samuka blogja

Sima István   

TRIANON HAGYATÉKA

Az ország Trianonban széjjelosztatott

Testére idegenek formáltak jogot

Sanyargatták, s dúlták új honfoglalók

Túlzott a büntetés, amit e nép kapott,

Túlzott a szenvedés, amiben része volt

És Európa eltűrt ily gyalázatot!

A nemzet dermedten, mint tetszhalott,

Hogy puszta létét mentse, némán hallgatott

Bár lelke ezerszer is megaláztatott

De ma, hogy az ősi szív a hűlt erekbe vért pumpál, s dobog

A csonka törzs, s a bénult végtagok

Érzik megint, ők összetartozók

Sima István

OLVASS VERSEKET!

Ha kételyek gyötörnek, s a megoldást keresed,

Ha kérdéseidre nincs meg a felelet,

Ha bánat üli meg és búsítja lelkedet,

Végy elő egy könyvet és olvass verseket!

www.versekhangok.5mp.eu

1954 július 8-án születtem Budapesten. A Budai Nagy Antal Gimnáziumban érettségiztem és itt a gimnáziumi évek alatt írtam első verseimet.
Gépjármű villamossági műszerész végzettséget szereztem és azóta is ez a kenyér adó szakmám.
1975-ben nősültem és 77-ben megszületett Gergely fiam.Teltek múltak az évek, s ma már három unoka ( Bence, Panka, Réka) boldog Öcsi papája vagyok.A hagyományos versek mellett Nekik ma verses meséket is írok..

Öcsi papa (Sima István) meséi

HOL LAKNAK AZ ÁLLATOK?

Unokáim gyertek ide,

Csüccs a Nagypapa ölibe

Most elmondom, hogy okuljatok,

Hol is laknak az állatok

Nézd csak Bence azt a házat,

Ahová a fecskék szállnak

Mily szorgosak, mily serények,

Eresz alá raknak fészket

Nézzétek csak Réka, Panka

A ház mellett áll a pajta

Abban laknak a lovak,

Daliásak, okosak

A kanca mellett van egy csikó,

Úgy nevezik kicsi Rigó

Rezgő lábbal kel a földről

Büszkén szemléli a csődör

Él velük egy furcsa vendég

Szamárnak hívják őkelmét

Megbízható, kezes, ügyes

Bár néha csökönyös a Füles

A pajta mellett istálló van,

Ott pihennek szépen sorban

S kérődznek a tehenek

Legeltek ma eleget

Az ajtó mögött tejes kocsi,

Bámulja azt egy kis boci

Kémleli a fejőkannát,

S éhesen böködi anyját

Bárány béget valahol,

Szemközt van a juhakol

Nézzünk be hát oda is,

Vajon abban ki lakik?

Kapujában áll a kos,

Birkák közt a főokos,

Nagy szemeket meresztget

Félre áll és beenged

Kisbáránykák meleg szalmán

Fekszenek az akol sarkán,

Fehér pöttyök tengere,

De van köztük egy fekete!

A kecskék friss szénát esznek,

Hallgassátok! - hogy mekegnek

S milyen vidám a világ,

Ha játszadoznak a gidák

Az akol mellett friss alomban,

Disznók röfögnek az ólban

S mik futnak ott, mik azok?

Kurta farkú malacok

Lássuk a baromfiudvart,

Vajon e kert kiket bujtat?

Ott ballag a dölyfös páva,

Őt mindenki megcsodálja

S ahol virít az a virág,

Arra gágognak a libák

Odaszalad most a pulyka,

Hosszú nyakát égre nyújtja

Nézzétek csak Kicsikék!

Ott a pelyhes kiscsibék

A tyúkanyó oltalmában,

Csipognak egy nagy kosárban

A tarka tollú, délceg kakas

Peckesen jár, büszke, nyakas

És ő minden virradatkor,

Kukorékol a kazalról

Amott kiskacsák totyognak,

A földön esetlen mozognak,

De ha vizet érez lábuk,

Úgy úsznak, hogy csak csodáljuk!

S a kazal aljában ki horkol?

Nem is horkol, csak dorombol

Cirmos cica - jól lakott,

Biztos egeret fogott!

Tudjátok-e Bence, Panka,

Kit hív magához a Gazda,

Hogyha segítségre szorul,

Mert egyedül nem boldogul?

Bogár az, a kedves puli,

A hűséges lóti-futi

Ide szalad, oda szalad,

Megold mindent egy perc alatt!

Megcsíp néhány birkalábat,

Így tereli ki a nyájat,

A teheneket kíséri,

A ház népét őrzi-védi!

Este Hold ül e világra,

Csend borul a gazdaságra,

Csak Ő őrködik éberen,

A hosszú, sötét éjjelen …..