rozsika53 blogja

Egy éjszaka

Egy éjszaka volt csupán,

mikor karod némán ölelt át.

A nagy erdő közepén,

zord hegyeknek rejtekén.

Felettünk ragyogtak a

csillagok,

Szellő suhant át a

lombokon.

Kis kerek tó vizén,

meg csillant a hold sugár.

Szemedben ott éget a vágy.

Kézen fogva vezettél,

szerelmünknek éjjelén.

Csókot csók követett,

a való s az álom

összekeveredett.

Nem volt semmi „testiség”,

hallgattuk a fák állatok

neszét.

Még csend sosem volt,

olyan szép.

Az emlék még bennem ég.

A karodba tartottál,

így ért a hajnal sugár.

Mire a nap felvirradt,

csak két „idegen” maradt.

Nem tudhatta senki sem,

de nem ért véget e

szerelem.

Csupán titok lett a vágy,

ölelt sok éven át.

Elvett téged egy szabad „hatalom”,

mert én máshoz tartozom.

Eldobtad a családod,

vele élted világod.

De az emlék bennem ég,

régi mámor itt regél.

Ó az az egy éjszaka,

miért nem feledlek soha.

Te már régen messze jársz,

felhők közül figyelsz rám.

Ám ha jő a nyári szél,

feltámad a szép emlék.

Magas hegyek,kicsi tó,

mindent tudó s látó.

Álmaimban ott vagyok,

újból ölel két karod.

Találkozunk egyszer még,

mikor meg nyílik az ég.

ott nem vesz el senki sem.

boldog leszel s én veled.

Kandrács Róza.

Ìrò: 
- Kandràcs Ròza -
Tàrsìròk:
- Juli90 -
- Éva Szikori -
- Tibor Tokovics -
- Irénke Tné -
-Tímea Berny-Hidiné Pásztor

Szerkesztő : Pásztor Tímea / Hidiné.


