sasa03 blogja

sasa03•  2020. május 21. 22:12

Kaphatok véleményt erről a versemről?

Jó estét mindenkinek!

Írtam ma egy verset amit lehet, hogy elküldök majd egy pályázatra, de szeretnék először véleményeket olvasni róla. 

Nem állítom, hogy nem fura egy kicsit. A mai irodalomórán Balassi költészetéről tanultunk, ez volt rám egy kicsit hatással.

Remélem, kapok véleményeket, kíváncsian várom őket, előre is köszönöm.


Idei évünk

 

I.

 

Emberek, mi lenne szebb ez csodás évünktől?

Ez koronás vírus minket végre lehűtött.

 

Mint virágban tavasszal nyarat a természet,

Várta úgy mindnyájunk ezt a húsz húszas évet.

 

Az élet most megállt, mint fejlődésben az fa,

Mi örömmel virágzott, de jött a fagy tavasszal.

 

Koronás vírus tud küzdeni az idővel?

Eltűnik nyoma a fagynak nyári időben?

 

Az út megszakadt terveinkhez, vágyainkhoz,

Célunk beérik-e egészségben, nem biztos.

 

II.

 

Emberek, egyén mit most a közösségért tesz,

Gazda segít fájának fagy után ekképpen.

 

Ki megőrizte emberségét e helyzetben,

Neki jó pont, annak is ki most fedezte fel.

 

Távolabb vagyunk, mégis közelebb egymáshoz,

Hogy a helyzet ezt kéri csöndesebb az város.

 

Közösségi média nagy hasznodat vesszük.

Kik tehetjük, szívesen a szabadba megyünk.

 

Tisztelek az mindenkit, kik dolgoznak értünk,

Részvétem kik egyedül vannak, társak nélkül.

 

III.

 

Figyelem, emberek! Ne adjuk fel, bírjuk ki!

Figyelem, diákok! Nem sok már ez a suli!

 

Otthon, a család és szeretteink körében

Lenni igazán jó, kommunikálunk, végre!

 

Az veszekedést hagyjuk, ne ejtsünk több könnyet,

Kinek más dolga nincsen, válasszon egy könyvet.

 

Az tanárok sok anyagot adnak, kibírjuk,

Kopogtat az vakáció, már nagyon írjuk.

 

Minden nap ugyanazt a néhány arcot látni,

Nem tudnánk, ennek végénél mást jobban várni.

 

 

Tizenhat évesen tizenhat strófa erről,

Húsz húszban ez tavasszal írtam ez helyzetről.


Lengyel Sára                       2020. május 21.

sasa03•  2020. március 24. 00:01

Koronavírusról diákszemmel

Leírhatnám, hogy mit tudok magáról a COVID-19-ről, de nem teszem. Alapjában véve azért, mert csak annyit, amennyit olvastam, hallottam  és néztem, amit ugyebár más is megtett, vagy meg tud tenni. Másrészt viszont már nem érdekel maga a vírus.


Itthon vagyok, jól vagyok, alig mozdulok ki, múlt héten nyár volt, akkor bicikliztem, kutyát sétáltattam, futottam, ezen a héten tél van, most bent ülök a kandalló melett és mily meglepő TANULOK. Pontosabban ez az amit mindenki elvár, mert digitális iskolán kívüli tanrend vagy valami ilyesmi a neve ami most folyik.


Engem nem érdekel a koronavírus. Megnézem napjában egyszer-kétszer a számokat, a facebook amit feldob róla már idegesít, akár poén, akár komoly bejelentés vagy ilyesmik.


Nem érdekel, de nagyon nem bírom. Egyrészt mi a francért kell ennyi áldozat, másrészt meg hülye határidők. Mindig is utáltam a határidőket, de most hirtelen nagyon sok lett. Minden tantárgyból határidők. Eddig is tanultunk, suliba jártunk és ott a határidők óráról órára készülésben és házifeladatokban mutatkoztak meg, de most... Nem járunk suliba és teljesen olyan mintha nyári szünet lenne. Most éppenséggel téli, de ez csak formális. Ilyenkor általában nem csinál az ember(diák) semmitt, legfőbbképpen pihen. Most viszont tanulni kell. Persze ez a normális, nem ellenkezem, de fura. Nagyon fura és nem jön be. Van amikor a fura jó, de nem most. Legszívesebben hagynám a sok határidőt, kikapcsolnám a számítógépet, a telefont, az internetet és rajzolnék, alkotnék, főznék, olvasnék, horgolnék.. Olyan dolgokat, amikhez kedvem lenne, de sosincs rá idő. Nem jó kifejezés, mert lenne rá időm, de az internet, legfőbbképpen a közösségi oldalak elveszik. Most nem tudok lekapcsolódni a facebookról, mert ott is érkeznek fontos információk, például hányas oldalt tanuld meg, vázlatold ki és ha ezt megcsináltad fotózd le és küld el a képet ezen a napon ez óra ehányadik percéig, hogy lássam csinálsz otthon valamit. Csak ugye nem egy tantárgy, nem egy tanár és nem egy fórum az, amit nézni kell. És amellett, hogy megnézem a fontos információkat jön a sok szemét is.


Összefoglalva: a vírus nem nagyon érdekel, sok negatív hatása van, diákként olyan mintha iskolai szünet lenne, de NEM. Tanulni kell, melette az internet elveszi az időt és energiát, nincs kedv azt csinálni sem amihez kedvünk lenne.



