Szél fújta lombsátor alatt, szerelemről faggatva halad az idő, módosult vágya, szívedben ne legyen bezárva. légy te a szellő, mely tavaszi estéken, átsuhan enyhülést hozva , az eső, mely arcomat záporozza, hív egy dal, mely egykoron szólt otthonomba, ott az élet csoda volt , s minden mit a szív adhatott. a szerelem mindig velem élt s bármi történjék is a test mindig remél, s az emlékek az idő porába oltva , vándorolnak át a csillagporba.