A fiú és a lány

smoke86•  2020. január 10. 16:25

Ott álltam, mint akit jég tart fogva... 

Egész bensőm reszket úgy izgulok,

(lehet félek is) de meg-megindulok

a leányhoz, ki ott vár rám ragyogva.


Arcát, azt az angyalit, pír lepi el

szemünk találkozóján. Már csak egy-két

lépés... Vajon szívünk verése egyként

gyorsul? Izgalmunk mikor veszik el?


A pillanat választ adott rá, miként 

ajkunk köszönti a másikét lágyan, 

s emel minket fel a csillagok közé,


hogy ott fényeskedjünk a másikért

míg világ a világ, vagy fényem, vágyam,

szívem ki nem alszik, mi már az övé.

                          - - - - - - 

Nem értem mi tartja most ott fogva... 

Tán látja oly messziről, hogy izgulok?

Ha ő nem jön, majd én megindulok

felé, a csillagoktól ragyogva.


Testem kislányos zavar lepi el

ahogy közelít. Jajj, már csak egy-két

méter míg ideér. Szem szemet egyként

fürkészi, a tér köztünk így veszik el.


Vajon hogyan köszöntsem őt, miként?

Öleljem át, vegyem ajkát lágyan, 

szerelemtől fűtött ajkaim közé?


Hisz ezért vagyunk itt, a másikért.

Bár céda nem vagyok, de rá vágyom

nagyon, s adom lényem, mi már az övé.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2020. január 14. 12:05

@smoke86: egyvers igaz, helyesbítek

smoke862020. január 14. 11:22

@Mikijozsa Örülök, hogy tetszik... Köszönöm... Amúgy ez egy vers akarna lenni 2db szonettből (a fiú és a lány szemszögéből)...

Mikijozsa2020. január 14. 11:06

komoly versek, gratula - nekem tetszett

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom