Tél végi, tébolyult szonett...

smoke86•  2020. február 5. 14:00  •  olvasva: 31

Viszlát - eljött hát a búcsú ideje,

lassan tovaballag téli február,

és frissességgel jön rá mizuár,

no meg anyám paradicsomlevese.


Tavaszi hónapok már a határban,

értük oly pompás buzgón vágyakozni, 

az amúgy már hűvös kalitkában, 

türelemmel, virágillatot várni. 


Tudom, tudom ez most plátói még, 

és lehet, felesleges érte a szó:

Imádlak, mit suttogva hadartam. 


Ám, mikor eljő a bársonyos ég,

öleljen mindenkit szerelemlasszó,

miről ismét, megintlemaradtam.

2020.02.05.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

smoke862020. február 5. 22:06

@Mikijozsa köszi

Mikijozsa2020. február 5. 16:52

Szép

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom