Kaphatok véleményt erről a versemről?

sasa03•  2020. május 21. 22:12  •  olvasva: 220

Jó estét mindenkinek!

Írtam ma egy verset amit lehet, hogy elküldök majd egy pályázatra, de szeretnék először véleményeket olvasni róla. 

Nem állítom, hogy nem fura egy kicsit. A mai irodalomórán Balassi költészetéről tanultunk, ez volt rám egy kicsit hatással.

Remélem, kapok véleményeket, kíváncsian várom őket, előre is köszönöm.


Idei évünk

 

I.

 

Emberek, mi lenne szebb ez csodás évünktől?

Ez koronás vírus minket végre lehűtött.

 

Mint virágban tavasszal nyarat a természet,

Várta úgy mindnyájunk ezt a húsz húszas évet.

 

Az élet most megállt, mint fejlődésben az fa,

Mi örömmel virágzott, de jött a fagy tavasszal.

 

Koronás vírus tud küzdeni az idővel?

Eltűnik nyoma a fagynak nyári időben?

 

Az út megszakadt terveinkhez, vágyainkhoz,

Célunk beérik-e egészségben, nem biztos.

 

II.

 

Emberek, egyén mit most a közösségért tesz,

Gazda segít fájának fagy után ekképpen.

 

Ki megőrizte emberségét e helyzetben,

Neki jó pont, annak is ki most fedezte fel.

 

Távolabb vagyunk, mégis közelebb egymáshoz,

Hogy a helyzet ezt kéri csöndesebb az város.

 

Közösségi média nagy hasznodat vesszük.

Kik tehetjük, szívesen a szabadba megyünk.

 

Tisztelek az mindenkit, kik dolgoznak értünk,

Részvétem kik egyedül vannak, társak nélkül.

 

III.

 

Figyelem, emberek! Ne adjuk fel, bírjuk ki!

Figyelem, diákok! Nem sok már ez a suli!

 

Otthon, a család és szeretteink körében

Lenni igazán jó, kommunikálunk, végre!

 

Az veszekedést hagyjuk, ne ejtsünk több könnyet,

Kinek más dolga nincsen, válasszon egy könyvet.

 

Az tanárok sok anyagot adnak, kibírjuk,

Kopogtat az vakáció, már nagyon írjuk.

 

Minden nap ugyanazt a néhány arcot látni,

Nem tudnánk, ennek végénél mást jobban várni.

 

 

Tizenhat évesen tizenhat strófa erről,

Húsz húszban ez tavasszal írtam ez helyzetről.


Lengyel Sára                       2020. május 21.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

sasa032020. június 1. 23:07

@DanyiDenesDezso: Tisztelt Dénes!

Köszönöm levelét. Igazán nem lett volna rá szükség. Nem érzem magam megfelelő tudásúnak ahhoz, hogy egy ilyen szépen megfogalmazott írásra válaszoljak.

Nem érzem tökéletesnek versemet, sokat filóztam, de végül tegnap este, határidőre beküldtem a pályázatra. Nem számítok sok mindenre, de ha nem próbálom meg, soha nem derül ki, mi lett volna, ha... Versemen lehetett volna javítani, de nem volt hozzá kedvem, időm, energiám,... Persze mindez csak kifogás.

Köszönöm egyúttal mindenkinek a véleményezést!

Mindenkinek egészséges életet kívánok! Ebben a helyzetben sokan gondolják, hogy vége, de ez még nem így van. Kívánok mindenkinek szép napot!

Üdvözlettel: Sára, egy tizenéves, akinek néha kedve támad verset írni.

DanyiDenesDezso2020. május 29. 01:20

Tisztelt, Nagyon Kedves Sára!

Ha rám hallgat, nem öregszik meg! (De inkább egyiket se tegye, s csak Istenre hallgasson!) Bár az öregedés is Isten találmánya, Ő képes vissza- ifjítani minket, ha majd kedve tartja szeretete, hatalma, igazságossága, bölcsessége szerint.

Ezt azért írom, mert az én korosztályom törvényszerűnek vélt demenciája (elbutulása) miatt, íme, elfeledkeztem mind a véleményezésre való fölkérése lágyabb, illedelmesebb megvalósításáról, majd a végén, alanyi jogon mindenkinek kijáró jókívánságokról, és az indokolatlan tegezés mellőzéséről.

Egyrészt, hiába az emberi kor előrehaladtával automatikusan érkező, vélt tapasztalat és rutin, az ember beleszalad - íme! - a hibákba, ha akarja, ha nem, pedig nem másodlagosak még akkor sem, ha annak látszanak. Másrészt, ha már azt gondolja magáról az ember, hogy megkapta ezeket a gyümölcsöket (tapasztalat, rutin) az élettől/Istentől az évek száma miatt, működjön vele párhuzamosan a fokozott önkontroll, s adjuk meg a kellő időt a vélemény és általában minden döntés érlelésére, kiforrására. Ezt én Önnel kapcsolatban elmulasztottam.

