Science fiction történetek-novellák

    A föld, Yucatán-félszigetének kellős közepébe ismét becsapodott egy meteorit. A keletkező mérges gáz s porfelhő eltakarta a napot. Az emlősök 99%-ka kipusztult, természetesen beleértve az embert is. A vészt túlélő állatok a madarak, hüllök, kétéltüek és rovarok lettek. Azon nyomban rohamos fejlődésnek is indultak s mind e mellett az egykoron élt őshüllök és dinoszauruszok is újból megjelentek. A levegőben például újból a Istiodactylusok, Rhamphorhynchusok, Quetzalcoatlusok, Tropeognathusok, Ornithocheirusok, Tapejara wellnhoferik, Lonchodectesek s különféle Pteroszauruszok uralkodtak. A tengerekben az Ophthalmosaurusok, Cryptoclidusok, Hybodusok, Leptolepisek, Liopleurodonok, Plesiopleurodonok, valamint a Perisphinchtesek. A szárazföldön pedig a Coelophysisek, Placeriasok, Thrinaxodonok, Postosuchusok, Peteinosaurusok, Plateosaurusok, Diplodocusok, Allosaurus fragilisek, Ornitholestesek, Stegosaurusok, Brachiosaurusok, Anurognathusok, Heterodontosaurusok, Eustreptospondylusok, Iguanodonok, Utahraptorok, Polacanthusok, Iberomesornisok, Leaellynasauraok, Koolasuchusok, Allosaurus robustusok, Steropodonok, Muttaburrasaurusok, Tyrannosaurusok, Anatotitanok, Torosaurusok, Ankylosaurusok, Dromaeosaurusok, Parksosaurusok, Didelphodonok, Deinosuchusok, Dinilysiák, Triceratopsok, Genyodectesek.
   Viszont az emlősök közül is megmaradtak, még pedig a szarvasok és az őzek. Csak komoly hátránnyal. Egy ilyen kis őz született nemrégiben, kinek neve Bambi lett. Nőttön-nőtt, cseperedett, amig dús koronája nem lett. Bár egy Triceratopsal versenyt fel ebbe fel nem vett, hanem inkább Falinébe fülig szerelmes lett. Gyermekeik is lettek. Rengeteg. Bár őzek, szarvasok most is külön éltek egymástól, azért alkalmazkodtak is az új életfeltételekhez. Vagyis csatlakoztak növényevődinoszaurusz csordákhoz. A Szarvasok a Diplodocusokhoz, mig az őzek valahol az erdő mélyén biztonságban más nővényevő dinoszauruszfajokkal.
   Igen ám, de én Gorko az Allosaurus fragilis is megszülettem és még gyorsabban cseperedtem. Egy nap aztán olyan nagyra nőttem, majd, hogy nem minden élőlény rettegett körülöttem. Így hát vándorútra mentem, vadászni prédákra szüntelen. Útközben sokat elejtettem, senkinek sem kegyelmeztem. Így csalógatott vérszomjam az erdőbe mind beljebb, egyenest az őzek almához közelebb s lám megtízedeltem belőlük is egy keveset. Bambi is és Faline is ezentúl tőlem rettegett, ha meglátott valamelyikük, nyúlcipőt eresztett. Késöbb a szarvasokra is rátámadtam, futott is mindegyikük elölem azon nyomban.
   Itt a vége, futhatsz végre, ha elkaplak neked úgy is vége még ebben az évben.
 

