Interaktív Róki versek
A Szürkék varázshegedűse
Egy furcsa reggel vetted észre,
Hogy napjaid szürkesége,
A lelkedbe settenkedve,
Lépten-nyomon unszol egyre...
„Légy a Szürkék hegedűse,
S múltadat hajitsd a tűzre,
Hidd el, nem fogod megbánni,
Lehetsz te még Stradivári,
A Szürke dallamok terén,
Hol pásztáz majd a tompa fény.”
Mondandóját befejezve,
A hegedűt elővette.
Csoda lángja, huss, fellobban?..
Mert zenélni tudtál nyomban,
Ő meg lett a managered,
S beindult a karriered.
Még percnyit sem maradt tétlen,
S pár hét múlva egy nagy téren,
Sok-sok ember csak arra várt,
Hogy láthassa a Szürke sztárt.
Már a híred égig hatolt,
S még a Nap is kíváncsi volt,
Felhők mögül kikandikált,
Látni kell-e földi csodát.
A közönség ruházata,
Maga volt a színorgia,
Így működhet csak a varázs,
Végre lehetsz valaki más.
Ütemes taps várta jöttöd,
Kétkedőket mind legyűröd,
Csodát teszel, nem is kicsit,
Ám de mégis csak emberit?
A mikrofon mögé lépve,
Karod apró intésére,
A taps csenddé torkolt menten,
Hang se nyikkant, szél se lebbent.
Tán még az Idő is megállt,
Hisz azáltal így tett, ha várt.
Égen-földön várt mindenki...
Ember képes csodát tenni?
Induljon hát végre a show,
S a húrokhoz ért a vonó.
Ám a dalod rögtönzés volt,
Mert színtisztán szívedből szólt,
Te voltál a dallam maga,
Tedd hát dolgod „Embercsoda”.
Tetteink rólunk mesélnek,
Köddé válnak, vagy túlélnek.
/A történetnek még van egy része,
És ha azt sejted, hogy mi a vége,
Ha gondolod, oszd meg velünk,
Rajtunk múlik, mivé leszünk./