Tavaszról regél

 Az égbolt kékje bár rejtve még,

tavaszról regél a lenge szél.

Hajnalon szól már a nyitnikék,

visszhangját zengi a messziség.

 

Zsongás a föld alatt, föld felett,

kibújik, mi mélyen rejtezett.

Várja a napsugár mosolyát,

meleget árasztó fénycsókját.

 

Tar ágon aprócska rügy fakad,

zöld fűben szalad a hangyahad.

Tudja a természet a dolgát,

ütemet diktál a körforgás.

 

Felfogja-e vajh’ az értelem,

Isteni csoda, mi végbemegy.

Fentről egy gondos kéz irányít,

általa az élet virágzik.

 

Schvalm Rózsa

 

(2015-02-27)