Kandrács Róza: 
Kiközösítés 
Kata nem volt az a baba szépségű kisleány, de derékig érő haja, meleg barna szeme úgy ragyogott ránk, mint aki mindig boldog. Kis arcát a nevető gödröcskék tették kedvessé. Most azonban szomorú. Szemei nem ragyognak, arcán a könnypatak vág csatornát. Elköltöznek. Anyáék válnak, s nekik menni kell. Egy új város új iskola idegen gyerekek. Itt mindenki ismeri őt szeretik is. De kitudja abba a nagy városba mi lesz. Megjött az autó, indulni kell. Szomorúan nézi a házat ahol eddig élt. Most már talán sosem fogja viszont látni.
Megérkeztek. Magas házak minden oldalon… nincs mező, fák is alig. Kiszáll az autóból s leül a ház előtti padra. Az emberek behordják a bútorokat. Anyja hívja menjen fel. Ő csak fejével int. Nem. Majd ha minden fent lesz, s már senki nem zavarhatja meg fájdalmát. Nézi az utcát… a másik oldalon egy tér látszik. Gyerekek szaladgálnak a sivár füvön. Emberek sétáltatják kutyájukat pórázon. Neki ez furcsa volt, náluk Bodri szabadon szaladgált az udvaron. Nem zavart senkit sem. Na… végre indul az autó elmennek a pakolók. Most már nincs mese, jön anyu, és fel kell menni. Kata ámulva áll meg az ajtóban. Hiszen az egész lakás elférne az otthoni nappaliba. Hol lesz itt hely neki és a dolgainak? De anya már vezeti is egy kis kuckóba.
- Ez a szobád - mondja. - Rendezd be, ahogyan szeretnéd. - S ezzel kimegy neki is van sok dolga. Ő is rendezkedik. Holnap már iskola, anyának munka. Kata neki fog, hogy kirakja a könyveit, iskolai felszereléseit. Beállítja laptopját. Ez legalább vele van. Így nem szakad el teljesen barátaitól. De nincs idő bekapcsolni, anya sürgeti, mindjárt vacsora és még minden össze-vissza van. Megpróbál mindennek helyet találni, de bizony ez nem megy. Így sok játékbaba az ágynemű tartóba landol. Mindegy majd holnap iskola után hátha jobban átlátja a helyzetet. Most már éhes, fáradt, alig várja, hogy az ágyába kerüljön. 
Ez a perc is elérkezett. Kata bebújik a jól ismert paplanja alá, s megpróbál aludni. Igen ám... de az utcáról feljövő autók zajától, a fényektől nem tud. Náluk ilyenkor csend honolt a tájon. Csupán néha hallatszott egy-egy kutya ugatása. Már virradni kezdett mire álomba szenderült. Fáradtan ébredt. De sietni kellett, mert anya előbb őt viszi iskolába, majd ő megy dolgozni. 
S már itt is az iskola, kiszállás, indulás befelé. Odabent sok gyerek… Ennyit még tán nem is látott együtt. Mindenki kiabál, szaladgál. Rá senki sem figyel. Még jó, hogy megjegyezte hová is kell bemennie. A tanterem ajtajában megáll, s csak nézi fiúkat, leányokat. Milyen másak, mint ő. Más ruhák más hajviselet. Most észreveszik… néma csend. Majd egy fiú elé ugrik. Megcibálja foncsikba font haját s így kiállt.
– Ki ez a figura? Hogy néz ez ki? Honnét jött, az őskorból? 
Erre aztán kitört a nagy nevetés. Az egész osztály fetrengve kacag. Kata csak állt szeme újra megtelt könnyel. De akkor belépett az ajtón a tanító néni. Csendre intette az osztályt. S bemutatta Katát, mint az új társukat. Minden oldalról kuncogás hangzott fel. De a tanár néni erre már nem figyelt.
- Keress magadnak helyet és ülj le! - mondta Katának s neki kezdett az óra megtartásának. Minden gyerek ült már így csak az első padba tudott ülni. De nem is bánta. Így nem láthatta, amit a háta mögött csináltak a gyerekek. Csupán érezte, hogy kenyérgalacsinok esnek a hajába, hátának. Nem szólt, tudta, ő idegen… majd megszeretik. Megszólalt a szünetet jelző csengő. Mindenki összecsapta holmiját s rohantak ki az udvarra. Kata is ment utánuk… de már az ajtóban meglepetés érte. Egy paradicsom csapódott az arcába. Mindene csupa maszat lett. De senki nem ment oda hozzá… Ő visszaosont a mosdóba, megmosakodott. Igazából nem sikerült. De majd otthon. Alig várta, hogy anyja érte jöjjön, s végre megszabaduljon a megaláztatásoktól. De ez nem ért véget… mikor anyja megérkezett a kocsival újabb gúnyolódás érte.
- Ni csak a falusi kocsival jár. Biztos gróf kisasszony álruhában.
Anyja hallotta a csúfolódásokat, de azt mondta, majd abba hagyják, ha megismerik. De sajnos hiába teltek a napok hónapok Kata élete nem lett könnyebb. Minden nap új és kegyetlen játékot eszeltek ki a bántására. Nehezen bírta már, senki nem segített rajta. Árulkodni nem akart tudta akkor még rosszabb lesz a sorsa. Anyja nem figyelt a panaszkodására. Neki is volt elég gondja az új munkahelyén. Így magára maradt fájdalmával. Az egyik nap mindennél kegyetlenebb megalázás után már nem bírta tovább. Bepakolt táskájába s elindult…
Hazamegy, nem marad itt tovább. Kis arcán folytak a könnyek, nem látott semmit csak szíve fájt kegyetlenül. 
„Miért? Miért bántják őt? Nem csinált semmit.” Hirtelen éles fékcsikorgást hallott, de már nem érzett semmit. 
Mikor felébredt, hófehér ágyon feküdt… anyja mellette ült egy széken, s keservesen sírt. Apja az ajtóban állt, a fejét fogta. Kata megörült ki akart ugrani az ágyból, hogy apja nyakába ugorjon… ám lába nem mozdult nem engedelmeskedett…

Apa segíts kérlek...zokogott a kislàny. Nem értette hogy miért nem tud az apjàhoz futni. Anya miért sír??Mi történt????
Kata èdesapja nem tudta, hogy mondja el a lânyànak, hogy elütöttèk.. a gerince pedig olyannyira megsèrült, hogy soha többè nem fog tudni jârni..Gondolkodott, majd odament a lânya âgya mellè.. leült a rozoga kisszêkre, ami a lâtogatòknak van kitêve..majd belekezdett..:
- Drâga kislânyom! Baleseted volt..elütöttek tèged. Több òrâs műtèten vagy tùl, a gerinced sèrült meg..az orvosok mindent megpròbâltak, de hiâba..sok ideg ès csigolya sèrült..sajnos a lâbaidat nem fogod mâr többet tudni hasznâlni.
- Kata nem bîrt megszòlalni.. a könnycseppjei mindent elàrultak..fêlt, hisz ő mèg nagyon fiatal. Előtte az èlet..de hogy fog ìgy boldogulni..!? 
Èdesapja làtta lânya arcân a rèmületet, ìgy megpròbâlta vigasztalni..
-De kislånyom ne félj mi anyukåddal melletted vagyunk..ės kitudja..hàtha van mègis egy halvåny remėny hogy talån nincs minden veszve. Kêrlek bîz Istenben Katikám meglåsd segíteni fog ha bízol benne .
- De Kati nem akart màr semmit sem, csak hagyjâk őt egyedül most magàra..Szomorúan sírva kérte,hagyják őt most bèkèn.. 
- Na de kislányom mi veled? Itt vagyunk, s bejövünk nap mint nap a kórházba utánad! -De èrtsètek meg..most nem akarok senkit magam körül..elfordult és bámult könnyes szemmel ki az ablakon át a végtelenbe.
Egyszer csak belèpet a kòrterembe, egy fiatal kezdő gyògytornàsz, aki nem rég végezte csak el az iskolàt..
- Szèp napot kìvànok kedves Katalin! Bemutatkozom..a nevem Tibor, èn leszek a gyògytornàsza..ne fèljen nem lesz semmi gond.
Kata zavarba jött, hisz a fiù nagyon helyes volt..ő pedig nem a legjobb formàjàt mutatta..- A kisîrt szemei egyből felcsillantak..
Na de mègis, mit èrt azon ez a fiù, hogy nem lesz semmi gond..? Hisz bêna vagyok..az orvosok is lemondtak ròlam..Ezèrt kicsit ideges lett ès a gyògytornàsz felè fordult..
- Ááá, hogy nincs gond..hol is volna..magának lehet nincs! Gúnyolódott Kati, közben törölgette könnyeit.
- Tessék itt egy papírzsebkendő nyújtotta át a lánynak, nyugi nem egy embert lábra állítottam màr ,bízz bennem..Jajj és temèszetesen nyugodtan tegezzèl csak!
Kata letörölgette a szemeit a zsebkendővel, majd ìgy szòlt..
- Jò, màst ùgysem tehetek, mint bìzok a te tudomânyodban.. Kezdjünk bele..De mègis, hogy fogsz te rajtam segìteni? 
- Figyelj ràm Katalin, ehhez ketten fogunk kelleni.. segìtened kell nekem. Több hònapon keresztül kell majd együtt "dolgoznunk", neked annyi lesz a feladatod, hogy együttműködsz velem. Segìted a munkâmat, amennyire csak lehet. - Mondta Tibor..
Ès elkezdte szêp lassan ês òvatosan Kata lâbait emelgetni..
- Szòlj kèrlek, ha èrzel valamit vagy ha fâjdalmat okoznêk, azonnal abbahagyom..
- Félek Tibor...Nem érzek semmit. Mi lesz velem ha soha nem fogok tudni jàrni ?Még baràtaim sincsenek. A suliban is bàntottak mindig. Elfàradtam kérlek, majd holnap folytatjuk.. Jò?
-Semmi gond Kata! Ez termèszetes, hogy hamar elfâradsz..de hidd el napròl-napra könnyebb lesz. Abban pedig bìznod kell ès akarnod, hogy lâbra fogsz àllni..Nem êrtem mièrt nem szeretnek tèged az iskolâban, hisz egy kedves, aranyos ês szêp làny vagy.. !
- De figyelj râm kèrlek, ezeket a lelki gondjaidat is fel kell dolgoznod..mert ameddig ezek bântjâk a szìvedet, addig gâtol abban is, hogy meggyògyulj! Ha szeretnêd, èn nagyon szìvesen bejövök hozzâd a műszak utân, ès beszèlgethettünk..? Csak ùgy mint kèt barât....