Beismerem, ez kimaradt prózai és verses MEKKnyilvánulásomból, ezért bocsánatát kérem, írásaiból megnyerőnek tűnő, határozott jellemű ifjú Hölgy, és kérem, tekintse visszavontnak a lekezelő tegeződést; művének modortalan (le)osztályozgatását; s az általános jókívánságok elhagyását az üzenet végéről, ami megint modortalanságra, s csak kismértékben fogható az átvirrasztott éjszaka miatt lazuló kontrolláltságomra…

Tehát – utólag – köszönöm szépen… igényét a társas véleményezésre, ezáltal a nekem is nyíló lehetőségre; majd a gerinces, tisztelettudó szavait indokolatlanul bántó kritikám ellenében; valamint elnéző szótlanságát az önhatalmú tegeződésem miatt; és… hogy ilyen paradox módon ismerhettem meg Önt, én, mint féléves újszülött a 2 éves, öreg Poet-os törzsgárda tagot!… (Kacagtató, ugye?!...)

A MEKegés, mint 38 éve kecskét is tartó ’jószágbolond’ mezei ember, talán másokat zavaró, de nem életveszélyesen fertőző kísérőjelensége életemnek. Ennek ellenére jobban szeretnék a „végső számadáskor a Biblia szerinti Messiásunk juhai közé soroltatni, mint az önfejű, kecskeszerű, MEKKbánás nélküli sorstársainkkal végső levágatásra kerülni”… Úgyhogy kérem, kegyelmezzen, számomra csak most tudatosult kegyetlenségemért, mivel ilyen koromban még verset se írtam, nemhogy ilyet, mint az Öné…

Utólag okos az ember: igazat adok „Mikijozsa” Úrnak, aki tőlem bátrabban, jónak minősítette e verses ’tettét’, s csatlakozom „ezaz” Úr véleményéhez is, aki szerint nemcsak Ő, hanem szerintem én se tudtam volna megírni még így se – meg sehogy se - 16 évesen! Egyetlen elismerésem szól mellettem, - amit „harminchat” Úr is hangsúlyozott, s én is átvettem automatikusan átiratomban, - hogy befejező 4 sora már „felnőtt” ihletettségre és MEKKfogalmazásra vall. Tehát pályázatesélyes a munkája, s ezt még donna „Rozella” is kivallotta tudatalattijából úgy, hogy – igaz, csak némi könnyelműséggel - ujjgyakorlatnak becézte költeményét! Elgondolni is gyönyörűség, miket s hogyan fog írni Ön, ha majd kiteljesedett tudásával fölturbózott alfa-szintjét is gyakorlatoztatni fogja az ujjaival és verslábaival együtt! Mindannyian kíváncsian várjuk – persze nem sürgetve, idegesítve egy még törekvő, vizsgák előtti diákot, akit még látható-láthatatlan vírusok: eszmék, férfiak, hivatások, istenek, stb. is levehetnek a lábáról…

De ne fessünk Ördögöt a falra!… elég volt az ördögi „házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom” a 20. század morálisan is rommá lőtt évei-évtizedeiben, ahogy dr. Radnóti Miklós rótta ezt föl vérző versbetűkkel örök időkre az utókor emlékfalára… a világirodalomban is fölülmúlhatatlan Nem tudhatom, Töredék, Eclogák, Razglednicák, s egyéb költeményeiben.

Mindezt összegezve, ha (száz)ötven évvel fiatalabb lennék, (- mivel 65 vagyok, de már néha 165-nek érzem magam) - lehet, hogy MEKKérném a kezét látatlanban, - még ha másnak szánja, vagy fogja adni is, - hogy ne kímélje az útjába kerülő üres papírlapokat, hanem könyörtelenül írja tele őket, hadd dicsőüljenek MEKK!… még akár a wc-papírt is, ha arra lesz így hívatva, hogy fölszarvazás helyett ráírt szavak dicsőbbségét hordozzák… hiszen a világon már nemcsak a szennyvízelvezetés, hanem a költészet, mint mennyei agyvíz-levezetés is közművesítve vagyon, Istenünk és a sok poétás honlap jóvoltából…

Nagyon jó egészséget, e vészterhestől sokkal szebb napokat kívánok az életben Önnek, s Mindazoknak, akikhez közel érzi magát, - és akiktől esetleg még távol áll!
Üdvözlettel és keresztyényi érzülettel, Dénes

sasa032020. május 26. 08:41

@Mikijozsa: @ezaz: @Törölt tag: @Rozella:
Köszönöm szépen a véleményeket és a hasznos tanácsokat! Én még csak tanulok, úgy a verselést, mint magamat és az életet. Ehhez pedig jól jönnek az ilyen bíztatások, ötletek tanácsok. Köszönöm mindenkinek hozzászólását, szép napot kívánok!