Egyéni vélemény csak néhol királyi többest használtam, más diák nem biztos hogy egyetért velem. Csak a vírust kritizálom azáltal amit magával hozott, félreértés ne essék nem a digitális oktatással van bajom.

sasa03•  2018. október 14. 14:41

Hová tűntek a betűk

Lengyel Sára: Hová tűntek a betűk

Első fejezet


   Az iskolában közeledett a tanév vége, vagyis a VAKÁCIÓ. Reményteli arccal kérdezték a gyerekek a tanár nénit:

-        Tanár néni, tanár néni! Mit csináljunk a nyáron, mit olvassunk, mit tetszik ajánlani?

-        Hát, olvassátok el A Pál utcai fiúkat - válaszolt a tanár néni.

-        Azt Molnár Ferenc írta, igaz?

-        Igen, Jancsi, Molnár Ferenc írta.

-        Olvasónaplót is készítsünk?

-        Igen, Eszter.

            A nyáron a gyerekek a kötelező olvasmányt olvasták. Egyik reggel Eszter valami furcsát vett észre, és gyorsan futott legjobb barátjához, Jancsihoz:

-        Jancsi, Jancsi! Eltűnt a P betű a címből.

-        Eltűnt? Hogyhogy? Hová? - kérdezte zavarodottan Jancsi.

-        Nem tudom, tegnap még megvolt.

Kinyitották a könyvet, és ott nézték.

-        Egyre több betű tűnik el… - kezdte Jancsi.

-        Hmm, egyszerűen csak úgy elpárolognak - mondta ezután Eszter.

-        Ha így folytatódik, nem lesznek betűk!

-        Keressük meg őket! - mondta kalandvágyó tekintettel Eszter, és elővette nagyítóját, amivel nyomozósdit szokott játszani.

-        Na, ne szórakozz! - lökte meg nevetve Jancsi.

            Komolyra vették a nyomozást. Kinyitották a könyveket, és nézték bennük lent, fent, a kép mellett és a cím alatt is, hogyan halványulnak, majd tűnnek el a betűk.

-        Nézzük meg, vannak-e valamilyen nyomok! - javasolta Eszter.

-        Jó ötlet - helyeselt Jancsi.

Kerestek nyomokat az asztalon, a padlón, és még a kertbe is kinéztek, de semmi. Az idő járt, a betűk pedig nyom nélkül fogytak.

            Közben mások is észrevették, hogy eltűnnek a betűk. Főleg a kirakatok feletti feliratok lettek nagyon hiányosak. A felnőtteket nem nagyon izgatta a dolog, inkább a gyerekekben támadt fel kíváncsiság, a kutatás vágya.

            Jancsi és Eszter is kimentek az utcára, hátha ott megtalálják az eltűnt betűket. Jól gondolták, ugyanis a kirakatbetűk színesek voltak, és észrevették, hogy csak ők hagynak nyomot. Igaz, nehezen észrevehető nyomok voltak, de a két detektívünk felismerte őket. Követték a nyomokat, melyek leginkább színes betűruhadarabokra emlékeztették őket. Az idő járt, a betűk fogytak, nyomozóink pedig egyre messzebb jutottak. A várost már rég elhagyták, és még mindig csak a betűruhadarabok sokasága volt az egyetlen nyom.

            Már kezdett kihunyni bennük a remény, hogy jó nyomon járnak, amikor észrevették, hogy a távolból közeledik egy vonat. Nem akármilyen vonat, egy BETŰVONAT!



sasa03•  2018. augusztus 27. 23:11

Születésnapomra

Ma van a szülinapom!

2003. 08. 27-én születtem, 2 óra 40 perckor, 3 kiló 20 dekával.
15 éves lettem!
Pár nap múlva a kilencediket kezdem.
Új suli, új osztálytársak, új környezet.
A tanévben jórészt Veszprém lesz a lekóhelyem.
Jön tehát a tanévkezdés.
A füzeteket már megvettük...
De még nem biztos, hogy teljesen készen állok az új tanévre.
Senki se szereti a tanévnyitót.
Amint az igazgató megnyitja az évet, már mindenki a végét várja.
Felgyorsult világban élünk, hamar eltelik majd.
Nemrég még ovis voltam, de mostmár középiskolába megyek.
Ezzel a rövid eszmefuttatással kívánok magamnak
Boldog születésnapot!


És természetesen egy idézet:


József Attila: Születésnapomra


Harminckét éves lettem én,
Meglepetés e költemény
Csecse
Becse


Ajándék mellyel meglepem
E kávéházi szegleten
Magam
Magam
(...)





Nem pontos az idézet, bocsánat.




sasa03•  2018. augusztus 18. 13:21

Garas István: Medgyespuszta érdekesebb emberei 4.

Garas István: Medgyespuszta érdekesebb emberei
Negyedik rész

Vámosi Henrik ez mindig szalad,
puska meg a tölténytáska mindig nála vannak.
Garas János bácsi, ez meg csak ballag, meg ballag.
Egyszer azt mondja neki a fia:
-Édesapám üljön föl a kocsira!
-Nem ülök föl a kocsira,
mert mire te odaérsz körbe a lovakkal,
én ott vagyok toronyiránt a nyomodban.