Kata elmosolyodott.. - Mint kèt baràt? Ő is kedveli a fiùt..de mèg nem tudja, hogy mit is èrez îrânta pontosan..barâtsâgot vagy esetleg többet is.. Kata elfogadta a fiù kedvessègèt, hogy vissza menjen hozzà a munka vègzetèvel..Ezutân Tibor elköszönt, mert vàrta màr a következő beteg..de megígèrte, hogy ha vègez visszatèr hozzà..
Késő délutàn Tibor vissza tért. Kata boldog volt. Sokàig beszélgetek, ìgy hamar elment az idő.Tibor is jól érezte magàt Katàval.Késő este lett és Tibor elköszönt tőle. Kata mosolyogva aludt el. Alig vàrta, hogy reggel legyen.
Az éjjel nagyon jól aludt Kata..még álmodott is. Álmában újra járni tudott, szinte repült a boldogságtól, de mikor felébredt, sajnos a szomorú valóság fogadta..
- Jó reggelt, jó reggelt ! Boldogan jött be Tibor a szobába! Na Katus, hogy aludtál kérdezte? Miért vagy ,olyan szomorú?
- Nem is vagyok szomorú,ha te jössz mindig jó a kedvem.. Mondta Kata.
Tibor lâthatòan zavarba jött a lâny vàlaszàtòl. De gyorsan kivâgta magàt..-Kezdhetjük a tornát?kèrdezte Tibor..
Közben az éjjeli álomról beszélgettek,hogy milyen jó volt újra járni..
- Fogsz is mondta Tibor, erről èn kezeskedek.. S annyira belemerült a mondandòjâba, hogy elszòlta magât..: - Meglàsd fogunk mi mèg együtt sètâlni..kèzenfogva..
Kata elcsodâlkozott..
- Hogy mit mondtâl? Kèrdezte..
A fiù elismètelte..hisz mâr fölösleges lett volna tagadnia, hogy a làny nem csak a betege, ès nem csak barâtkènt tekint rà.. - Igen Kata, nekem nagyon tetszel, szeretnèk veled többet, mint barâtsàg..
- Tudd meg Tibor te is tetszel nekem. De még oly sokat kell tornàsztatni a lábaimat. Mi lesz ha még sem sikerül?? Akkor is mellettem maradsz?? Félek.. ès annyi minden van amit szeretnék még csinàlni....
- Akàrhogy is alakul, èn akkor is veled maradok..De biztos vagyok benne,,hogy rendbe fogsz jönni..Ebben neked is hinned kell! Ìgy lesz..tudom.. Ahogy ezt kimondta megszòlalt az adòvevője.. a baleseti osztâlyròl kerestèk.. Közöltèk vele, hogy màr vagy tìz perce vàrja a màsik betege..Tibor egy csòkot nyomott Kata szâjàra ès elrohant..az ajtòbòl mèg visszaszòlt: - Dèlutân jövök..
Kata pedig egyedül maradt a kòrteremben.. Àbràndozott ès nagyon boldog volt.. âbràndozàs közben elnyomta az àlom..ês màr csak azt vette èszre, hogy dèlutân van. Tibor hamarosan megis èrkezett hozzà..Ìgy ment ez nap mint nap, hètről-hètre.. Reggel torna, dèlutân szerelem..
- Majd az egyik reggeli gyògytorna közben Kata feljajjgatott.. - Hagyd abba kêrlek Tibi, ez most fàj ês feszìt..! A fiù azonnal abbahagyta.. - Hogy mit mondtâl? Mit èrzel? Hol èrzed? Kata te èrzed, amit csinâlok..?
Igen !! Ès örömében sìrni kezdet.Jajj Tibor hàt fàj az egész làbam.És mind a ketten egyre jobban bizakodtak...
Tibor szeméből is kicsordult  a könny  örömében.-Nem hiába való volt a sok munka, erőfeszítés. -Látod Kata én mondtam....hittünk mindketten,és itt az eredmény.... Tibor csókkal halmozta el Katát,és vidáman csevegtek még , aztán elbúcsúztak, mert Tibort várta a következő munka...
Eljött a másnap, s a szokott idő..de most egy nő lépett be Katához,komoly volt,morcos tekintetű.Jó reggelt Judit vagyok az új gyógytornásza!Na de nekem!Tiborra gondol? Hát a helyzet az ,Tiborròl kiderült,hogy nem egy női betegét molesztálta és a kórház azonnali hatállyal elküldte.Katában egy világ omlott össze,nemhiszem el,ő nem olyan,mint mások!Sajnálom Kata,nem tudom mi az igazság,de ami a legszörnyűbb,mikor megkapta a felmondását úgy elviharzott a kocsijával, hogy sajnos halálos balesetet szenvedett.Kata sírt,nemlátott a könnyeitől,nem,nem,nem,ez nemlehet!Látni akarom őt és próbált lemászni az ágyról.
Istenem miért csinàlod eszt velem?Az nem lehet hogy elveszítsem.Kérlek segits .Imádkozott sìrva Kata.Majd kiabàlni kezdet és Judit futott hozzà.Kérlek segìts vigyél Tiborhoz làtni szeretném még egyszer. Judit megsajnàlta, majd beültette egy tolòkocsiba ,és oda vitte....A patològiàn egy orvos vârta Katàt..
- Sajnálom kislàny, hallottam, hogy közel àllt hozzàd a kollègâm..Fogadd őszinte részvétemet! - Kata összeszedve minden erejèt, az orvosnak îgy szòlt.. : 
- Kérem had lehessek vele egy kicsit kettesben, szeretném megköszönni neki amit èrtem tett, s imádkozni is szeretnêk érte. - Az orvos erre ràbollintott..
Kata elbùcsùzott Tibortòl, megköszönte, hogy segîtett neki ùjra lâbra àllni..imàdkozott a lelki üdvèèrt, ês hogy bűnei megbocsâjtàsra talàljanak.. Majd egy utolsò csòkot adott a fiù jèghideg ajkàra. 
A beteghordò fiù visszavitte Katàt a szobâjâba..ùtközben beszêlgettek. Kiderült, hogy Tibor nem molesztâlt senkit..csak az egyik màsik betege talâlta ki ezt, azèrt mert a fiù nemet mondott az ő közeledèsère..mert csak Katàt szerette. - Kata megköszönte a beteghordozònak, hogy ezt elmondta neki..ìgy legalàbb tudja, hogy Tibor hűsèges volt hozzà. Fâjt a lânynak a fiù èrtelmetlen halâla, de tovàbb kellett neki ezen lèpnie..
- Teltek-mùltak a hetek, majd a hònapok..Kata teljesen felèpűlt. A csalàdot pedig ùjra összekovâcsolta az a tragikum amin âtmentek együtt..Ùjra iskolâba kezdett jàrni, ahol màr szìvesebben fogadtâk. Barâtai is lettek, vêgre szìvesen jàrt be az òràkra.. 
Egyik reggel egy ùj fiù èrkezett az osztàlyukba.. 
- Kata âmulatba esett..hisz a fiù nagyon hasonlìtott az egykor tragikus körülmènyek között elvesztett Tiborra. Termèszetesen voltak aprò különbsègek, ezt nyugtâzta is magàban a lâny.. 
Odalêpett a fiùhoz ès megkèrdezte, hogy-hogy hìvjâk.. - Szìvesen megmondom neked Kata.
A làny majd elalêlt.. - Te tudod a nevem? Honnan?
- Nos Kata..az ên nevem Zoli ès Tibi sokat mesèlt ròlad nekem..Tibi a testvèrem volt..
Kata îgy màr èrtette, hogy mièrt is van a nagy hasonlòsâg.. Megbeszèltèk, hogy a tanìtâs utân beülnek egy kàvèzòba, ès folytatjàk a beszèlgetèst. Îgy is törtènt.. Ezutân minden nap iskola utân ìgy tettek. Egyre ès egyre közelebb kerültek egymâshoz..de tovâbblêpni egyikük sem mert. 
-Zoli ùgy gondolta, hogy a lâny csak a testvèrèt lâtja benne.. 
-Kata pedig pont ettől tartott, hogy a fiù ezt gondolja ròla..
Pedig egyâltalân nem ìgy volt. Szâmàra Tibor egy kedves emlèk maradt..mèg mindig szeretettel ès hiànnyal gondolt rà. De az êletnek menni kell tovâbb. Zoli pedig tetszett neki..nagyon is.
-Teltek mùltak a napok ès elêrkezett az èv vège..Mivel vègzős osztâly voltak, ìgy a szallagavatò ideje is. Zoli felkêrte Katât, hogy legyen a pârja az est folyamân..a szokàsos angol keringőt is vele szeretnè eltâncolni. 
- A lâny boldogan mondott igent a felkèrêsre..
Lezajlott a keringő.. ès Zoli nem bìrta tovâbb az èrzèseit titkolni. A tânc vègèn megcsòkolta Katât.. 
- Kata örült, mèrhetetlenül boldog volt..vègre mindketten felszabadultan èlveztèk egymâs tàrsasâgàt. Mèg sok-sok èvig együtt jârtak, boldogok voltak..
Eljött a nagy nap ès örök hűsègett esküdtek egymâsnak.. 
Boldogsâguk a mai napig hatârtalan.
S megtanultâk, hogy az èlet nèha tartogatt nehèz napokat, de bârhogy is alakul, tovàbb kell lèpni ès engedni kell, hogy menjen tovâbb az èlet.. Ezzel zârom le, ezt a kicsit szomorkàs törtènetet.