   Sokadik évfordulónk alkalmából időgépet építettem egy atomreaktorból, melynek segítségével kedvesemmel Petrával visszarepültünk a régmúlt időkbe. Természetesen a Harmadkor legelejére repültünk, ahol találkoztunk a következő ősállatokkal: - Ambulocetus, Propalaeotherium, Leptictidium, Godinotia, Mesonyx, Formicium, Gastornis. Ez utóbbi meg is kergetett minket, mivel mindenevő. De a következő időszakokban is rengeteg kalandban volt részünk. Egy Basilosaurus majdnem felfalt minket, de hát ugye a Tethys-óceán már csak ilyen. Bár hozzá kell tenni, hogy találkoztunk itt is más élőlényekkel. Dorudonokkal, Moeritheriumokkal, Andrewsarchusokkal, Apidiumokkal, Embolotheriumokkal és nem utolsó sorban Physogaleusokkal. A késöbbiekben pedig Hyaenodonokkal, Indricotheriumokkal, Cynodictisekkel, Chalicotheriumokkal, Entelodonokkal. Viszont a következő korszakban az Ancylotheriumok, Deinotheriumok mellett már találkozhattunk az első két lábon járókkal mégpedig magukkal az Australopithecusokkal, mindeközben egy Dinofelis is megkergetett minket. A következő helyszin pedig a második Jégkorszak volt, ahol megismerkedtünk az akkori észak-amerikai élővilággal. Itten találkoztunk hatalmas Mammuthus primigenius csordákkal s közöttük pedig elenyésző többségben Coelodonta antiquiatisokkal, Megalocerosokkal, Itt kicsit összetűzésbe keveredtünk a helyi vadászokkal a Klodiszokkal s futnunk kellett a Panthera leo spelaea és az Arctodus simus elöl is. A késöbbiekben pedig Ausztrália és Új-Zéland élővilágaival ismerkedtünk. Mig Ausztráliában az Ausztrál bennszülőttek mellett Diprotodonokkal, Procoptodon goliahokkal, Thylacoleo carnifexekkel és Megalániákkal találkoztunk, addig Új-Zélandon a helyi Maori törzs mellett, Meiolaniákkal,Wonambikkal, Moákkal és Haast-féle óriás sasokkal. Utoljára hagytuk az első Jégkorszak előtti korszakot, ahol találkoztunk Megatheriumokkal, Macraucheniákkal, Doedicurusokkal. 
  Itt történt, hogy a nagy nézelődéseink közepette megtámadott kettőnket néhány Phorusrhacidae és Smilodon. Legelöször a Phorusrhacidaék támadtak. A bal karomat ragadta meg az egyik a csörével, mig a többi társa erős karmaikkal tartották fogságban lábaimat. Toltak-vontak egymás között s kisebb húscafatokat téptek ki belőlem. Láttam Petrám aggodó, segíteni képtelen tekintetét, ezért azt mondtam neki, hogy állítsa müködésbe az időgépet s meneküljön haggyon itt engemet, amig még nem késő. Persze eleinte nem nagyon akart nekem engedelmeskedni látván szenvedéseimet, kínlódásaimat és persze mert nagyon halálosan szeretett. De végül csak megcsinálta amire kértem, még éppen időben. Mert közben megérkeztek besegíteni a szétharapdálásomba a Smilodonok is vagy fél tucatnyian és rögtön reám is vetették magukat mind. Az utolsó harapás a torkomon egy Smilodon által és egy erős Phorusrhacidae karom dőfés a szívem közepébe végül mindent eldöntött. Még annyit azért láttam, hogy Petrámnak sikerült átlépnie vissza a saját jelenébe, engem meg felfalva elfogyasztottak egészébe.

  Egy őszi verőfényes nap alatt, feleségül vettem egy őrült asztronauta lányt. Tiszta szívből szerettük egymást. Nászútunk alatt, körbe utaztunk egy pár planétát.

     Házasságunk egy-két hetében minden jól telt, de az ő szíve egyszer csak egyik napról a másikra hirtelen háborogni kezdett, mert annyira szeretett, hogy féltett tűztől-víztől engemet. Én értem teljes egészében megveszett. Mondjuk igaz ami igaz én is hasonlóképpen éreztem iránta. Másképpen fogalmazva. Aggódott értem minden körülményben. Ezért hát épített számomra egy olyan épületet, amelyet örök időkre védelmezhet. Így hát rabja lettem egészen, de nem csak a saját szívében. Romantikus, regénybe illő körülmények között ismerkedtünk meg, ezért hát soha többé el nem eresztett. Szívének bíborvörösen csillogó vére pecsétjével zárta le eme szerelem kalitkát, hogy soha el ne hagyjam bájos kedvű arcát. Jól érezte magát velem, ezért magához láncolt egészen. Mily csodás helyen is vagyok, szerelmem érző-vérző szívében így örökre benne ragadok. 

     Bezárt tehát egy hiperkamrába, hogy vele lehessek minden szerelemtől izzó pillanatába.

     Az elme megháborodott, már nem volt hatalma a szív mükődése felett. Összeomlott minden. Nincs ki segitsen. El vagyunk  veszve teljesen. Biztos menedék sehol sincsen, egyetlen egy szegletben sem. Kár, pedig még élni szeretne.De igy hát teljesen el lesz feledve.

     Valami nincs a helyén, szólt a különös egyén ezen az eszet vesztett féltekén.

    Egymás után vágyakoznak szüntelen, csókot csók követ minden másodpercben. Veszettül imádva mérgezik csóközönnel egymást. 

    Mindig egymás tekintetét keresik az idők végezetéig.

    Nem védi őket semmi és senki sem, igy szerelmesek egymásba védtelen.