Karcolatok barlangom falán

riplosz•  2017. április 21. 20:50

Átkozott ünnepek. 2017.04.18.

Két napja, hogy elköltöztél. Egy ennél sokkal szebb világba.
A tudat kiélezett késsel tör rám és mártja pengéjét mellkasomba.A tudat, hogy mikor az országot átautózva hazaérek, Te már nem hajtod fejed oda, ahol most nagyon fáj!
Soha nem kapaszodsz már vállamba fáradt karoddal.
Te, akitől a szeretetet és a megbecsülést sosem kellett kérni, vagy kiérdemelni.
Magadtól adtad.
Áradt belőled.
Mindig örömkönnyekkel fogadtál. Remegő hanggal köszöntöttél.
És nálad mindig otthon voltam.
Hát tudd, Te is otthon vagy!
Hazaértél!
Most ott foglalsz helyet az irgalmas Isten jobbján és a megsebzett szívemben.
Óvod, vigyázod minden léptem, ahogy eddig is tetted.
Tegnap, mikor "otrhonról tartottam haza", útközben elkapott az eső...
Néztem a szélvédőn szétgördülő cseppeket.
Az az érzés fogott el, mint mikor gyermekként csitítgattál, ha fájt a szívem valami miatt. Nyugtattál, hogy minden rendbe jön majd.
A cseppekre pillantva tudtam, hogy nem mások azok, mint a könnyeid, amiket a magas égből hullatsz alá, hogy elmosd hátrahagyottaid gyötrő fájdalmát.
Drága Mama!
Miattunk ne sírj!
Kérlek! Ezt a terhet hagyd már ránk!
Csak vigyázz ránk, ahogy mindig tetted.
Kérd a Napot, hogy mosolyod közvetítse, a virágillatú, finom szellővel simítsd arcomat s a víz csobogásával súgd a fülembe a régi szavakat: "Édes Kisfiam, minden rendben lesz!"
Ígérem, valamennyiszer visszamosolygok majd!
S bár most nehéz szívvel mondom, de hidd el!
Jó(l) leszek!
Nyugodj meg....
és nyugodj hát békében!!! <3

riplosz•  2016. november 30. 19:14

Volt... Lesz?!

Kiszakadni muszáj volt.
A halott szépek romjaiból felszálló hamu fojtogatott.
Nem bírtam, az üszkösödő, elparázslott gerendák szagát.
Tettem amit kellett a túlélés érdekében.
Mentségem nincs. Egyszerűen életben akarom tartani a hitem.
A hitem, mi hallódott már a kiút nélkülinek látszó "csöbörből-vödörbe" szituációk sorában.
Elvesztettem a mosolyt, a reményt. Zajból zajba érve esett térdre lelkem minden átkozott nap.
Szemem vérben, idegeim felperzselve. Égetett, úgy fájt, kínzott ez az állapot...
Mintha égési sérültet locsolnának benzinnel szivarozó, kopasz anti-hősök....
Vége....
Túl vagyok rajta.
Rombolnom kellett, amit nagyon sajnálok!
Tényleg. De döntenem kellett...

Most?! Azóta minden más... Leromboltam rabságom börtönének vas-beton falait.
Magam alatt megégettem a sarat, ami szilárd agyag-talajjá égett ki.
Stabil. Felálltam. Léptem, aztán futottam.
Rohanásomban rózsalugashoz értem. És egy gyönyörű virág felszabadította bennem újra az érzést, mit rég kihaltnak hittem.
Mást gondoltam annak, amiről már tudom mi...
Fellobbant a tűz bennem, ami nem pusztít, inkább erősít, felszabadít, elolvasztja a rabláncok maradékát. A bilincseket csuklómon.
Varázslatos őrület lett rajtam úrrá. 
Nem tudtam(, hiába próbáltam) uralkodni a vágyon, hogy karjaidba roskadjak miután a sötétből kiléptem.
Szívem úgy hullott tenyered vigyázó, puha ölelésébe, mint sebzett galamb a tavaszi pázsitra.
Szárnyam még csak gyógyul, de szível őrülten kalapál, agyam tombol, izzik...
Ígérhetnék csillagokat! Sőt, talán még el is nevezhetnék egyet Rólad....
Inkább egyetlen dolgot teszek eléd: saját magamat!
A lugas árnyékán mellemre hajtom a legszebb virágot! Tűröm, ahogy tövisei növekedve átfúrják bőrömet, beágyazódjanak s testem részévé váljanak.
Eközben virágát csodálom, szagolgatom és nézem, ahogy növekszik, virul!
Mágikus szimbiózissá akarok válni Veled! Magamba rejteni Téged, s beléd Önmagam!
Légy olyan mindig, mint most s ígérem az leszek mindig, akit megszerettél!

riplosz•  2016. június 7. 05:46

Kis csend

Mostanában elég keveset voltam jelen a poet.hu világában.Ahogy a nyár lassan begyűrűzik, az életem amolyan erdei vadvilággá válik. Túl sok terv, túl kevés idő. Nyüzsgés, pörgés, éber nappalok és éjjelek. Mindezek ellenére igyekszem időt és figyelmet szentelni az oldalnak. Ha másképp nem is, de a többiek munkáinak elolvasásával.

riplosz•  2016. február 8. 00:14

Szalmaszál

Szőke lány az árok partján
volt szerelmét siratja tán.
Vállára nehéz emlékek ülnek.
Egyszer a rosszak is megszépülnek.

Száz reggel vár, nem csak szépek.
Lesznek köztük csúnyább képek.
Alkonyat fest szebb világot,
sötétbe sok gyertyalángot.

Sötét vörös égi paplan.
Szívedben a tüzes katlan.
Nem halványul, sosem hűl ki,
rózsát, nyújthat Neked bárki!

riplosz•  2016. február 3. 19:42

Lábadozó.

A busz pályaudvar peremén állva, a cigaretta füstjét mélyen belélegezve néztem, ahogy az életre ítéltek sürögnek.Siettek, maguk elé bámulva törtek előre a februári esős délutánban.

Némelyikük arcán látszott a gyötrelem, a fájdalom. Valami féle betegség kínozhatja őket. Legyen az a test, vagy akár a lélek egészségének megbomlása.

Aztán fantáziám egy kórház folyósójára, szobájába tévedt. Oda, ahol lázas, fertőzött, csontját-tört emberek fekszenek, várva a javulást. A kórház, ahol sok-sok orvos és még több nővér, ápoló teszi a dolgát. Dolgoznak azért, hogy a betegek minél előbb újra vissza térhessenek családjukhoz és napi teendőikhez.

De vajon mitől függ az, hogy mennyi ideig tart a felépülés? A fekhelytől, a gyógyszerektől vagy az gondozó kezektől?

Mitől függ, hogy az utca embere mennyi ideig hordozza a fekete selymet vállán? Miért roskadnak bele annyian? Megszokás ez, az emlékek és gyötrelmek börtöne? Vagy a Sors tényleg íly kegyetlen velük? Miért nincs egy fekhelyük ahol megpihenhetnek? Miért nincs aki segítő, ápoló kezet nyújt meggörnyedt szívüknek? És miért nincs orvosság bajukra?

Miért kell nap-mint-nap ugyan azt a csalódással és borzalmaktól felgyűrt ráncokkal teli arcot láttatniuk a világgal? Miért nem mondják ki azt a szót, ami minden nap eszükbe jut?

Lábadozó betegek vagyunk mind! Mindenki hordja sorsa fonalaiból kötött pulóverét. A szúrós szálak folyamatosan irritálják bőrünket, ahol csak hozzá érnek. Ez ellen nem tehetünk semmit. De puhább szálakat fonhatunk az érdesek közé. De akár egy pólót is felvehetünk. Kérdés, hogy akarunk-e? Van-e bennünk bátorság kimondani, hogy "Kérlek segíts!", mikor már magunkon nem tudunk?!

Poharunkba vajon csak a Sors tölthet mérget? Vagy tán mi magunknak is cseppenthetünk hozzá mézet, vagy valami gyógyszert, mi ellensúlyozhatja mérgeink hatását?!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom