Science fiction történetek-novellák

  Egy őszi verőfényes nap alatt, feleségül vettem egy őrült asztronauta lányt. Tiszta szívből szerettük egymást. Nászútunk alatt, körbe utaztunk egy pár planétát.

     Házasságunk egy-két hetében minden jól telt, de az ő szíve egyszer csak egyik napról a másikra hirtelen háborogni kezdett, mert annyira szeretett, hogy féltett tűztől-víztől engemet. Én értem teljes egészében megveszett. Mondjuk igaz ami igaz én is hasonlóképpen éreztem iránta. Másképpen fogalmazva. Aggódott értem minden körülményben. Ezért hát épített számomra egy olyan épületet, amelyet örök időkre védelmezhet. Így hát rabja lettem egészen, de nem csak a saját szívében. Romantikus, regénybe illő körülmények között ismerkedtünk meg, ezért hát soha többé el nem eresztett. Szívének bíborvörösen csillogó vére pecsétjével zárta le eme szerelem kalitkát, hogy soha el ne hagyjam bájos kedvű arcát. Jól érezte magát velem, ezért magához láncolt egészen. Mily csodás helyen is vagyok, szerelmem érző-vérző szívében így örökre benne ragadok. 

     Bezárt tehát egy hiperkamrába, hogy vele lehessek minden szerelemtől izzó pillanatába.

    Egymás után vágyakoznak szüntelen, csókot csók követ minden másodpercben. Veszettül imádva mérgezik csóközönnel egymást. 

    Mindig egymás tekintetét keresik az idők végezetéig.

    Nem védi őket semmi és senki sem, igy szerelmesek egymásba védtelen.

     Egyetlen egy szerelmes pár őszintén szerelmes volt egymásba, mindent amit csak tehettek, megtettek egymás boldogságáért.

     Ez így ment még hosszú éveken át, mígnem egyszer csak elveszítették a szerelem és hűség szépséges varázsát. Jött mindkettejüknek más valaki, ki megint csak másképp szereti csinálni. Nem lehetett már soha többé komolyan huncutkodni. Egyik fél sem élt már soha boldogan, egymás után vágyodtak minduntalan. 

     Tánc közben is csak folyton folyvást egymáson járt az eszük és ez lett talán örök vesztük, de hátha mégsem így lesz s e két nemes szív még egymásért úgy igazán örökre megvesz.

     Talán várni kell a megfelelő pillanatra, hogy vissza lehessen találni egymáshoz márol a holnapra.

     Akarlak látni tégedet újból ölelő karjaimban s felrepiteni az Univerzumba, hogy lágyan csókolozhassunk még ma. 

     Addig is míg újból egymáséi nem leszünk, csendben a bolygók közé repülünk.

     Csillagok és galaxisok hullámhosszán tova, szeretjük egymást mint annak rendje-módja.

     De eljön majd a nemes nagy nap, s újra beköszönt szíveinkbe az örömteli holnap.

     Csókolozunk akkor majd ismét önfeledten. Szerelembe esünk ismét és csak kizárólagosan egymásba.

     Szívünk is szerelemtől izzik újból.

     Nem hagyjuk el egymást soha többé.

     Átérezzük ismét a másik párunk énjét s gyönyörködjűk a másik szépségét.

     Táncolni is majd újból felkérlek, sétálni is csak együtt megyek véled.

     Úgy fogadj hát el, szívedben te is most már örökké jegyezz el.

     Kérlek sose felejts el!

     A múlt már elmúlt. Tegyük hát félre és éljünk a mának végre!

     Most hogy már szívünket kitárjuk újból egymás felé. Gyere kedvesem és üljünk egymás mellé.

     Vezess kérlek és csókolj amíg élek. S azután is a semmiben. Kérlek!

     Csak velem táncolj most már örökre, s boldogok leszünk a szíveinkbe.

     Ne zárj ki sose szíved ajtajából, tárt karokkal várjál és csókolj.

     Tudd hát meg:

     Szeretlek! Majd megveszek teérted, s soha többé el nem eresztelek téged. Te is így szeress. Kérlek! Élj velem együtt. Múltban, Mában, Jelenben. Örök időkig rendületlen!

                                                                                                                                            Keltezés ideje:2015.június.08-án, este nyolc óra tájékán.

   Percy és Jennifer eszeveszettül szerették egymást. Egy perc nyugtuk sem volt egymás nélkül. Szívük is csak minduntalan egymásért vert szüntelen és folytonosan sürű megállások nélkül. Így ment ez hosszú éveken át, mígnem egyszer csak szét nem váltak.

   Egymásra soha többé már nem vártak, egyfolytában csak más valakikre bámultak.

   Végül mind ketten boldogok lettek, de úgy mint hajdanán egymást, már senkit soha többé úgy nem szerettek, kölcsönkapott idejük örökre elveszett.

   Visszatekintve gyönyörű volt minden, hogy futott szívdobbanásba két eszeveszett inger.

                                                                                                                                             Keltezés ideje:2015.május.29. négy óra után pár perccel.