épitettem magam körül. Megtörik az akarat. Egy polcnyi keserédes gondolatod betölti koponyám. Belülről kongatja süket nyoszolyám. Hiába fekszek le, aludni nem tudok belőle tanulni sohasem. Hát nem fekszek le odasem! Melléd sem.

Mindig csak a mocskos anyagi... 

a világom maradi, de legalább őszinte hazugsàg.  Képzeletem csalfa, a valóság tart ébren alva. Neked nem mindegy? 

Nem mindegy ha sírok? Úgyis mindig kitörök... ha kell lopok, ha kell csalok de az a három dollárjel valahogy mindig kipörög...

“De addig sírva, kínban mit se várva”

Mégis minden hónapban megjön az a k*rva villanyszàmla...

“Kérdeztél a hétvégéről” ódàkat zengtem a szépségéről, minden szar hétfő este, mikor hagytam hogy 2 üveg boldogság a hipotalamusom színesre fesse.

Erre mindig volt lóvé, arra nem hogy szeress, csak hogy a kínomon nevess.

Beteg ez a világ, hiába eltelt már pár óra

“Még mindig azoknak fáj akik nem beszélnek róla.” Nincs annyi bánat, mi nem önthető szóba.

“Az én hűtlen beteg istenem” saját magam vagyok egy tollal. 

Mégsem tart senki sem szóval. Szóval elegánsan távozok, akkor is ha hátba köptök, ezért mindent feláldozok. Akkor is ha ezért elvérzek, elkárhozok. 








Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

sintax2018. január 13. 03:23

@Mikijozsa: “Örök tehetetlenségre ítéltetett” egyébként egy idézet egy barátom irományából, számomra pedig tisztelgés elötte.

Mikijozsa2018. január 12. 10:19

mindig van lejjebb, csakhát mért lennél Sziszpühosz ? érdekes téma, remek

Zsuzsa03022018. január 12. 10:12

Remek. Elgondolkodtató....