Riportok

- Néhány mondatban bemutatnád magad?

- Akaratom ellenére mindegyik betűmmel magam mutatom be. A teljes meztelenségig. Miközben nem számít, hogy ki vagyok és az utolsó jegyekig szeretnék titokban maradni. Az olvasó mégis bemutat magának. Mindenki számára más vagyok. Mindenki elképzel valamilyennek s olykor összehasonlít, átlagol magával. Nem tudom, hogy erre valóban szüksége van-e. Mindenkinek az vagyok, akinek hisz.

- Mikor és miért kezdtél el verseket írni?

- Írni kezdtem. Már óvodában. Aztán írni és mellé gondolkodni és tudatosabban érezni. Majd tanulni kezdtem tanulni. Nyelvtant, irodalmat, matematikát. Évek után ezeknek egy olyan ötvözete alakult ki bennem, ami versekhez vezetett. Az ember sohasem tudja, miért kezdi, de ha ráeszmél arra, miért csinálja, akkor már közelebb kerül a válaszokhoz.

- Olvasnak manapság verseket az emberek?

- Több embernek kell olvasni, mint írni, mert aki ír, az feltételezem sokat olvas. Az olvasás magunkkal való együttlét. Sokan félnek maguktól, félnek rádöbbenni, hogy kik is valójában. Menekülnek a csend elől, menekülnek az igazság elől. Nem olvasnak, mert magukra ismernének és rettegnek a negatív valóságtól. Kapóra jön a rádió, a televízió, a bulvár. Kapóra jön a sztárvilág. Ahol mindenkivel foglalkozhatnak magukon kívül. Egyébként a mai kortárs irodalom nagy százaléka sem olvasóbarát. A rím és ritmikai elemek hiánya sok élménytől fosztja meg az olvasót. A tömörségen nehezen vagy sosem képesek átlátni a befogadók.

- Kik voltak rád hatással az irodalom terén?

- Senki nem mutatta vagy mondta, hogy hogyan és mit kell írnom. Nem is volt, aki befolyásoljon vagy elbutítson. Klasszikust és kortársat egyensúlyban olvasok. Nem azért, hogy mit és hogyan, hanem azért, hogy mit nem és hogyan nem. Ettől függetlenül mindkét táborban elismerek, szeretek szerzőket és műveket. Hatással csak annyira volt bárki is, mint én magamra vagy a világ egyéb történései, jelenségei rám.

- A mai modern világban már elkerülhetetlen a számítógép használata. te hogy írsz? Szövegszerkesztővel, vagy hagyományos módon tollal, papíron, esetleg diktafont használsz?

- Aki félre tudja tenni szokásait, le tud szokni a klaviatúrán kialakuló berögződéseiről, az írhat számítógépen is, mert a versnek az már mindkét esetben csak kézzelfogható, szemmellátható változata.

- Az ember (költő) a mai világban képes eljutni odáig hogy még életében elérje azt amire vágyik?

- A költő csak arra vágyik, hogy megírja azt a verset, amiről tudni fogja, hogy nem képes jobbra, minden eddigi alkotás csak ennek a versnek a megszületéséért dolgozott. A költő sok jó verset ír. Talán egyre jobbakat. A költő vágya elégedetten elmenni. A költők nem mennek el elégedetten.

- Számodra mi a költészet?

- Egy olyan tükörnek kell lennie, amit az emberek kezébe adhatunk anélkül, hogy mi láttuk volna valaha is azt, akinek átnyújtjuk. Valaminek kell lenni a tükörben, amit az olvasó még nem látott magáról, magán. Sosem lehetünk konkrétak, sosem magyarázhatunk. Rávezetés. Ebben összpontosul a lényeg. Az embernek magától kell rájönni a fontos dolgokra, akkor fogja elhinni és tudni az egészet. A költő nem fontos dolog. Nem az a cél, hogy a költőt megismerje valaki, hanem hogy az a valaki magára ismerjen.

- Szerepelsz kötetekben? Önálló kötettel rendelkezel?

- Kötetem van, szerintem lesz is még. Egyéb szerepléseimet nem tartom nyilván.

- Megosztanád velünk a legkedvesebb alkotásodat?

- Az ember még akkor sem tesz különbséget a gyermekei között, ha tegnap az egyikkel csúnyán összeveszett.

- Köszönöm Zolka. Meglepően érett nyilatkozatok és gondolatok ezek melyek fentebb íródtak. Engedjétek meg hogy néhány mondatban felidézzem a Zolkéval való emlékeimet. Az első talán az, amikor nem értettem vele egyet az egyik versével kapcsolatban.Azt hiszem valami melós vers volt, amiben volt sör és párizsi és abszolut nem volt hiteles nekem egy húszéves gyerektől. A második és egyben első személyes élményem a mélyen(?) misztikus kisvárosban volt, ahol a köszönésen kívül nem igazán váltottunk szavakat. Csak néztem azt a kis nyikhaj kölköt akinek az egész haja egyadta zselé volt. Volt valami kekec a stílusában. Aztán valahogy egymásra találtunk. Talán kellett hozzá az a néhány liter bor, a "nemzetivas" cipelése, "életmentés" a BKV jármű orra elöl. Szakadó esőben otthagyni a Spinozát meg férfi(?) alt hangot és elindulni lovagként egy kislány elé, vagy a miskolci villamosozás.  De kellett az is hogy olvassam a műveit és hogy az őrült dorbézolásokon át is kihaljam belőle az Ember szavát. Kettős Énje van, mint minden általam valamire tartott költőnek. Az egyik a hedonista, bohém őrült, a másik a komoly, útját folyton kerső srác, akinek lelki "gyengeségei" versben öltenek formát. Ez a kettősség verseiben is látszik. Kortárs keveredik a jól bevált régi kötött formával. Végezetül még csak annyit, hogy büszkevagyok erre a kölyökre és jó hogy a barátomnak tudhatom.

http://www.poet.hu/user/BZ

- Néhány mondatban bemutatnád magad?

- Olyan 18 éves koromig ki sem dugtam az orrom a könyveim mögül, kivéve, amikor azt játszottam, hogy versenyszerűen sportolok, miközben alig vártam, legyen már vége az edzésnek, hogy mehessek haza olvasni. Közben néha festegettem, majd arra készültem, hogy tanítani fogok. Tanítok – is. Emellett levelező tagja vagyok a gyámhatóságnak, valamint a jegyzői hivatal szabálysértési osztályának. Néha verset és novellát íratok a fiatalokkal. Szeretik. Írok, olvasok, felolvasok. Lektorálok. Nagyoncivil életemben világmegváltok füstös helyeken barátokkal, ilyenkor néha énekelek is. Még mindig Gál János a kedvenc táncpartnerem. Anya is vagyok. Egyre jobbakat beszélgetünk. Feleség is leszek. Még pár nap. És a boltocska is üzemel már két hete. Most teljes.

- Mikor és miért kezdtél el verseket írni?

- A miértre nehezebb a válasz. A mikor: már több mint egy éve voltam a Poeten, amikor rászántam magam az elsőre, bár noszogattak vele rég. Nem nevezném verseknek. Rendeződő gondolatoknak inkább. Vagy játéknak. Mikor mi. A próza inkább az én világom, ha alkotásról van szó.

- Olvasnak manapság verseket az emberek?

-  Hm... többet írnak, mint olvasnak. Nem tudom eldönteni, ez jó-e. Talán nem is kell eldönteni.

- Kik voltak rád hatással az irodalom terén?

Minden klasszikus, akit valaha olvastam. És minden nem klasszikus, akiket nap mint nap olvasok. Az ember egész személyiségével ír.

- A mai modern világban már elkerülhetetlen a számítógép használata. Te hogy írsz? Szövegszerkesztővel, vagy hagyományos módon tollal, papíron, esetleg diktafont használsz?

- Fejben írok. Majd lejegyzem. Füzetbe, cetlire, boríték hátuljára, Wordbe.

- Az ember (költő) a mai világban képes eljutni odáig, hogy még életében elérje azt, amire vágyik?

- Persze. Majd miután elérte, születnek új vágyak.

- Számodra mi a költészet?

- Inkább azt mondom, mi a vers: Formát öltött gondolat, amely függetlenedik az eredeti szándéktól. Tehát formát öltött és életre kelt gondolat. Születés.

- Szerepelsz kötetekben? Önálló kötettel rendelkezel?

- Nem. És egyelőre furcsa érzésim vannak ezzel kapcsolatban. Még nem vágyom rá. Most annak örülök, hogy már nem kapok szívrohamot, ha megtudom, egy kollégám (vagy anyám) elolvasta valamelyik írásomat.

- Megosztanád velünk a legkedvesebb alkotásodat?

- Ballada  http://blog.poet.hu/kovacsagi_prozak/ballada

 - Még pár nap... :)

http://www.poet.hu/user/kovacsagi

- Néhány mondatban bemutatnád magad?

- Józan paraszt... néha részeg paraszt. No jó, kissé komolyabban: gyári munkás, (remélem a megjelenés pillanatában is), átlagos magyar családban. Két kereső, két gyerek, két szoba, nulla kerék.

- Olvasnak manapság verseket az emberek?

- Többen írnak, mint olvasnak. Nem csak verseket, hanEm an block betűket. Ma már csak a tévébe, mozivászonba, számítógép monitorba bambulni a trendi. Az olvasás olyan ásatag. Meg fárasztó. Meg gondolkodni kell közben. Olvasás nélkül viszont vallom, hogy szeretik az emberek a verseket mondani is, hallgatni is. Írni meg egyenesen imádják. A futball, a pedagógia mellé a vers is belépett abba a sorba, amelyhez minden magyar ért. Punk tum!

- Kik voltak rád hatással az irodalom terén?

Mindenki, akit alkalmam nyílt elolvasni. Zelk Zoltán, Weöres Sándor, Janikovszky Éva (most kapott szobrot Szegeden), Arany, Petőfi, Ady... az összes nyugatossal, József Attila, Nagy László, Kassák, Füst Milán, Byron, Shelly, Walter von der Vogelweide, Petrarca, Asimov,Majakovszkij, Eminescu... Kormányos Sándor, Szécsényi Barbara, Für János, Jagos István... szóval világéletemben mindenevő voltam.

- A mai modern világban már elkerülhetetlen a számítógép használata. Te hogy írsz? Szövegszerkesztővel, vagy hagyományos módon tollal, papíron, esetleg diktafont használsz?

- Szigorúan papírt. Elmélyülten csak papírra lehet. Az elektroszmog, amit a számítógép okoz, meg a vibrálás, ami elvonja az ember figyelmét, legalább 50-nel zsugorítja az ember IQ-ját. Próbáld csak ki: a helyesírási hibát papíron rögtön kiszúrod, monitoron meg szoftveres mankóval sem mindig. Továbbá imádom az áthúzgálásaim közt felfedezni azt, amit mégsem kellett volna áthúzgálni. A ''del'' pedig ha már le lett nyomva, annyi...

- Az ember (költő) a mai világban képes eljutni odáig hogy még életében elérje azt amire vágyik?

- Igen, de akkor már megette a fene.

- Számodra mi a költészet?

- Mágia, természet fölötti hatalom.

- Szerepelsz kötetekben? Önálló kötettel rendelkezel?

- Nem.

- Szigorúan papír - írod. Mennyire igaz. Sok kis füzettel rendelkezel amelyeket általában magadnál hordasz. Emlékszem arra amikor Marieval és veled egy padon írtuk a közös versünket a kis füzetedbe, miközben üvöltött a rendőrségi sziréna. Március volt. Vagy épp arra amikor Hajdúdorogon egy borgőzös hajnalon megírtál vagy tíz verset. Egy füzeted nálunk maradt az utolsó találkozásunkor. Egyszer még írni fogunk bele valami közöset. Valami füstös, éjszakai, magunknak való verset.

 http://www.poet.hu/user/janow

- Náhány mondtatban bemutatnád magad?

Be. :) Jabronka Richárd vagyok, pápai végzős gimnazista. 6 éve színjátszózom, civil szervezetekben tevékenykedem -Országos Diákszínjátszó Egyesület, Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület, (Régen a polgárőrség informatikusa voltam :))) )- 2 éve írok verseket. Pontosabban valami borzadalmas, sablonos izéket írtam, de aztán megismertem itt sok tehetséges embert, akiktől tanultam, így most már elvont értelmetlenségeket írok, viszonylag egyedi képeket felhasználva :) Majd ha nagy leszek tűzöltó leszek, vagy katona, vagy vadakat terelő juhász, de szívem vágya, hogy a Blahán kolduljak a magyar-dráma szakos tanári diplomámmal :)

- Mikor és miért kezdtél el verseket írni?

2 éve kezdődött... A városom (Pápa) olyan hatást gyakorolt rám, mint a mikro a pattogatott kukoricára. Kihozta belőlem az állatot :) Regisztráltam a Poet.hu-ra, és egyre több verset írtam, aztán javítottam, amikor moderátor lettem. Nagyon sok művet tudtam/tudok így elolvasni, amelyek szintén segítenek a fejlődésben. - már amelyik :)-

- Olvasnak manapság verseket az emberek?

A zemberek? :) Hát én azt nem tudom... engem sokan olvasnak, és kommentálnak is itt a Poeten, aminek nagyon örülök. Én is olvasok másokat. Iskolában mindenkinek kötelező a nagyjaink műveit olvasni, elemezni. A Poeten 15 ezren vagyunk... Szóval szerintem olvasnak. De nem eleget. Majd ha este 8-kor a családfő lázasan kapcsolja be a TV-t, hogy meghallgassa az esti verset, amit Latinovics Zoltán mond, és ebben az időszakban a nézettség eléri az 5 milliót, már jó úton haladunk :) -Humorosnak tűnik, de miért ne lehetne? Ha az undorító giccsparádéknak lehet nézettsége az igazi értékeknek miért nem?-

- Kik voltak rád hatással az irodalom terén.

A nagyok közül Nagy László... ugyanitt élt, ugyanazt érezte...

''Pápa, Pápa te pokol tornáca, ajtóidon lakkos lakatok, útálattal nézek sok pofára, ha itt maradok, kínhalált halok''

''mert e megőrlő Bakonynak bujdosó szerelmünk sose elég''

''végzetes vízszintesekkel elkészül a város címere újra, cirkalma lesz a füst és fohász, mert eljön a fekete katona, eljön a fekete katona!''

A versolvasás is nála kezdődött. Amikor valaki a figyelmembe ajánlotta őt a város miatt...

Na és persze van egy kortárs, akinek szintén imádom a verseit. Ő is pápai költő, kortárs, és három kötete van. - nem magánkiadású - Ő Ördög A. Róbert. Csak hogy tőle is idézzek:

''Megöl ez a város, virágok és fák, minden virágözönben, vak bujaság ujjong itt, önző aljas közönyben, csak bennem tombol a gyanakvó félelem.''

Szóval a kezdetekkor őket olvastam, és nagyon tetszettek a pápai vonatkozású verseik, de természetesen tisztelem és szeretem a nagyjainkat is, csak ők ülönösebb hatást nem gyakoroltak rám alkotói szempontból. A formában különösen sokat segítettek Papp Für János versei.

- A mai modern világban már elkerülhetetlen a számítógép használata. Te hogy írsz? Szövegszerkesztővel, vagy hagyományos módon tollal, papíron, esetleg diktafont használsz?

Általában számítógépen, jegyzettömbe írom a verseket, de amikor máshol vagyok, és megihlet valami, akkor előveszem a 124m-es faxapírtekercsemet, és elkezdek firkálni :D

- Az ember (költő) a mai világban képes eljutni odáig hogy még életében elérje azt amire vágyik?

Változó, hogy mire vágyik... Népszerűségre? Elismerésre? Jobbításra? De úgy hiszem, hogy elérheti ezeket.

- Számodra mi a költészet?

A költészet egy olyan anyag, amely reakcióba lép a mellkasunkban lévő bizsergésmirigyekkel, amelyekből bizservezetékeken keresztül az egész tesünket átjárja a bizsergés. :) Amúgy megmagyarázhatatlan. Ha azt mondom: szar az élet, nem mondok igazából semmit. Ha ezt versbe foglalom, lehet, hogy felébresztek valamit. Talán egy földöntúli adottság, amely csak nekünk, embereknek adatott meg. Egy szócső, amely a menny szavait tolmácsolja a külvilág felé.

- Szerepelsz kötetekben? Önálló kötettel rendelkezel?

Nem szerepelek sehol :) Poet.hu-n publikálok. Amikor összegyűlik többszáz versem, leülök, elkezdek gondolkodni rajtuk, alakítgatom őket, tanácsot kérek róluk!!! szelektálok, és talán megpróbálkozom valamikor majd majd majd kiadóval. Vagy nem :)

- Néhány mondatban bemutatnád magad?

Van egy kínai bölcsesség: nemzzél fiút, ültess fát, írj egy könyvet, így teljes életet éltél.
Van négy fiam, ültettem jónéhány fát, viszont a könyv írása még hátra van, de valószínüleg soha nem jön össze kötetnyi versem.
Gáspár András vagyok, de inkább csak gazsi.

- Mikor és miért kezdtél el verseket írni?

A neten botlottam egy fórumba, ahol saját versek jelentek meg. Versek?! Antiversek. Mai napig meggyőződésem, hogy olvasható verset bárki tud írni, ha kicsit odafigyel rá. Nem feltétlenül remekművet, de olvashatót. Ezért írtam meg hirtelen az első pár versem 2003 november 20-án (mert az eső ugyan elmos minden nyomot, de amit a netre raktunk az örök és visszakereshető).
Születet a kezdésről egy versem is, az adatlapom megtalálható.

- Olvasnak manapság verseket az emberek?

Inkább írnak. Valamikor a hárommillió koldus országa voltunk, ma a hárommillió költőé. A koldus is maradt. Aki olvas talán többnyire a neten. Klasszikusokat is. Pedig különös íze van annak, ha este lámpafénynél a fotelban egy verseskötet vesz az ember a kezébe. Szerencse is kell. Ha gyerekkoromban meglöktem a polcot nem kompót esett a fejemre, hanem Ady összes. Apám bűne.

- Kik voltak rád hatással az irodalom terén.

Mindenki akit olvastam. vagy pozitívan, vagy negatívan. Negatív nem érdekes, de pozitív József Attila (kinek nem?), Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc, Arany János, Áprily Lajos, Váci Mihály ... No és nem kifelejteni, hogy az interpretálás hogyan hat a lélekre, ha egy Latinovitsra, Kálmán Györgyre, Básti Lajosra gondolunk.

- A mai modern világban már elkerülhetetlen a számítógép használata. te hogy írsz? Szövegszerkesztővel, vagy hagyományos módon tollal, papíron, esetleg diktafont használsz?

A kérdésről ugrott be, hogy már gimiben is követtem el pár verset - amikről jobb nem beszélni - még tollal papíron. Töltőtollal, mert az az igazi. Most viszont számítógépen. Mert egy négysoroshoz nem lenne elég egy füzet amennyit javítgatom, míg azt nem mondom elég. Nálam egy vers nem úgy van kész, ahogy kiesett az ujjaim alól. Az az alap, és lehet, hogy a végére egy eredeti szó sincs bent, mert betűnként lecserélem mindet. Ezt sokkal könnyebb gépen, mint papíron.

- Az ember (költő) a mai világban képes eljutni odáig hogy még életében elérje azt amire vágyik?

Ismerek költőt. Eljutott Kanadába és vágta a fát (hűvös halomba). Nem tudom arra vágyott-e.
Ha az a kérdés, hogy elismerik-e életében, akkor egyértelmű nem a válasz. Sok az eszkimó és kevés fóka. Többnyire nem a tehetség tör utat magának, hanem a kisstílüség. Egymást elismerő, ajnározó irodalmárok nem engednek újakat a Parnasszusra. Azt mondják neki menjen csak előre a hegyre, ez a Parnasszus, ők majd mennek mögötte jó szorosan. A szerencsétlen már lefelé tudja csak meg, hogy miért oly szorosan, és hogy ez a Taigetosz volt. Itt nem magamra gondolok, mert nem vagyok költő, csak egy egyszerű betűiparos.

- Számodra mi a költészet?

Nem tudom. Játék a szavakkal. Tömörítés. Fűszer a mindennapok sótlanságára.

- Szerepelsz kötetekben? Önálló kötettel rendelkezel?

Azt hiszem egy antológiában jelent meg versem. (Nem nagyképüsködök, tényleg nem emlékszem már, hogy bekerült-e amelyik versem kérték. Azt hiszem, igen.) Örülnék, ha lenne önálló kötetem és a kínai közmondásnak megfelelően a harmadik feltétel is teljesülhetne, de nem sok esélye van. Sok égitest együttállása szükséges, hogy írjak egy új verset, így nem nagyon szaporodnak. Verset?


Végülis a riport is egy műfaj, akinek nem megy a versírás, az ír riportot. :)

Végülis még mindig könnyebb mint négy gyerek után elmenni aranyászokot szürcsölni és azon filózni hogy lassan meg kéne írni a Könyvet, mert ha nem, Kína megharagszik. :)))

http://www.poet.hu/user/Gazsi