Itt ülök a semmi szélén...

...s lógatom lábam a végtelenbe még rajtam a becézés rajtam a simogatás még kezemben a megkésett ajándék aztán elvisz minket az országút kétfelé nem gondolkozom a dolgokon azok sem törődnek velem hát csak lógatom a lábam a végtelenbe szép sötét és langymeleg egyáltalán nem félelmetes főleg ha arra gondolok hogy léteznek párhuzamos világok s ha netán leesem saját párhuzamos világomba esem és gyakorlatilag ugyanott folytatom nemrég azt mondták hogy minden tizedmásodpercben van választási lehetősége az embernek az időintervallum rendkívül kecsegtető de fel nem fogom így hát nem gondolom tovább csak ülök a semmi szélén és lógatom a lábam köröttem csillagok akár meg is érinthetném őket de mivel pillanatnyilag elérhetők nem teszem ...hát ettől vagyok tán gyarló...ami elérhető és az ami nem érhető el minőségi különbségtételében ott vannak jó helyen ahol vannak mint ahogy a virágok is van nekem saját csillagom gondolatokból érzésekből érintésekből szőtték azt mondod nem igazi ? de az mert én úgy akarom és amit akarok...szóval lógatom a lábam a semmi szélén és akkor mi van? gondolom mi lenne? egyszer felállok a semmi széléről és vagy beleszédülök vagy visszafordulok a valóságba...