Science fiction történetek-novellák

Közélet
MrMojoRisin•  2015. augusztus 20. 23:39

Az utolsó generáció

   A Földön már csak pár ember él. A levegö belélegezhetetlen, a víz íhatatlan, a Nap káros sugárzása miatt minden kiszáradt és savas-cianidos esők hullanak rendületlen egy-egy vadabbnál-vadabb vihar kiséretében.Ime igy néz ki a Föld egy súlyos atomkatasztrófa után. A fennmaradt emberek zöme bunkerekben, barlangokban és bányavájatokban húzta meg magát. Táplálékuk gyökerekből és száraz magvakból áll. Viz hiányában pedig saját vizeletüket; illetve vérüket isszák meg.A földfelszinen több milliárd ember temetetlen s érintetlen hullája fekszik érintetlenül. Az állatok és növények 96%-ka is kipusztult teljesen. A maradékok átal mutálodtak. A radioaktiv sugárzás napról-napra csak erősebb, fedezéket elöle csak a bányákban, barlangokban és bunkerekben lelhetünk, különben örökre megfertőzödtünk: -Azt hittük az élet végleg gyökeret ver, de még arra egy kicsit várni kell. 

MrMojoRisin•  2014. december 3. 01:48

Az utolsó ember a földön

        9.050-ben járunk, a Földön az élet bolygóján ahol csodaszép és végtelen űdezöld minden:- bokor, fa, fű és virágfélék az állatokról meg nem is beszélve. Csak egy valami hiányzik; és pedig az emberiség. Egyik napról a másikra csak úgy eltüntek minden előjelzés nélkül, fikarcnyi nyomot sem hagyva maguk után az árvák. 

        Egyetlen egy valaki ugyan maradt és ez a valaki egy gyönyörüséges nő. 

        Kék szemei közt, finom orra alant pedig tűzes ajkai tűzeltek egyrészt; másrészt pedig oly keserű és bágyadt volt, mint téli éjszakákon a megtestesedett szomorú fűz. Halovány arca és rejtélyes tekintete elárulta, hogy miotától nem volt közelében ember, nem hogy akár egyetlen egy férfi is érintette volna karcsú és fenségesen csábitó derekát, melyet a friss űde szellő járt át.Ámulatba ejtő látvány lehetett ahogy egy hegygerincen állva reája nézett a világra. A világra, amely talán most volt a leggyönyörübb talány.

       A hegygerinc alatt amelyen állt, rengeteg szarvas és őzike ugrált vidáman, odébb egy vaddisznó csoportosulás haladt szép lassan, a bozotósban különféle nagymacskák lesték éles karmaikkal, fogaikkal és nem utolsó sorban éles szemeikkel együtt a napi préda adagukat.

      A magas végeláthatatlannak tünő égszinkék égen hatalmas ragadozó madarak keringtek áldozatokra lesve.

      A tengerek, folyamok és oceánok vizei is visszanyerték eredeti szinezeteiket. Öröm volt ezt mind nézni egyetlen szempár részéről.

      Nem volt már, hogy mi meg zavarja a teljes ökoszisztémát. Minden vissza állt a régi kerékvágásba. 

      Nem voltak már felhőkarcolók sem pedig nagy metropolisok. Sőt tovább megyek nem voltak országok, nemzetek, közösségek. Nem volt már szinte semmi ami eme hirtelen felemelkedett és hirtelen letünt civilizációra emlékeztethetett volna, ha csak figyelembe nem vesszük azt a tényt, hogy itt maradt tanúnak és hirmondónak egy csinos hölgy aki megtarthatja magának az egész történetét, mivel nincs kivel megossza bánatát-keservét vagy várja öszinte szerelmét.

     Egyedül lakik a rengetegben saját kezüleg épitett kunyhóban, egyetlen egy társa pedig egy régi tükör, melybe olykor ritkán beletekintve önnön-önmagát láthatja teljes egészébe.


                                                                                                                             Keltezés ideje:2014.november 30 és december 01 között íródott.