Rozella2020. május 25. 16:40

Tetszik a régies stílus-ötleted:) ujjgyakorlatnak is remek, de: ne vedd át senki stílusát! A régies beszéd-és írásstílus nem csak abból áll, hogy a névelőket akkor másként használták... A te 16 éved hatalmas előny, fordítsd a javadra! :) / meg a miénkre is :) /

Törölt tag2020. május 25. 09:27

Törölt hozzászólás.

ezaz2020. május 25. 08:51

kedves sára! szerintem 16 évesen senkise tudta volna jobban megírni az itt jelenlevők közül. delegalábbis én biztos nem. a fejlődés folytonos és lehet 10 év múlva te is mint zsengédre tekintesz rá. jó utat!

Mikijozsa2020. május 25. 08:51

jó verset hoztál szerintem Csokonai stílusformák vannak benne, nagyon jó az elgondolás és kivitelezés is, nekem tetszett, gratula

sasa032020. május 25. 08:18

@DanyiDenesDezso: Tisztelt Uram!

Köszönöm véleményét, sokat jelent nekem. Számomra az Ön átirata kicsit kemény, a szóhasználata idegen. Nekem nincs ínyemre, ennek ellenére tanulságos. Lehet még dolgozom a verssel, de nem kívánom az Önét magaménak, az úgy nem lenne igazságos.
Még egyszer köszönöm a véleményét, szép napot és egészséget kívánok ebben a helyzetben!

DanyiDenesDezso2020. május 25. 05:28

Kedves, Tehetséges Sára!
Véleményem jó ötletű versedről.
Gondolatisága kiváló, kivitelezése közepes. (Ez azt jelenti, épphogy élvezhető, - de kérdezz meg erről mást is, aki nem elfogult irántad! - Ha még dolgoznál rajta x órát/napot, Te is MEKKcsinálhatod ínyed szerint jóra. - Lassan 50 éve költészkedek, de lehet, hogy annyival nem jobb a Tiédtől, hisz csak rögtönöztem a „félkészedből”.)

Ha nyert, írd a magadévá!
Ha nem, írd a magadét át!

Vagy (mégis) elfogadod?... Úgy legyen ajándék!
Ha mégsem, pusztulj:... vírus rím-okádék!

Krónikás élet 2020-ból

I.

Emberek, lett-e vón' szebb ez csodás évünktől?
- Te Dög Covid-vírus!... ha minket le nem hűtöl?...

…Azzal, hogy befűtöttél - mint nyarat az természet -
Mindent föl-LÁZítva, Te mikrobás enyészet!

Életünk most megállt - mint fejlődésben ’gyagya’.
Mi öröm, virág volt - lett lázas tavasz fagya.

Koronás gyilkostól még halálba ki dől el?...
- Vagy már nyomát se látjuk majd az nyár-idővel?...

Elérünk-e kitervelt, tiszta vágyainkhoz?
- Vagy e tisztátlan zombi mindent összepiszkoz?

II.

Emberek, jó gazdák, az közösség az létünk!
Ez ha fölbomolna, már mindhiába éltünk!

Ki őrzi emberségét e szorult helyzetben?
Jó pont íraték neki fönn az nagy Egekben.

Távolabb vagyunk, mégis közelebb egymáshoz.
Hogy ez helyzet rémes, így csöndesebb az város.

Közösségi média, nagy hasznodat vesszük.
Bár jó felüdülést az jó levegőn tesszük.

Tisztelet mindenkinek, kik dolgoznak értünk
Amíg ez gyász-kór-szakból bizton ki nem értünk.

Részvétem, kik maguk maradtak, társak nélkül.
Ám szorgos segítőktől létük épül, szépül.

III.

Diákok, suli-vége! Otthon, Haza, Család!
Mi ezt meggátolná, - ha koronás is, - galád!

Közhírré tétetik: - Ne adjuk fel!... Bírjuk ki!
Magunk, s egymás helyett a COV-vírust nyírjuk ki!

Hagyjuk az veszekedést!... ne ontsunk vért, s könnyet!
Mormolj imát, keresztény!... s olvasd az Szent Könyvet!

Tanáraink tantételt sokat adnak? – Bírjuk!
VAKÁCIÓ kopogtat? – Nagybetűkkel írjuk!

Minden nap ugyanazt az néhány arcot látni
Nem tudnánk, ennek végétől, mást jobbat várni.

Nem százmilliókra, csak száz arcunkra vágyunk:
Régi miliőnkre, kik rokonunk s barátunk!

*****

Tizenhat évesen tizennyolc strófa erről.
Húsz húsznak vész-tavaszán írtam ez helyzetről.