A tó tündére

Hol volt hol nem volt volt egy kis falu a hegyek lábánál.

A faluvégén egy nagy tó terült el. Halászok látogatták ,meg néha az arra járó emberek.

Csendes vizében békák tanyáztak, egy falubéli legény megkívánta a halat. Gondolt egy nagyot fogta a botját s kiment a tóra horgászni. Alig talált egy tiszta helyet ahová leülhetett. Mindent benőtt a nád.

De türelmesen várt ,hogy egy hal a botjára akadjon. Eljött szép csendesen az este. De bizony kapás sem volt,ám ő nem adta fel. Feljött a hold az égre,a békák zenéjétől volt hangos a táj. El is aludt szépen a legény. Egyszer csak enyhe fuvallat csapta meg arcát…virág illat szállt a levegőbe. Kinyitotta szemét s csodálkozva nézte a mesés látványt. Egy lány fürdött a tóba. Haja mint arany zuhatag terült el a vízen. Milyen szép,ámuldozott a legény pont ilyen asszony kéne nekem…gondolta. Abban a pillanatba oda nézett a lány. Szégyenlősen eltakarta keblét hosszú hajával. S kérte a legényt vigye oda a ruháit amit a tópartján hagyott. Ő felállt oda vitte a ruhákat s elfordult amíg a lány felöltözött. Aztán ki ment a partra s beszédbe elegyedtek. Így tudta meg a legény ,hogy a szomszédos faluból jött a lány. Lassan virradni kezdet,elköszöntek s mindenki indult volna haza. Ám ekkor furcsa zajt hallottak,s a tó vize vad forrásba kezdet. Mind ha köd ülte volna meg a víz tetejét…a ködből egy női alak bontakozott ki. Esztelen forgásba kezdett s síkoltással elmerült a habokba. Meg ijedtek futásnak eredtek mind a ketten hazafelé. Ám este újra ott voltak a tó partján. Most nem világított a hold,sejtelmes homály ült a tájon. Leültek beszélgetni ám alig telt el pár perc-a tó vize ismét tajtékot vetett s meg jelent a tegnapi nő. Haját hínár borította… kezével a távolba mutatott. Arra néztek s egy csúf öreg asszonyt láttak meg békákkal körül véve. A nő egy kört rajzolt kezével a levegőbe,amibe egy férfi arca jelent meg. S újra a boszorkány felé mutatott. De az már a fiatalok felé tartott. Meg fogta a lány kezét s húzta a tóba…a legény segíteni akart ám a békák mind rátapadtak. Nem tudott meg mozdulni sem. Ekkor felhangzott a jellegzetes síkoltás…a banya megállt elengedte a lányt a habokba vettette magát a tündérre. Ám a tündér-ugyan is ó volt a tó tündére…forogni kezdett s kilökte a partra a banyát. Leperegtek a békák is a legényről. A nádasból apró manók jöttek elő s elvezették a megbénult párocskát. A falu végéig. Ott elmondták nekik ne jöjjenek többé a tóhoz. A gonosz boszorkány tartja uralma alatt a tó környékét. A nő akit láttak  egy szegény lány volt. Ott találkozott szerelmével a falu földesurának fiával. Amíg az úr rájött s meg akarta nősíteni a fiát egy gazdag lánnyal. A szerelmesek még egy utolsó találkozót beszéltek meg a tó partján. Ám a fiú anyja maga is boszorkány volt s tudott a találkáról. Ki ment a tóra s várta a lányt. Aki meg is érkezett. Sírva ült a parton…eléje lépett s azt mondta neki. –Hadd békén a fiam,te egy senki vagy . A lány azt mondta- De hát szeretjük egymást. Erre a banya haragra gerjedt, megfogta a lány karját s belelökte a vízbe.

