Éjjeli rózsa

Éjjeli rózsa

Beburkolt a júliusi éjjel fekete selymébe.
Hold világította árnyék lett a selyem csipkéje.
A tiszta levegőnek minden szippantása
emlékeket ébreszt, s lesz boldogság hajtása
szívem rózsájából, mi soha nem hervad,
mi soha nem kéri, táplálja friss harmat.
Soha nem szúr, bár rengeteg a tövis rajta,
szúrás helyett, inkább fejét mélyre hajtja.
Most ez a nyári éjszaka táplálja.
Az emlékeket jó mélyre elzárja.
Ma úgy virul, mint még eddig soha.
Néha én is úgy érzem, ez valóban csoda...