zotya novellaszerűségei :)

zotya68•  2011. július 21. 15:02

emlékszel?

Emlékszel?
Én minden nap. Nem. Minden percben...
Esik. Már két napja csak esik. Minden csepp ahogy leér a többihez rád emlékeztet. Minden. Nem csak az eső...
Emlékszem mennyire utáltad. Vizes volt és hideg. Aztán ott volt a szél.
Emlékszel az esőkabátra? Azért kaptad,hogy meg ne ázz. Az ujja rémesen hosszú volt. Szépen levágtuk. Egyszerűen csak ollóval. Szinte elvesztél benne,de szépen betakart. Úgy ölelt magába ahogy Te szoktál engem.
Emlékszel?
Én szinte minden pillanatban. Mindenről,eszembe jutsz. Szinte megállíthatatlanul jönnek az emlékek. Aztán versek születnek belőlük. Pedig nem is ezért kezdtem írni. Neked is írtam régen... Semmit nem tartottam meg belőle. Széttéptem. Te eldugva őrizted őket sokáig,de már biztos nem. Most jó lenne elővenni újra,aztán a többi közé rakni. Ostoba kis versek voltak és jók sem nagyon. De Te szeretted őket.
Már mennyit írtam azóta. Egyet sem olvastál. A jó részét Te írod,vagyis az emlékeink és mégis valami másért születtek. Ezt nem mesélhetem el neked. Nem értenéd. Persze közöd sincs hozzá.
Na jó! Tudhatod,ha akarod. Valaki másnak fogom lehet egyszer megköszönni. Aki felébresztett és rádöbbentett,hogy még tudok érezi. Nem haltam meg végleg mint hittem. Persze Ő sincs itt,ne izgulj. Senki nincs velem. Ezt akartad,erre vágytál mindig...Ha nem mennek el maguktól elüldözöm őket. Csak Te tudtál ilyen sokáig maradni. Ki tudja miért...
Emlékszel?
Az utolsó napokra. Meleg volt mint most néha ezek a nyári napok. Azt mondtad,ha a nyarat túléljük ,akkor már bármit. Én tudtam,hogy így lesz,de azt is,hogy azt a „bármit” nem éljük túl.  
Emlékszel? Hányszor mentél és mentem? Emlékszel? Hányszor jöttem vissza és Te hányszor találtál rám újra? A Tiédre emlékszem,mert az enyém számolhatatlan.  
Emlékszel a búcsúra? Arra a napra? Én emlékszem.  
Százszor,ezerszer megéltem újra. Tudtuk,hogy mennünk kell. Úgy akartam és mégis annyira fájt,hogy leírni is lehetetlen. Azt mondtad,ha igazán szeretünk valakit el tudjuk engedni. Én ebben sosem hittem...ma sem hiszek...de lehet van ilyen...de nekünk nem...nekünk másképp kellett volna legyen...
Emlékszel az utolsó csókra? A kezemre,az érintésére? Arra az ölelésre?
Én emlékszem. Minden napra és pillanatra,de az utolsókra nagyon. Minden olyan furcsán kusza volt. Te azt mondtad nincs baj és én is. De már tudom,hogy volt. Emlékszem a tekintetedre,azokra a féltőn ölelő percekre. A nyitott szemekkel elcsókolt csókokra...mindenre.  
Lassan bocsájtok azt hiszem,de nagyon próbálok. Csak azt nem tudom,hogy Te valaha megbocsájtasz e nekem. Bár lehet sosem haragudtál.  
Emlékszel? Az utolsó beszélgetésünk. Talán abból gondolom,hogy nincs szívedben harag. Akkor már én is nyugodt voltam...
Aztán még egy kis emlék. Még egy kis lélekbe tiprás. Arra emlékszel? Hogyan fürkésztél utánam? Én igen. Talán az fájt még egy nagyot utoljára. Az a tudattalan sosem volt bizalmad. Talán ez a legjobb gondolat rá. Tudattalan,sosem volt...
Pedig tudtad mit érzek,sosem kételkedtél...és még is...
Valami furán működött benned...azt mondtad csak „mert szeretlek...”  
A vége még sem ezért született. Vége azért lett,mert egyszerűen csak lejárt az időnk. Egyszerűen lejárt...Én ezt tudtam már az elején.
Emlékszel?  
Mondtam,hogy csodaszép lesz,mindennél gyönyörűbb és néha fájdalmasabb...és a vége lesz a legkegyetlenebb.  

Emlékszel? Mosolyogtál...nem hitted.
Emlékszel?
Én örökké emlékezni fogok... Mindenre...


zotya68•  2011. július 17. 12:32

mert mi az...


 Szeretek istentiszteletre járni. Nem rég óta teszem,de jó.Nem tudom máshol milyen,de itt azt szeretem,hogy értem. Értem amit mondani akarnak nekem.A tiszteletes asszony meg olyan evilági,ha lehet ilyen szóval élni. Talán kissé fura és forma bontó amiket mond,de én szeretem. Át lehet ültetni a vallást a XXI.századra,úgy is,hogy ne sérüljön a többi ember gondolata és hite.

A Biblia nem egy könnyen olvasható egyszerű szappanoperához hasonlatos valami. De olvasható és felfogható és értelmezhető a mai korban élő ember számára...csak úgy kell olvasni...Talán ezért más ez a dolog itt nálunk.

A mai téma is különleges volt. Egy cikk ihlette:

Mert van aki szerint a szerelem nem más,mint vágyakra aggatott felesleges sallang. Holmi felesleges cicoma...

Döbbenet! Van aki szerint ez a szerelem?

Mert igen ott van benne a vágy,mert hozzá tartozik,de minden ami körül veszi az a lényeg. A szemek,a mosoly,az érintés, az illatok,a szavak,mik hol kimondottak,hol kimondatlanok,az ölelés...mind mind hozzá tartozik... Vagy itt van,amit udvarlásnak hívnak. Van olyan fiatal aki már magát a szót sem ismeri. Jó mi?

Én sem gondolom másképp. Lehetsz egyedül és vágyhatsz pusztán egy testre,de mit sem ér „körítés” nélkül. Én mindig így gondoltam. Nem ér semmit,de semmit,ha nem vágyod csak egy pillanatra a közelségét,az ujja puha érintését...semmi mást csak,hogy érezd az illatát...ha csak egy pillanatra vele légy...ha pár percért akár egy órát utazz...csak hogy épp lásd...mi van ennél csodásabb...

zotya68•  2011. július 12. 23:00

ha lenne naplóm

Ha naplót vezetnék,olyan igazit...akkor ma biztos írnék bele. Ha 13 éves lennék,vagy valami ahhoz közeli akkor valahogy így:

Kedves naplóm!
Ma levelet kaptam...nem is lepődtem meg,mert szinte vártam. Tudom mikor ír...általában előtte este vele álmodom. Nem tudom miért,de megjelenik álmomba. Valahogy oda csöppen és mikor ébredek magam sem értem. Aztán megy a nap tovább...csak ott marad bennem valami fura érzés. Még is szeretek vele álmodni,mert az nem olyan fájós mint ha másról álmodnék...
Aztán ott a kis levél. Nem is igazi levél...csak olyan kis gondolatokkal teli néhány sor...így szoktuk. Ha nem volt mit írni,vagy nem tudtuk hogyan...egyszerűen csak idéztünk...szerettem...már,hogy az idézeteket.
Ja,és ma anyukám túrógombócot főzött és voltunk a Balcsin is.
Tök jó nap volt!

...De már 40 is elmúltam...

Szeretem az idézeteket...ugyan azt szeretjük mind a ketten,persze ebben a témában. Próbálunk a hangulatunkhoz vagy a helyzethez illőt keresni. Nekem persze vannak saját gondolataim...itt a verseimben...én már akár innen is idézhetek...teszem.
Nem tudnék nem válaszolni...az érzéseim sem tudom megfogalmazni,pedig gyakran itt motoszkálnak bennem az ide illő szavak. Csak így nem könnyű...
Ha csak ott ült mellettem már minden olyan nyugodt volt. Nem volt az a nagy feszültség,eltűnt a bizonytalanság. Úgy éreztem mintha betekarna valami pihe-puha paplan. Mintha egy hatalmas meleg tolltakaró biztonságába lennék...puha,selymes,meleg,biztonságos...és még csak hozzám sem kellett érnie. Akkor más jutott már az eszembe...

zotya68•  2011. június 26. 21:08

csak úgy érdekel :)

Azon gondolkodtam,nem csak ma,hanem úgy egyáltalán...
Miért nem csípik a pasik a túlságosan önálló,céltudatos,kevésbé buta,magát fenntartani képes,problémamegoldóképességgel megáldott,már kissé férfias tulajdonságokkal bíró Nőket?
Akik ettől még persze tudnak sütni,főzni...csak valahogy megy nekik a kevésbé nőies bútor összerakás,fúrás-faragás,tudják milyen a létra,mivel ragad a csempe a falra...sorolhatnám.
Miért zavarja a pasikat vagyis inkább irritálja,ha egy nő nem teljesen hülye? Miért baj,ha nem kussol ez a fajta nőnemű egyed,hanem véleménye van?
Csak úgy érdekel? :)

 

zotya68•  2011. június 26. 10:08

kincs

 

Minden nap rájövök,hogy milyen szerencsés ember vagyok...
Egy karkötőt kaptam ajándékba,illetve aztán még sem. Olyan mágneses bio izé.
A volt férjemtől. Persze ez sem jellemző,de nem volt miért visszautasítanom. Biztos őrzi az egészségem. :)

Valaki másnak nagyobb szüksége volt rá.
Egy ismerőse kisfiának is ígért,de csak egy hónap múlva jön haza újra. Így az enyém lett az övé. Nem is volt kérdés,hogy neki adom.

Leukémia...sokadik sugár...sokadik kemo...kisgyerekként...

Ilyenkor és még gyakran elgondolkodom...

Elég ha csak körbe nézek itthon (már ha vannak itthon) és örülök.
Van hol lakjak,van munkám még ha nem is a szívem csücske,de jó a csapat a főnököm sem az az ostorcsapkodós típus és bár gyakran nem értünk egyet,nem egy dimenzióba mozgunk,azért kijövünk. Ja és kapok fizetést és nem egy olyan városba élek ahol válogatni lehetne munka ügyben. Meg ugye ebből élünk...Na,persze azért magánügyben nem minden ilyen kerek,de majd az is eljön.

...és látom őket...a gyerekeimet...egészségesen és egészségesnek!!!

Mindenük a helyén,agyuk is van és mi több olyan értékrendjük,ami ebbe a világba mások szerint is ritka,meg minden elfogultság nélkül állíthatom,hogy még jól is néznek ki.

...és a legnagyobb kincs is a birtokukban van és remélem marad is. Egészség...

Ennél nincs nagyobb!

Én meg szerencsés vagyok,mert az anyukájuk lehetek. :)

 

 
1...789