Ekkor ért oda a fiú. –Anyám mit tettél ?- Ordította s a habokba vetette magát. De a banya nagy szelet varázsolt ami felkorbácsolta a tóvizét. A fiú nem látta a lányt csak fájdalmas síkoltását hallotta a víz felszínén . A banya kacagva hívta fiát –Gyere már szabad vagy ő nincs többé. De a fiú megfordult lassan elmerült a vízbe. Másnap a halászok húzták ki a testét. De a lány eltűnt,nem találták sehol. De eltűnt a fiú anyja is. Amikor feljön a hold az emberek hallják a tündér síkoltását s látják amint párját keresve kering a tó vizén. A banya pedig arra lett kárhoztatva- örökké a békák közt kell élnie. Így bosszúból minden szerelmes párt a tóba akar ölni. A manók meg kérték a lányt és a legényt soha többé ne találkozzanak a tónál. Ezzel eltűntek a szemük elől.

Ez volt a tótündérének története…a legény s a lány megfogadta a manók tanácsát. Soha többé nem mentek a tóhoz. Összeházasodtak s boldogan élnek még ma is ha meg nem haltak.

Kandrács Róza

Valaki

Volt egyszer valaki,

gyönyörű szép álom.

Szerelemről mesélt,

holdas éjszakákon.

Szegény lelkem hitte,

a csodás meséket.

Mert szeretni akart,

talán még az egyszer.

Szíve tudta ,álom ez

nem a való.

De remélt és bízott,

mert bízni volt jó.

Tudta,hogy mást

szeret,

be is bizonyosodott.

Meg taposta másik,

még is hozzá futott.

A szavak elkoptak,

meg fakultak újra.

Többet ad a másik.

s Ő ezt nagyon tudta.

Magamra maradtam,

már csak emlékezem.

Mit is mondott akkor,

az én kedves lelkem.

„ Te vagy a szerelmem,

de ő a valóság.

Tőle kapja testem,

amit mindig kíván.

Menj hát vissza hozzá,

felejtsd el az álmot.

Feledd el azt is ki

szívből imádott.

Kandrács Róza.

Figyelj reám

Figyelj reám ezt kérem én,

a neked adott szerelmemért.

Nem kell arany,csillogás,

pompás paloták,

kocsi csodák.

Figyelj reám,

lásd a bánatom.

Mikor itt hagysz,

minden hajnalon.

Alku az élet,

döntés az úr.

Tudnod kell,

merre,hová

kihez jutsz.

Ne fess az égre

csillagot,hisz látod

az már ott ragyog.

Nem kérem hozd le,

helye ott vagyon.

Mint lennél mindenem,

vágyam angyalom.

Kandrács Róza