Eső

.két órával ezelőtt sétára indult, hogy meneküljön gondolatai elől. Ami ugyan nem sikerült, ellenben azon vette észre magát, hogy lassan rásötétedik, s a nagyváros ismeretlen részén jár. Koszos, omladozó tűzfalak, pergő vakolatú házak. Az ablakokon néhol deszka, odébb koszos, lyukas függönyök. Ürülékszagot hordott feléje a lusta szél. Sovány macskák gubbasztottak vaksin a töredezett járdaszéleken, szőrükön sírt az éhezés. Láthatóan jól megfértek a kóbor kutyák társaságában. A közös sors összebékítette őket. Hirtelen vad ordítás csapott ki egy ablakon, egy férfi alkoholtól rekedt hangja akarta megölni a sipítozó asszonyit. Gyermeksírás követte, aztán tompa puffanás...és felsírt az asszony is. Szegényszag úszott a házak között. Hirtelen megélénkült a szél, és nyomában szinte azonnal lezúdult az eső. A közeli kiskocsmába menekült. Bár, ahogy elnézte...nem éppen a legbizalomgerjesztőbb helyre. Alkoholtól korán megöregedett emberek, kiöregedett lélekkel. Homályos szemmel bámulták. A koszos asztalokon koszos poharak, üvegek. Félig, vagy teljesen üresen. Az éppen ügyeletes utcalány - mert ruhájáról, kihívó kéjes pillantásáról ítélve az volt -feljebb rántotta melleit, és elindult feléje. Tántorgott, száján foltokban ült a leivott, vagy lecsókolt rúzs. Egy felest fizetett neki, aztán elintette magától. Maga is egy konyakot kért, aztán félrevonult talponállni. Nem ült le. Olyan kicsire próbálta ősszehúzni magát, amennyire csak lehetséges volt. ne érjen senkihez, ne érjen semmihez...De orrába könyörtelenül bekúszott a füst, az áporodottság szaga. A sarok felől zene szólalt meg, valamilyen világfájdalmas szerelmes dal. Magyarnóta követte. Még ez is, gondolta és kinézett az ablakon. Reménye, hogy a hirtelen lezúduló víz futó zápor lesz, semmivé foszlott. A tócsákon hatalmas buborékok járták táncukat, ami hosszú esőt ígért. Uram..uram, lökte meg valaki az oldalát, ha meg nem sértem...fizetne valamit? Előbb szabadulsz, gondolta, és a meghatározhatatlan korú férfi kezébe nyomott egy papírpénzt. Amaz bólintott hálája jeléül, szinte elúszott a pult felé, aztán kezében több üveggel tért vissza hozzá. Hogy ne kelljen annyit fáradnom, magyarázta. Odébbhúzodott, belekortyolt a felvizezett italba, és figyelte hogyan pukkannak el a buborékok, és miként születnek újak...Tudja, szólalt meg a férfi mellette, én hiszek istenben. Nem felelt. A férfi közelebb húzódott. És megismételte, hogy hisz istenben. Most sem felelt, de a másik nem zavartatta magát. Majd elmesélem, aztán meglátja, hogy hiszek istenben...mintha az ismétléstől megerősítést várna, hogy valóban. Ő valóban hisz. Ingerülten a pult felé indult, aztán belévillant, hogy nem szabad hergelnie a közönséget. Italos ember sok mindenre képes. Hátrapillantott, de a másik nem mozdult utána, nagyokat kortyolt az iatlból, szinte nem is nyelt...aztán száját kézfejével megtörölve magamotyogásba roskadt. Még egyet, bólintott a pohara felé, de azt víz nélkül kérem. A pultosnő kelletlenül elhúzta a száját, befordult a pult melletti helyiségbe, és egy bontatlan palackkal tért vissza. Nézte a csorgó folyadék mélymelegbarna színét, fizetett...és jobb híján visszament előbbi helyére. Végtére is, őt már ismerem gondolta, és hányingeres apró nevetés bukott ki belőle. A másik, fejét karjára téve szunyókált, de közeledtére bambán felemelte fejét, mosolyogni próbált, amiből részeg, féloldalas vigyor lett. Megpróbált távolabb állni, de a másik követte. Tudja, isten ma választás elé állított. A szerelmemhez igyekeztem, de itt kötöttem ki. Hogy nem felelt, a részeg felüvöltött...karját kitárva lehunyt szemmel üvöltötte, a szerelmemhez igyekezteeeeeeeem...Sírásba fúlt a hangja. No, Józsi csitították, ne izélj már bajt magadnak...Persze a szerelmedhez. Józsi lassan elcsendesült, fejét ismét karjára hajtva elaludt.s ahogy helyet csinált magának, teli sörösüvegek törtek szét a kövön, tovább tetézve a régóta el nem tűntetett, fel nem mosott kétes eredetű foltokat. Elmentében még látta, ahogy az istenhívő összerondítja magát alul. És felül. Az utcára lépve, mintegy varázsütésre felgyulladtak a lámpák, fényük sápadtan világította meg a házfalakat. Elindult hazafelé a zuhogó esőben. És számolta a buborékokat...