schvalmrozsa blogja

A természet színterén,

új tavasz, új születés.

Nézd, mily szép az ébredés,

halld trillázó énekét!

Lágy fuvallat, rezzenés,

űzi szíved fellegét..

Nap sugara földre lép,

szerte szórja melegét.

A magas ég édenét,

varázsolja teeléd.

Schvalm Rózsa

(2015-03-20)

 

 Az égbolt kékje bár rejtve még,

tavaszról regél a lenge szél.

Hajnalon szól már a nyitnikék,

visszhangját zengi a messziség.

 

Zsongás a föld alatt, föld felett,

kibújik, mi mélyen rejtezett.

Várja a napsugár mosolyát,

meleget árasztó fénycsókját.

 

Tar ágon aprócska rügy fakad,

zöld fűben szalad a hangyahad.

Tudja a természet a dolgát,

ütemet diktál a körforgás.

 

Felfogja-e vajh’ az értelem,

Isteni csoda, mi végbemegy.

Fentről egy gondos kéz irányít,

általa az élet virágzik.

 

Schvalm Rózsa

 

(2015-02-27)

Ott fenn az olajfák hegyén

 

Ó, Uram, ott fenn az olajfák hegyén,

térdre hullva, könyörgőn imádkozva,

gyötrődtél fájdalmak szörnyű éjjelén,

készültél már keresztáldozatodra.

 

Ó, Uram, könyörgésed mily emberi,

ha lehet, múljék el tőlem e pohár!

Bűnök árjának keserű cseppjei,

ily nagy szeretet, áldozati oltár.

 

Vérző verejtéked földre hullattad,

félelem gyötört, várt kínzás és halál,

de te küldetésed meg nem tagadtad,

megdicsőült benned Mennyei Atyád.

 

Schvalm Rózsa

 

(2011-04-01)