robe blogja

Gondolatok
robe•  2021. július 10. 12:36

Gyilkos áldozat III.

Gyilkos áldozat III.

 

Egyesült Királyság, Oxfordi Egyetem

Társadalomtudományi Tanszék

 

Stefan Metzger előadására érkezett kérdések


Sötét éjszaka volt. A résnyire állított árnyékoló reluxa lamellái közt a hold fénye világította meg a szobát. Világos csíkokat rajzolt a falakra, a bútorokra.

Nem emlékszem mi volt az ami felébresztett. Nem zaj, hanem valamilyen érzés. Olyan érzés, ami azt mondja belül, hogy nem vagy egyedül. Valaki figyel. Mintha valami rátelepedett volna a mellkasomra, nehezen tudtam lélegezni.

Legszívesebben a fejemre húztam volna a takaróm, de nem mertem megmoccanni sem. Szemeim lassan hozzászoktak a sötéthez, lassan kibontakozni látszottak a szoba jól megszokott tárgyainak a körvonalai. A kövezeten szépen fénylett a holdsugár, mindig is tetszett ez a fény.

Azonban most, egy meztelen lábfej törte meg a csillogást. Lábfejek, amikhez láb, és test is tartozott. Egy idegen alak állt a szoba közepén. Nem moccant semerre, csak a szeme pásztázta a szobát körbe-korbe.

Örültem, hogy nem moccantam meg eddig, így biztos voltam benne, hogy még nem fedezett fel a sötétben, de tudtam, ahogy az én szemem is, az övé is alkalmazkodott a fényviszonyokhoz. Nekem a helyismeretben volt előnyöm.

Alkalmi gyűjtő vagyok. Minden érdekel, ami egy férfit érdekelhet. Órák, motorok, autók, fegyverek. Főleg kések és kardok. Amikor van időm a kezembe fogom őket, nézegetem, élezem, fényesítem. Van néhány kedvencem is, amiket gyakrabban veszek kézbe.

Egy ilyen kedvenc volt az ágyam mellett. Fekete hüvelyében lapult a már annyiszor kézbevett szamurájkardom. Eddig csak nézegettem, élveztem a szép munka eredményét. Soha nem gondoltam arra, hogy használjam, de most nem volt más választásom.

Lassan mozdult a kezem a kard felé, észrevétlenül érintettem meg. Nem fogott el a biztonság érzése tőle, hiszen soha nem gyakoroltam vele semmit. De mégis más volt, mint szabad kézzel. Ahogy mozdultam, a beszűrődő holdfény is mozdult velem. Így láttam meg, hogy az idegen kezében egy pisztolyt szorongat. Szinte éreztem ahogy megőszülök a félelemtől. Nem rám célzott, egyszerűen csak a kezében volt. Még nem fedezett fel engem.

A karddal a kezemben igyekeztem megszabadulni a takarómtól, lehetőleg hang nélkül. Áldottam az eszem hogy selyem ágyneműt húztam, így nem csaptam nagy zajt, de így is láttam az ember szemefehérjének villanásán, hogy észrevett.

Nem tudtam hova nézzek, a szemébe próbáljak, vagy a fenyegetően, lassan felém forduló fegyverre. A szemét néztem, miközben hang nélkül húztam le a hüvelyt a kardról.

Magamelé tartottam mintegy védekezésképpen, és igyekeztem ijesztó képet vágni, de a sötétben ennek nem sok értelme volt, és a boxer alsóban inkább vices lettem volna ha lát is. Vártam. Vártam valami jelre. Talán nem számított arra hogy lesz valaki a lakásban. Talán nem számított arra, hogy valaki kész a védekezésre. Nem tudom mire számítottam.

Az hogy megfordul és elmegy, lehetetlen volt. Felváltva cikázott a szemem a fegyvere és a szeme között.

Hirtelen egy lépést tett felém, nem tudtam mi a terve, de valami történt bennem. Nem is én voltam már az ura a tetteimnek, hanem valami váratlan történt.

A kölcsönös ijedtség hatására, a felém tett lépésével egy időben határozottabban fogta rám a pisztolyt. Éreztem hogy lőni fog. Magam előtt a karddal, kiszolgáltatottnak éreztem magam.

A lövés pillanatában megmozdult a kezemben a kard. Erős ütést éreztem rajta és fémes csattanást hallottam. A kardot érte a golyó.

Nem tudtam hogy újra lőni készül, ezért leengedtem, de erősen tartottam. Ez volt a szerencsém, mert ezúttal a lábamat vette célba, de a kardom megint megmentett ugyanolyan fémes csattanással és ütéssel.

Éreztem hogy nem várhatok tovább, valamit tennem kell. A kard pengéjével egy villámgyors kört írtam le magamelőtt, amire váratlan jajkiáltást hallatott ellenfelem. Nem tudtam megállítani a kardot. Ahogy visszaérkezett a kör kiindulópontjára, újralendült aminek eredményeképpen szinte teljesen elválasztotta a testtől a fejet.

Dermedten álltam és néztem ahogy a magatehetetlen emberi test lassan összecsuklik előttem és élettelenül elterül a lábaim előtt. Nem volt értelme megvizsgálni a sérüléseket. A test mellett hevert külön a pisztolyt még mindig markoló kéz és csaknem teljesen külön a fej.

A telefonom kerestem, és hívtam a rendőrséget. Amint bemondtam a címem, már ismerős volt nekik. Már úton voltak hozzám, mert a két lövés miatt valamelyik szomszéd értesítette őket.

Hamar megérkeztek, bár ilyenkor ólomlábakon jár az idő. Adatfelvétel, fényképezés, meséljem el mi történt, többször is. Amikor a hullaszállító elvitte a halottat, megvárták míg felkapok valamit és be kellett mennem velük, újra vallomást tenni. Természetesen a kardot lefoglalták bizonyítékként, de az eljárás befejeztével visszakaphatom. Nem részletezem az eljárás menetét hosszan. A lényeg, hogy jogos önvédelem volt, élhettem az életem tovább. Éltem volna én, de minden éjjel felriadtam izzadtságban úszva. Hunyorítva igyekeztem minél gyorsabban alkalmazkodni a fényviszonyokhoz, és kerestem a szememmel valakit a szobában. Persze szerencsére soha többet nem volt senki váratlan látogató.

Hiába mentem pszichológushoz, hiába írt fel nyugtatót, nem segített semmi az állapotomon.

Végül a megoldást az nyújtotta, hogy hónapokkal az eset után elköltöztem. A közeli nagyváros másik felére. És már nem a földszintre, hanem a második emeletre.

Tudom, hogy hihetetlen a történetem, de engem nagyon erősen nem hagy nyugodni az, amit a nyomozók is számtalanszor megkérdeztek tőlem, mikor és mi módon, kitől tanultam meg ilyen profin a szamurájkard forgatását. Azóta természetesen visszakaptam, azóta is néha a kezembe veszem, nézegetem és már nem zaklat fel a közös véres emlékünk sem.

Nos ennyi a történet. Valóban sok kérdést felvet. Egyáltalán igaz-e, vagy csak valaki kitalálta és várja hogy mit válaszolok rá? Kérem szépen ellenőriztem mindent, különben nem olvastam volna fel Önöknek. Természetesen a városnevet kihagytam, és minden egyéb személyes vonatkozást is, de elhihetik, utánajártam.

Amint az előadásomban is említettem, az emlékeink bennünk vannak. Hol felszínesebben, hol nagyon mélyen. A megoldást a rendkívüli stresszhelyzet adja ebben az esetben. Stresszhelyzetre többféleképpen reagálhat az agyunk. Kikapcsol, ledermeszti a testet, kiélezi az érzékszerveket, rémült menekülésre késztet, esztelen támadásba hajszol.

Az elmesélt történet alapján az a véleményem, hogy az adott helyzetben az első rémület felnyitott az elmében olyan emlékeket, amiket a mesélő álmában sem sejtett magáról. Nem hihetjük azt, hogy a szamurájkard életrekelt és magától védte meg a tulajdonosát. Azt bizony irányítani kellett.

Biztosak lehetünk benne, hogy egy előző élet hosszú és gyötrelmes gyakorlás eredménye került a felszínre. Az érdekes az, hogy amikor a nyugalmi állapot visszatért, vége lett a stresszhelyzetnek, ez a tudás ugyanolyan váratlanul eltűnt, mint ahogyan előjött.

Az nem véletlen, hogy történetünk főhőse, vonzódik ezekhez a tárgyakhoz, gyűjti ezeket.

A régmúlt, mára gyűjtőszenvedéllyé szelídült, de nem tűnt el nyomtalanul.

robe•  2021. április 3. 01:37

Emlékek III. - Színes építőkockák

Tizennégy éves lettem ma. Nagyanyóéknál vártam izgatottan az ebédet.

Az ünnep alkalmával Nagyanyó mindig kitett magáért. Még a szokásosnál is finomabbnál finomabb ebédet tett elénk az asztalra.

De nem csak ezért vártam annyira izgatottan. Nálunk az volt a szokás, hogy az ebéd után köszöntjük fel az ünnepeltet.

Ez alkalommal  én voltam az ünnepelt.

Még Nagyapó is szépen felöltözött miután bejött az udvarról. Kezében egy díszes csomagot szorongatott, amiről nem tudtam levenni a szemem. Lassan fogytak a fogások, miközben úgy éreztem, hogy ólomlábakon vánszorog az idő. Utána pedig tudom, hogy mindjárt itt a délután és alig marad idő az ünneplésre, olyan gyorsan fog repülni.

A desszerthez már nem is tudtam nyúlni, annyira szerettem volna látni, hogy mit rejt a csomag.

Amikor végeztünk, Nagyanyó letakarította az asztalt, Nagyapó felállt.

-   Boldog Születésnapot kívánunk neked fiam. – és átnyújtotta az ajándékom.

Szerettem amikor fiamnak szólított és nem unokájának. Ebben benne volt minden gondoskodása és szeretete. És még valami leírhatatlan érzés volt benne. Hogyha tehetné, az egész világot nekem adná ebben a csomagban.

 

Izgalommal bontogattam az öreg kezek által hajtogatott, leragasztott csomagot. Ők ketten elfogódottan és türelmesen néztek közben. A kiskamaszok zavarával és ügyetlenségével küzdöttem, de sikerült kicsomagolnom.

Egy doboznyi színes, fa építőkocka volt benne. Felnéztem a várakozó tekintetekbe.

- De Nagypapi, egy tizennégyéves gyerek már nem játszik építőkockákkal. – mondtam mosolyogva.

- Ó, dehogynem. Még én is szívesen építgetek belőlük ezt azt. – válaszolta. – kezdd csak el és meglátod milyen örömöt okoz amikor sikerül felépíteni valamit. Ezek varázskockák ám. – tette hozzá és a szeme érdekesen csillogott hozzá.

Kicsit csalódottan kezdtem neki.

A színes, különböző méretű és alakú kockák szép sorban voltak elrendezve. Boltívek, háromszögek, téglafomájúak, hengeres és szögletes oszlopok sorakoztak egymás mellett.

Ahogy rakosgattam szépen sorban haladva, még nem is tudtam mi lesz belőle, de idővel elkezdett érdekelni. Szerettem volna egy nagy, magas várat építeni.

Minden kockáját felhasználtam a készletnek. Színes teteje lett, vastag falakkal, tartóoszlopokkal, ablakokkal, széles kapuval. Büszkén néztem föl, vajon mit szólnak a művemhez.

- Nagyon ügyes vagy – szólalt meg Nagypapi kis várakozás után.

- Ilyet minden öt éves gyerek tud építeni – mondtam mosolyogva.

- Lehet hogy tudnak hasonlót építeni, de nem hiszem hogy meg is értik mit építettek.

- Tudod ez a vár nagyon szép. Csillogó tetővel, ami messziről is látszik. Hirdeti a létezését, idevonzva a látogatókat. Erős falak tartják ezt a színes tetőt. Ezek a falak nélkül, a tető hiába csillogna, nem venné észre senki. Ezek a falak és tartóoszlopok emelik és tartják a magasba. A boltívek és ablakok biztosítják azt, hogy a bentlévők kilássanak messzire, de kintről is belátást tesz lehetővé. Ha az ablakokat becsukják, az azt jelenti, hogy valami nincs rendben. Vagy belül, vagy kívül valami nem úgy működik ahogyan kellene. A nagy és széles kapu befogadja az érkezőket, biztonságot ad a bentlévőknek.

- Igen Nagypapi, minden épületen vannak ajtók és ablakok – mondtam, de Nagypapi jelezte, hogy még folytatná.

- De vajon az ablakok tehetnek-e arról, hogy aki kitekint rajtuk, milyen látvány tárul elé? - A kapu tehet-e arról, hogy kik mennek be illetve kik mennek ki rajta?

- Tehet-e arról ha valaki bezárja?

- Vajon a tető csillogna-e ilyen színesen messzire, ha a tartókockák nem tennék a dolgukat?

- Mindannyian ilyen színes építőkockák vagyunk fiam. Sokan vagyunk akik bár jelentéktelennek tűnünk, mégis mindegyikre szükség van, hogy a vár álljon. Néha egy-egy kocka vagy feladja, vagy elmegy egy másik várat keresni magának, de jön helyette új. Ezt azok, akik a csillogó tetőt alkotják nem is veszik észre. Nem inognak meg. De volt már rá példa, hogy egyre több kis építőkocka vált ki a falból. Bár az erősebb tartóoszlopok még tartottak egy ideig, végül csak összeroskadt a tető is.

- Egyetértően bólogattam, és arra gondoltam, hogy ki is kellene próbálni kihúzni egy-egy kis kockát, meddig lehetne megtenni következmények nélkül.

- Okos vagy hogy megérted fiam. Ezt nem tudják még megérteni az öt évesek, ahogy mondtam az elején. De sajnos ezt könnyen elfelejtik azok is, akik a csillogó tetőbe lettek beépítve. Elfelejtik, hogy nem árt, ha az ablakokat, kapukat karbantartják hogy ne nyikorogjanak. Hogy a falak kockáiról gondoskodni kell. Néha nem árt áthelyezni azokat, hogy ne mindig ugyanazokra jusson a nagyobb teher tartása. Látod mennyi minden benne van egy játékkockákból felépített várban? Mennyi mindenre kell figyelni?

Ne felejtsd el ezeket soha. Akárhova is kerülsz, tartóoszlopként, kiskockaként, de akár a tetőn is emlékezned kell ezekre.

- Kívánjuk, hogy találd meg a helyed a várban.

- Az életed várában! – tette hozzá Nagyanyó.

- Jó várat válassz magadnak, és ha lehetőséged van rá, ragadd meg, építs magadnak várat Te magad és ne feledkezz meg soha a tartóoszlopokról. – tette hozzá Nagyapó.

Számtalanszor eszembe jut ez a születésnapom. Minden döntésem előtt eszembe jut Nagyapó csillogó szeme, ahogy megtanította nekem mi a fontos az életben.

robe•  2020. december 13. 18:01

Gyilkos áldozat I.

Egyesült Királyság, Oxfordi Egyetem
Társadalomtudományi Tanszék

Stefan Metzger előadása hét percben

- Ha azt mondom, hogy az egész világ működésének alapja egy folyamatos körforgás, akkor ezzel nem mondtam semmi újat.
- Ha azzal folytatom, hogy a körforgás alapja a folyamatos újjászületés, akkor a jelenleg álmos szemekben azonnal élénk csillogást látok.

És valóban.
- Sikerült felkelteni az érdeklődésüket?

- Már biztosan megbeszélték egymásközt, hogy mindenki személyre szóló meghívóval a zsebében érkezett.
Mondhatni ez egy zártkörű előadás.

- Nem véletlen, hogy Önökkel oszthatom meg a következő néhány percben azokat az információkat, amikben ha gondolják kételkedhetnek, de el is gondolkodhatnak rajta, azonban én azt javaslom, higgyenek a fülüknek.

- Látom többen kellemetlenül érzik magukat, mozgolódnak a székükön.
Tudom mire gondolnak.
Nem akarnak résztvenni sem kormányprogramban, sem valamiféle hálózatépítő programban, főleg nem egy esetleges kísérletben.

- Egyelőre megtehetik, ezért nyugodjanak meg. Egyikről sincs szó.
Ez nem egy program, nem egy projekt.
Ez maga az Élet, amiről beszélni fogok.

- Az Életről, a Születésről, a Halálról és az Újjászületésről.

- Mindenki találkozott már saját és mások családjában olyan egyedi formájú anyajeggyel született gyermekkel, felnőttel, akik szüleiktől, nagyszüleiktől örökölték ezeket.
Ezen kívül örökölhettek előnyös vagy kevésbé előnyös testalkatot, külsőt és belső tulajdonságot, egészséget, betegséget.
Nagy vonalakban genetika, de erről nem kívánok többet beszélni, erről mindenkinek van több kevesebb ismerete.

- Amiről beszélni fogok, minden jelenlévőben benne van. De ami a legnagyobb lényeg, Önök közül egyikőjük sem tudja ezt.

- Nos, Önök közül az egyetem végeztével kikerülnek az életbe pénzügyi szakemberek, gazdasági szakemberek, cégtulajdonosok, politikusok, ügyvédek, bírók, jogászok, ügynökök, házalók.
Lesznek akik felemelkednek, lesznek akik lecsúsznak.

- Egyvalami biztos:
Nincsenek egyedül.
Nem családot, testvért vagy barátokat értek ezalatt.
Önök, egytől egyig, már léteztek ebben a világban. Sőt tovább sokkolom Önöket.
Jelenleg is létezik legalább egy alteregójuk, ha úgytetszik hasonmásuk. De ez nem a legjobb kifejezés, mert egyikőjük sem másolat, hanem teljesértékűen eredeti. Mindenki éli a saját életét egymástól függetlenül.

- Ugye hihetetlen?
- Mi a bizonyíték?- kérdezhetik joggal.

- A bizonyíték az álmokban és a dejavu érzésekben van. Egyelőre.
Ismerek olyanokat, akik több évtizede leírják az álmaikat -már amire emlékeznek- ezeket visszaolvasva, az elme csavaros tréfáit értelmezve, hihetetlen történeteket tudhatnak meg a saját életük-életeikről.

- Kérdezhetnék, hogy mi módon szereztem tudomást ezekről az ismeretekről, hogy merem ezeket tényként előadni?

- Nos a válaszom:
Ha rám néznek, egy ötvenes férfit látnak.
Kevesebb jóindulattal hatvanast.
De ha bevallom, hogy ennek a több tízszerese vagyok?
Ugye nem is tartom rosszul magam?

- Megmagyarázom:
Én is Önök közé tartozom. Olyan folyamatosan ujjászülető vagyok mint Önök, azzal a különbséggel, hogy én emlékszem minden korábbi életemben történtekre.
Nincs szükségem zagyva álmokra.
Talán azt gondolják szerencsés vagyok, de ez nem így van.
Láttam kellemetlen dolgokat, sok szerettem halálát, és természetesen emlékszem a sajátjaimra is.

- Ezek után rátérnék mondanivalóm szorosabb témájára, aminek címe:
Gyilkos áldozat

- Említettem korábban, hogy az egyetem falai közül kikerülve, szétszóródnak a világban, mindenki a maga módján keresi a boldogulását, éli az életét.
Segítenek másokon esetleg tönkretesznek másokat.
Esetükben az utóbbi az amin tovább szeretnék elidőzni.

- Tönkre lehet tenni mások életét anyagilag, erkölcsileg. Lehet megalázóan viselkedni a másikkal, végtelenül sok a variáció.
A legvégső az a pont, amikor az áldozat valóban szószerint áldozattá válik, azaz elveszíti az életét.
Akár egy hosszú folyamat eredményeképpen kergetik halálba, akár hosszabb-rövidebb tervezgetés után veszik el más életét, de lehet hirtelen felindulásból, kegyetlenségből.
A végeredmény ugyanaz.

- Tettük nem marad következmények nélkül. Lehet hogy soha nem derül fény rá, lehet hogy a törvény szerinti büntetést letöltik, az elkerülhetetlen mégis az -és most jól figyeljenek-
az a következménye:
Újjászületésükkor annak a helyébe fognak lépni testestül-lelkestül, akinek a halálában résztvettek. Amikor a tükörbe néznek őt látják, de erre nem emlékeznek, csak élik a soronkövetkező életüket.

- Talán már kezdik érteni miért vannak itt.
Önök, akik már nem az első életüket töltik itt a földön.
Mindannyian voltak gyilkosok és lesznek áldozatok is.

- Mégis, mit kell tennünk? - kérdezik.
- Az előadás végeztével kisétálhatnak, legyinthetnek az egészre, beülhetnek egy sörre a barátjukkal.
Hazamehetnek a családjukhoz -a jelenlegi családjukhoz-, leülnek a tv elé, elalszanak és álmodják az eddig értelmetlennek tűnő álmaikat továbbra is a korábbi, vagy párhuzamos életükről.
Amit javaslok nem ez.

- Ettől a pillanattól kezdve, figyeljenek a részletekre. Az Önök számára, már nem csak üres mondás az hogy: Ok nélkül nem történik semmi.
Éljenek természetesen, éljenek a vágyaiknak, tervezzenek, a terveiket valósítsák meg, de mindig nézzenek maguk mögé, válogassák meg kit engednek magukhoz közel.

-A végzetet nehéz elkerülni, talán nem is lehet, hogy aztán valaki a maguk képében szülessen újjá...

Amennyiben kétségek, kérdések ébredtek, szívesen válaszolok rájuk. Egy következő előadásban.

Viszontlátásra

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom