Robin Hód és a Sörvúdiak 01. - A cselszövők

/Robinék kalandjait  az író a humor és az erotika jegyében vetette papírra, 

így csak 15 éven felülieknek javasolt az elolvasása./

MESÉLŐ:

Robin Hoodról, Tuck atyáról,

Richárd királyról szólt a krónika…

De ez az egész csak kamu!

Figyelj,ha kíváncsi vagy a valódira!!

Robin Hood igazi neve Robin Hód volt,

Mert fel, hódok nevelték,

Bár neve kapcsán egy Tarzan nevű fickó,

Ügyvédei jól beperelték.

Az volt a nem túlzottan megalapozott vád,

Hogy lemajmolta életét Tarzannak,

De Robin így szólt: -A neveltetésemhez,

Semmi köze sem volt majmoknak.

Ráadásul Mr Maugli, az Állat-Ember nevelési

Szervezet főnöke kiállt mellette:

- Az, hogy valaki miképp nevelkedik fel,

Teljes mértékben a magánügye.

A Tuck atya név igaz stimmelt,

De átnevezte magát Fuck atyára,

Ugyanis őkelme a női nemet,

Enyhén szólva is jócskán imádta.

S, hogy ez miben nyilvánult meg?

E kérdésre 50 apáca süti le a szemét..

Ugye sejted már kedves olvasó,

Az atya mért adta magának új nevét?

Ám volt egy ronda, s öreg apáca,

Kit nem igazán akart meghágni,

És nem gondolta szegény atya,

Hogy az apáca fog ezért berágni.

Felnyomta Tuckot a csoroszja,

Hogy apácákkal bujálkodik,

És ha elfogy az összes misebor,

Sűrűn,és kacifántosan káromkodik.

Ez azonban nem volt igaz,

Mert az atya sört szerette,

Ha eljött végre az este,

Buzgón literszám vedelte.

Persze mindegy volt sör vagy bor,

A lényeg, hogy megszegte fogadalmát,

És vagy ötvenszer ízlelte meg,

A számára szigorúan tiltott almát.

Egy szó mint száz, kirúgták,

Sőt templom közelébe sem mehet,

Ekkor keresett új lakhelyet,

És változtatott dühében nevet.

Búcsúzóul középső ujjával beintett…

Hallott Sörvúdról, hát arra vette az irányt.

FUCK ATYA:

Csókoltatom az új plébánost,

Na meg azt a szörnyen „értelmes” királyt!

MESÉLŐ:

S ha már a király szóba került,

Ejtsünk őfelségéről néhány szót,

De nem tudok elmondani róla,

Túlzottan sok szépet és jót.

Magáért beszél, hogy a háta mögött

 Idiót volt a neve,

S naivságát lépten-nyomon

kihasználta, sok udvari here.

Ám a király öccse, szőr Telen,

Nem elégedett meg ennyivel,

Hanem ő akart a király lenni,

Melyért képes volt,

Bármily gonoszságot tenni.

Induljon onnan a történet,

Hogy a Varázslóval közösen szőni kezdett,

De nem fonalat, hanem cselt a galádok,

Melyre, ha fény derülne,

Az bizony akárhonnan is nézzük,

Lefejezésre bőven elég ok.

A cselszövést a háttérben,

Elkezdték már egy ideje,

Hallgassátok meg most,

Mi is volt az egész lényege.

A királynő szült urának egy hétfejű gyermeket.

De már a teherbe esése is meglepő volt,

Hisz szexben siralmasat produkált a királya,

Potenciája nulla körül dekkolt.

Aztán ott volt a hét fej…

Ezt végképp furcsállta mindenki,

A király tán nejével,

Csodát tudott tenni?

Persze volt,aki arra voksolt,

Hogy a jövőből jött át egy benzinkutas,

De a legtöbben azt gondolták,

Hogy a hétfejű sárkány itt a ludas.

Aztán bizonyítást lelt,

Hogy a királynő összejött a sárkánnyal,

De persze ezt,

Nem tudatták az egész országgal.

A tutit csak a király, a Fővezír,

És a Kan-cellár tudta,

A király öccsének csak,

Találgatás lehetett a jussa.

De most nem találgatott,

És a cselszövést is pauzálta,

Mert hirtelen a harag,

Kapott benne lángra…

SZŐR TELEN:

Ó te vadbarom, mi a fenét kotyvasztottál?

MESÉLŐ:

Támadt a varázslóra dühödten.

MAG ICE:

Nem értem mért nem hatott a főzet,

Pedig minden komponenst beletettem.

SZŐR TELEN:

Ja! Aztán a király is jól be asszonyának,

Hisz egy helyett hét feje lett a kisbabának.

MAG ICE:

Hmmm…Lehet Viagra fű keveredett a főzetembe?

SZŐR TELEN:

Tuti te ökör! Attól fickósodott meg őkelme!

MAG ICE:

De nem, mégsem. Mert nyulakon lett

Tesztelve a főzet,

És a legfickósabb nyúl,

Egész nap csak tv-t nézett.

SZŐR TELEN:

Jó, jó, de biztosan szexcsatornát.

MAG ICE:

Dehogy! Híreket és Norbi tornát.

SZŐR TELEN:

De mért van tv a nyúlólban?

MESÉLŐ:

Csodálkozott nagyot a király öccse.

SZŐR TELEN:

Vagy csak „humorizálol”?

MAG ICE:

Nem szokásom. Tíz tv-t vettem,

A kereskedő csak így engedett az árból.

MESÉLŐ:

„ Hogy ez mekkora egy hülye!”

Merült fel „kedvesen” szőr Telenbe,

De nem látta jó ötletnek,

Hogy ezt hangosan is megjegyezze.

A varázsló ekkor átment,

Szavakat terelő juhászba,

Hogy a felelősséget,

Másra átsárdobálja.

MAG ICE:

Tudtommal a csapodár királynő,

Sokszor megcsalta a férjét,

Kinek a felszarvazottak csarnokában,

Kéne kitenni a képét.

Lehet a gyermek apja,

A királynő valamelyik bikálya,

És a főzetemnek,

Nincs is semmi hibája.

SZŐR TELEN:

Ne próbálj kimosakodni,

Itt nem segít a Pervol, sem a Hipó,

Igaz volt két bikája,

De óvszer használó a két kan-digó.

MAG ICE:

Jó, jó, de lehet volt neki titkos szeretője.

SZŐR TELEN:

Na persze. Lolka és Bolka, meg a hét törpe.

MAG ICE:

Dehogy. Inkább egy

Nagydarab fazon lehet,

Vagy mivel magyarázod,

Azt a hét fejet?

SZŐR TELEN:

Engem nem érdekel,

Honnan örökölte a gyerek a fejét,

Csak az, hogy majd átveszi,

A királynak a helyét.

Ezért kérem vissza,

A főzetért adott pénzt, bele a kezembe.

MAG ICE:

És ha adok egy jó ötletet, melynek hála,

Trónolnod nem csak a wc-n lehetne?

SZŐR TELEN:

Mondjad, s hogy mennyit ér nekem,

Majd meglátom.

MAG ICE:

Ok. Figyelj jól füleddel,

Milyen szavak jönnek ki számon.

Szóval.. Tedd el a királyt láb alól,

És máris te kerülsz a trónra,

Elkezdődhet végre életednek showja.

SZŐR TELEN:

Jé, tényleg! Ez mért nem jutott eszembe?!

MAG ICE:

Mert ész még nyomelemként sincs a fejedben.

SZŐR TELEN:

Hé, ez fejezd be,

Különben egy „cseppet” leleszel fejezve!

MAG ICE:

Csak vicceltem,de most figyelj nagyon…

Elmondom neked a tutit,

Aztán rohanok ezerrel,

Meglátogatni a budit,

Ugyanis a tegnapi hal,

Elrontotta gyomromat,

Ha még soká maradsz,

Bántani fogja orrodat.

SZŐR TELEN:

Jó, jó, de most már halljam a tutit,

Addig hagyd békén a budit.

MAG ICE:

Folytatok egy kísérletet,

Mely ha sikerül, valóra válthatja álmaid,

Királyként az ország felett kiterjesztheted,

A gonoszság szárnyait…

MESÉLŐ:

…És beszélni kezdett a kísérletről,

Melytől fülig ért szőr Telen szája,

S csak nem pontosan úgy nézett ki,

Mint egy szélesen vigyorgó lárva.

Végre valóra válhat,

A régóta dédelgetett álma,

A gonoszság mocsarába,

Fejest ugorhat a trónszékre állva.

Maga köré gyűjti majd,

A legszemetebb tahókat,

Megszívatja jól a népet,

Serényen kiszab új adókat.

..És este, mikor lefekvéshez ingét gombolta,

Öntelten gondolta,

Hogy majd példát vehetnek róla,

Az eljövendő korokba…

S mint tudjuk jól,

A jövő sajnos őt igazolta,

Mert a „jó tevés” a „hatalmasoknak”

Azóta sem lett reszortja.