rius blogja

rius•  2018. március 12. 22:37

Anyesz

Félreállok, mondta Anyesz. és félreállt. Csak szívtuk a cigit. A reggeli köd beférkőzött a kabátunk alá. Fázol? kérdezte. Csak bólintottam. És te? kérdeztem, mióta cigizel. Csak te tudod, mondta. És én tudtam. Hogy csak én tudom. Valahogy elücsörgök a konyhájukban...Ehetek, ihatok...otthon vagyok. Két félresikerült kis állat férkőzik hozzám. Kuty. És cic. Mielőtt kimegyek a kertbe, meggyúrom mindkettőt. Anyesz?, kérdem...hol az a pad ahol egykor oly jót beszélgettünk...Aztán Atesz. Bejön. Mosolyogva. Minden rendben ? Ria. Ohhhhpersze...

...félreállok,mondta Anyesz....Ja, az még reggel volt.

rius•  2018. március 12. 22:31

Napi százhúsz kilométer


Ma rám szólt Anyesz a félévi értekezleten ne zörögj ne ülj rá a táskádra mert megint leesik meg egyébként is figyelj de nem tudok unalmas mondom akkor jegyzetelj több szem többet lát mondja de én semmit se látok jegyzetelni sem tudok mert miért? sziszegi mert otthon hagytam az olvasószemügém meg egyébként is mindenki ugyanarról számol be félévi tevékenységként kész röhej itt semmiféle igazi szakmai munka nem folyt ennyi hónap alatt...és akkor megin' ráültem a táskámra ami megin' nagy zajjal lecsúszott és én bocsánatkérő mosollyal felemeltem volna de Anyesz megelőzött felkapta maga mögé tette biztos ami ziher hogy aztán az ő seneke alól zuhanjon alá én akkor már fuldokoltam a nevetéstől aztán úgy tettem mint aki jegyzetel de  egy betűt se láttam tisztán magam előtt csak úgy emlékezetből kanyarítottam őket és éreztem hogy lassan megint elálmosodom de persze Anyesz résen volt csakhogy én rést találtam az ő résén egészen addig amíg oldalba nem lökött hogy a te beszámolód jön ja? hogy az enyém ? akkor jól beolvasok ...akarom mondani beszámolok lenyeltem a számban lévő cukrot - érdekes, gondoltam...mostanában kedvelem az édességet...aztán a várakozásteljes tekintetekből megértettem hogy még mindig nem kezdtem el aztán elkezdtem és egészen jó ki bármi kerekedett ki belőlem aztán visszasüppedtem valami langymeleg álmosságba mígnem Anyesz bepakolt a kocsijába és félig hazaszállított azzal a jelszóval hagyva a falucska buszmegállójában ha jön a busz szállj fel rá...mondhatta volna hogy melyikre...végül is hajnali négykor keltem kifene emlékezik...honnan hová ebben a nagy marha zűrzavarban...

rius•  2018. március 11. 22:26

A bohóc

Sohasem szerettem a bábelőadásokat, a bábfilmeket. Kisiskoláskorom  rémálma "A kalocsnyi "nevű kaszmaty. Minden évben meg kellett néznünk...Brrrrrrrrrrrrr...Mit tehettem volna? Meneteltem a moziba, oszt jót aludtam az előadás alatt. Ha nem menekültem volna az álomba, asszem depis lettem volna, anélkül, hogy tudtam volna mit jelent. Aztán a cirkuszt sem szerettem soha. És egyvalami, egyvalaki mégis vonzott...A bohóc...Mert bár megnyilvánulásai ugyanoly idegenűl hagytak, mint a Kalocsnyi sztorija...de izgatott az álarca. Az maszkja, ami félig sírt, félig nevetett. És azt hiszem, egyszer láttam, amint a porondot elhagyva a függöny mögött fél kézzel letépte magáról, és akkor nem volt egy fél arca sem, ami nevetett volna. Nem is sírt. Csak megfáradt, megöregedett arcát láttam. És onnantól kezdve lestem a bohócokat. Egy cirkuszban nem nehéz beosonni ide-oda. És nekem mindenik szomorú volt. Egészen addig, amíg ki nem lépett a porondra...a fénybe...De én már régről nem hiszek nekik. Nem is kérdezek. Csak figyelek. Az álarcot, a maszkot viselőkre...

rius•  2018. március 11. 22:16

Anziksz

 

 1. Ildi készít neked egy koszorút...mondja fiam. Mért? Meghalok?...mondom én...

 2. Csók, Ria néni, borul nyakamba volt tanítványom...Maga él? Azt hallottam, hogy meghalt...( mégicsak kell az a koszorú..) 

 3. Megyek boltolni. Nem messze tőlem idős szomszédom sétál magányosan. Távoli kis faluból került ebbe a városnak kicsi, falunak nagy településre. Integetek neki. Mire visszaérek, a lépcsőházi ajtóban vár. Elsütöm szokásos, évődős tréfám...Ideértek-e az őt kereső szépasszonyok ? Felnevet, megsímogat. Mindketten kicsit boldogabbak leszünk.

 4. Egyik napról a másikra több élelmiszernek is felment az ára. A kiszolgálónő szabadkozik, magyarázkodik. Nem neki, másoknak kellene egyéb dolgokat is megmagyarázni. 

 5. Ne legyél annyira őszinte. mondja ismerősöm. Felállok, indulok. Hová mész? kérdi meglepetten. Újjászületni, mert ez a Ria más nem tud lenni...

 6. És szép az idő. Friss hideg csípi az arcomat. Botomat napok óta nem viszem magammal. Néha elfog a félelem, de enélkül nem megy az újrakezdés. Bíznom kell magamban, csak úgy bíznak bennem mások is. Akiknek szüksége van rám. És én nem okozhatok csalódást. Se magamnak, se másoknak.

 7. Vasalás. Nemszeretem munka. Mert az eltett ruhákat elővéve...újra vasalhatok.

 8. Utcalány jól sikerült a tegnapi savanyúságom.

 9. Kibontom az imént vásárolt petrezselymet. 120 Ft / három szál, így hirdették. Meglepődve és örömmel konstatálom, hogy dupla annyit tettek a kis csokorba. Buján zöldell a konyha pultján, s mintha nyújtózkodna a beszökő napfényben.

 

...kis örömök, de biztos örömök...

rius•  2018. március 8. 23:27

Mese

Lágy tavaszi szél kócolta a faluszéli kis tavacskát, a fehér fodrok sietve suhantak a nádszálak közé, kis csobbanással értek partot, hogy aztán visszahúzódjanak és újra kezdjék játékuk. Egyetlen fa állt a parton. Ágai közt kis fészek, melybe bele-belepillantottak a zöldellő levelek, hogy meglessék a három tojást, s kikémleljék a világrajövetel idejét. Aztán a Nap felé fordultak, mely bölcsen mosolygott le a kis tóra, a partján álló egyetlen fára, s a fa ágai közt ringatózó kis fészekre. Avatott szem észrevette volna, hogy a három tojás nem egyforma, észrevehette volna, hogy azokból nem éhes csőrű kis madarak kelnek majd életre. De nincsenek avatott szemek a világon...A Nap csak bölcsen, a szél csak lágyan, a levelek csak kíváncsian. És így telt az idő, amikor eljött a rendelt idő. Kipattant két tojás burka, s megszületett belőlük Szeretet és Bizalom. Egy- időben. Egyszerre. Mint akik (úgy ) tudják, hogy az idők végezetéig egymás kezét fogva járnak majd. Minden úton. És minden akadályon át. A harmadik tojás burka kicsit később hasadt fel, s megszületett belőle Bizalmatlanság. Bizony, avatott szem észrevehette volna.De, mint mondtam...nincsenek avatott szemek a világon... Élt tán még a hit, hogy egy alomból valók, egy utat kell bejárniuk, s együtt kell túl jutni minden akadályon. S megkezdték bejárni az utat. Most nem mesélem, mi minden történt velük. Elég lesz annyi, hogy egy idő után fáradni kezdett Bizalom. Gyengítette Bizalmatlanság. Bár igyekezett minden erejével ellenállni, mégsem sikerült. Szeretet szorosan fogta a kezét, ám Bizalmatlanság, ha lassan is, de biztosan közéjük férkőzött...Először a Bizalom halt meg, s nem sokkal utána Szeretet. Nem egy időben, nem egyszerre ugyan, mint ahogy megszülettek. De szinte...

...kemény szél korbácsolja a falu széli kis tavat nincsenek surranó játszódó fehér fodrok, kopár ágak közt nincsen fészek...csak a Nap figyel bölcsen egy magányos fázó alakra...hogy aztán elfordítsa róla sugarait...