Emlékek III. - Színes építőkockák

robe•  2021. április 3. 01:37  •  olvasva: 65

Tizennégy éves lettem ma. Nagyanyóéknál vártam izgatottan az ebédet.

Az ünnep alkalmával Nagyanyó mindig kitett magáért. Még a szokásosnál is finomabbnál finomabb ebédet tett elénk az asztalra.

De nem csak ezért vártam annyira izgatottan. Nálunk az volt a szokás, hogy az ebéd után köszöntjük fel az ünnepeltet.

Ez alkalommal  én voltam az ünnepelt.

Még Nagyapó is szépen felöltözött miután bejött az udvarról. Kezében egy díszes csomagot szorongatott, amiről nem tudtam levenni a szemem. Lassan fogytak a fogások, miközben úgy éreztem, hogy ólomlábakon vánszorog az idő. Utána pedig tudom, hogy mindjárt itt a délután és alig marad idő az ünneplésre, olyan gyorsan fog repülni.

A desszerthez már nem is tudtam nyúlni, annyira szerettem volna látni, hogy mit rejt a csomag.

Amikor végeztünk, Nagyanyó letakarította az asztalt, Nagyapó felállt.

-   Boldog Születésnapot kívánunk neked fiam. – és átnyújtotta az ajándékom.

Szerettem amikor fiamnak szólított és nem unokájának. Ebben benne volt minden gondoskodása és szeretete. És még valami leírhatatlan érzés volt benne. Hogyha tehetné, az egész világot nekem adná ebben a csomagban.

 

Izgalommal bontogattam az öreg kezek által hajtogatott, leragasztott csomagot. Ők ketten elfogódottan és türelmesen néztek közben. A kiskamaszok zavarával és ügyetlenségével küzdöttem, de sikerült kicsomagolnom.

Egy doboznyi színes, fa építőkocka volt benne. Felnéztem a várakozó tekintetekbe.

- De Nagypapi, egy tizennégyéves gyerek már nem játszik építőkockákkal. – mondtam mosolyogva.

- Ó, dehogynem. Még én is szívesen építgetek belőlük ezt azt. – válaszolta. – kezdd csak el és meglátod milyen örömöt okoz amikor sikerül felépíteni valamit. Ezek varázskockák ám. – tette hozzá és a szeme érdekesen csillogott hozzá.

Kicsit csalódottan kezdtem neki.

A színes, különböző méretű és alakú kockák szép sorban voltak elrendezve. Boltívek, háromszögek, téglafomájúak, hengeres és szögletes oszlopok sorakoztak egymás mellett.

Ahogy rakosgattam szépen sorban haladva, még nem is tudtam mi lesz belőle, de idővel elkezdett érdekelni. Szerettem volna egy nagy, magas várat építeni.

Minden kockáját felhasználtam a készletnek. Színes teteje lett, vastag falakkal, tartóoszlopokkal, ablakokkal, széles kapuval. Büszkén néztem föl, vajon mit szólnak a művemhez.

- Nagyon ügyes vagy – szólalt meg Nagypapi kis várakozás után.

- Ilyet minden öt éves gyerek tud építeni – mondtam mosolyogva.

- Lehet hogy tudnak hasonlót építeni, de nem hiszem hogy meg is értik mit építettek.

- Tudod ez a vár nagyon szép. Csillogó tetővel, ami messziről is látszik. Hirdeti a létezését, idevonzva a látogatókat. Erős falak tartják ezt a színes tetőt. Ezek a falak nélkül, a tető hiába csillogna, nem venné észre senki. Ezek a falak és tartóoszlopok emelik és tartják a magasba. A boltívek és ablakok biztosítják azt, hogy a bentlévők kilássanak messzire, de kintről is belátást tesz lehetővé. Ha az ablakokat becsukják, az azt jelenti, hogy valami nincs rendben. Vagy belül, vagy kívül valami nem úgy működik ahogyan kellene. A nagy és széles kapu befogadja az érkezőket, biztonságot ad a bentlévőknek.

- Igen Nagypapi, minden épületen vannak ajtók és ablakok – mondtam, de Nagypapi jelezte, hogy még folytatná.

- De vajon az ablakok tehetnek-e arról, hogy aki kitekint rajtuk, milyen látvány tárul elé? - A kapu tehet-e arról, hogy kik mennek be illetve kik mennek ki rajta?

- Tehet-e arról ha valaki bezárja?

- Vajon a tető csillogna-e ilyen színesen messzire, ha a tartókockák nem tennék a dolgukat?

- Mindannyian ilyen színes építőkockák vagyunk fiam. Sokan vagyunk akik bár jelentéktelennek tűnünk, mégis mindegyikre szükség van, hogy a vár álljon. Néha egy-egy kocka vagy feladja, vagy elmegy egy másik várat keresni magának, de jön helyette új. Ezt azok, akik a csillogó tetőt alkotják nem is veszik észre. Nem inognak meg. De volt már rá példa, hogy egyre több kis építőkocka vált ki a falból. Bár az erősebb tartóoszlopok még tartottak egy ideig, végül csak összeroskadt a tető is.

- Egyetértően bólogattam, és arra gondoltam, hogy ki is kellene próbálni kihúzni egy-egy kis kockát, meddig lehetne megtenni következmények nélkül.

- Okos vagy hogy megérted fiam. Ezt nem tudják még megérteni az öt évesek, ahogy mondtam az elején. De sajnos ezt könnyen elfelejtik azok is, akik a csillogó tetőbe lettek beépítve. Elfelejtik, hogy nem árt, ha az ablakokat, kapukat karbantartják hogy ne nyikorogjanak. Hogy a falak kockáiról gondoskodni kell. Néha nem árt áthelyezni azokat, hogy ne mindig ugyanazokra jusson a nagyobb teher tartása. Látod mennyi minden benne van egy játékkockákból felépített várban? Mennyi mindenre kell figyelni?

Ne felejtsd el ezeket soha. Akárhova is kerülsz, tartóoszlopként, kiskockaként, de akár a tetőn is emlékezned kell ezekre.

- Kívánjuk, hogy találd meg a helyed a várban.

- Az életed várában! – tette hozzá Nagyanyó.

- Jó várat válassz magadnak, és ha lehetőséged van rá, ragadd meg, építs magadnak várat Te magad és ne feledkezz meg soha a tartóoszlopokról. – tette hozzá Nagyapó.

Számtalanszor eszembe jut ez a születésnapom. Minden döntésem előtt eszembe jut Nagyapó csillogó szeme, ahogy megtanította nekem mi a fontos az életben.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Perzsi.2021. április 3. 07:59

Tanulságos történet. És szeretve lenni jó, szeretve lenni a minden.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom