Füg(g)és

Az ősz utolsó hetére
kéne egy új hetéra
ki kedvemért narancsnak áll,
de már másnap aranysakál,
tompa hentes-kampóra
felakasztott amfora,
azután meg tegyen úgy;
pörögjön, mint a Tejút.

a fülhalgatómon nem tisztán ólom ömöl,
hanem göböli Liszt-rapszódia,
az úthoz kell passzolnia,
a járásomhoz, a nézésemhez,
egy félkész zsemle-lé a lemezen,
betolom a sütőbe, suttba,
suttogom, hogy megégett az ujjam,
húskorom van az ujjbegyem helyén,
ez kemény,
a kéményen kiszáll a
begyem vize,
bezsemlézve
belenéztem a wécébe,
ez a végcél lenne?
ahova hétévente
kiszarod magad, a sejtekből egytől egyig,
keddtől keddig hétfőzöl a hétvezérnek,
szétkefélnek a tisztaságicsomagmegőrzőben
hagyott szappanmaradékok
az idő marhavékony sugárban folyik
az életfogytig kevert majonézbe
vajon néz e
valaki a másvilágból?
már pislákol?
felvilágol-e a mindenség egy darabja,
ha kajakra pattan a lelkem kajakra
és elevez az elevenből
ilevön galaxistaxis segítséggel
elkerül a túlvilági zöldhatárig
ahol öt-hat állig
felfegyverzett arkangyal
horkant fel,
most megfojthat a farkammal
ha nincsen meg a paszport
vagy eléget és a megmaradt faszport
rászórja egy jászolra,
amitől újra jár szolga
lelkem az elevenben
vagy leküld az elemekkel az emeletről
hogy lávában főzzön a beste
üszökveresre festett leves,
benyújtanék egy keresetet
miszerint alulfőzött névtelen én,
levesbetét helyett kivéttel
lehetnék-e a kivétel?
És jönne egy fax fentről,
hogy ez egy alku, 33 ból, mely egyből
kimondja, hogy meg lettem váltva.

(megadott szavakkal vers)
vihar, cseppen, idő, szellő, lepke, féltőn, visít, orkán, ring, vackot

Idő zeneéjét súgtam egy pohárba,
Whisky visít benne, single malt orkán,
Viharban kis lepke részeg potrohája
Ring mint Odüsszeusz, fél szelet uborkán.

Valami megérint, furcsa lelki vackot
érzek, az ibrikbe nagy féltőn lenézek,
elillan a szellő, passzátok, hol vagytok?
Moly könnye cseppen, mert iszom az egészet.

(valós események alapján)
A versenyzők rajthoz állnak, mindegyikük szemében mohó fény. Itt nyerni kell, mert csak egy nyertes van, a többi megy a levesbe... Megpróbálják előre fölmérni egymást, "Ez gyors lesz, ez gyenge, ez erőszakos", de mindenki nagyon elszánt.
A kerekek nincsenek teljesen egymás mellett, de az izgalom elvonja a figyelmet... ketten összeszólalkoznak, kiabálás kezdődik, közben egy fehér inges, nyakkendős pacák jelenik meg a színen, komótosan ballag.
Ezt a ballagást is olyan erővel nézi a raj első sora, mintha tekintettel fel lehetne gyorsítani valakit, aki ráér. A tülekedés közben átterjed csaknem a sportág összes jelen lévő művelőire, amikor fémes csikorgással elindul fölfelé a rács.
Szabálytalanság!
Az egyik versenyző átbújik a combig érő, fölfelé emelkedő rács alatt, és elindulna, de a bevásárlókocsi nem fér át... A többiek elégedetten felmorajlanak, ahogy följebb emelkedik a szerkezet, és a kocsi hirtelen kiszabadulva, födlre viszi lendületével a sportszerűtlen játékost.
Megindul az élboly!
A kékes-ősz hajú néni lök könyékkel, de mit sem számít, a lengeléta műbőrkabátos lefutja. Oldalt megjelenik egy negyvenes szőke, nagy nekirugaszkodással feláll a kocsi hátuljára, és elegánsan siklik, talán vezet is!
Neeem!
Eltalálja a kiskegyedes újságosállványt, és ezzel diszkvalifikálja magát.
A középmezőnyből egyszercsak feltör egy fiatal tehetség, mesterien cselez balra, majd középen kitörni készül egy anyuka és egy szabadnapos irodista között, amikor valaki betol elé egy gurulós serpenyő-installációt, ami miatt értékes métereket veszít,
meg egy zápfogat.
Egy férfi -mintha a kozeles dobozról jött volna- pár szökelléssel mindenki előtt terem, de egy párhuzamos sorból előbukkan a kékes-ősz hajú néni, műfogait összereszeli a stressztől.
Nagy a tülekedés, bot csattan lakkcipőnek, váltanak pár keresetlen szótagot egymás családtagjainak foglalkozásáról...
Nagy a tülekedés, már csak pár méter, pár karcsapás, és kiderül, hogy néni vagy bácsi, hogy bácsi vagy néni, ééééés...
NÉNI! '%!+'!%
Csodálatos!
Nem is látszik az arcán, hogy milyen boldog a nyertes, pedig a halpult előtt áll, és kérhet! Nem köszön, ezt nem is lehet elvárni, egy ilyen helyzetben, egy ilyen izgalmi állapotban...
Igen! Ponty! Pontyot szeretne, megkapja, továbbmegy.
A többiek többé-kevésbé sorba rendeződnek, az aruház dolgozói, pedig felhagynak reggeli kedvenc elfoglaltságukkal, még gazdát cserél egy-egy toll vagy százas, ahogy megadják egymásnak a feltett ingóságokat, elindul mindenki a maga dolga felé, ahogy véget ér az aznapi futam.
Remek volt, mindenkinek köszönöm a figyelmet, innen, a karácsonyi különkiadásból, a kommentátor...

A nyolcaddöntők között őrlődik a rendőr
és két villamos között
nincs időm arra, hogy meghányjam-vessem
az esti ivászatot,
mert akkor nem engednek felszállni.
Erre több okuk is van,
de az okoknak nincs villamosuk,
ezért gyalog megyek tovább,
a lábaim visznek
legalább két napi vakaratlan viszketést
és a kényelmetlenséget, ami a létezéssel együtt jár,
de mindenképpen velem.
Aztán leütnek.
Ez itt várható fejlemény,
ezen a ponton, ebben az állapotban
lesújt rám valami értetlenség,
élet-helytelenítő semmi,
amivel maximálisan egyetértek,
és elégedett vagyok.
Én, a sör-zen,
úszom a feneketlen tao-ban.
Több szinopszis szakad meg,
mint ahány úszó lett rosszul idén a Balatonon.