Amanda J. Harrys blogja

Nincsenek nagy vágyaim, álmaim...mégis nehéz.
Neked ott a "tökéletes" életed,és hiába vágysz másra, nem teszel semmit.Én teszek.Tudod hogy mentem volna veled a világ végére is, mégsem volt elég .
Már akkor ami volt bennem, azt odaadtam.Kértem valaha bármit?Nem.Adtam, önzetlenül,amit tudtam.Az érzéseimet,a gondolataimat...

Nem érdekelt soha mid van, mid nincs.Tőlem kérhettél volna akármit.Az életemet kaptad volna meg amit tálcán kínáltam.

Nem kellett.De ennek ellenére nincs bennem keserűség vagy harag.Azt akartam hogy ezt tudd, és érezd hogy milyen mély nyomot hagytál bennem.

Azt akartam hogy érezd a fájdalmat te is amit én éreztem akkor mikor erre rájöttem!

Azt akartam hogy te is épp annyira legyél boldogtalan mint amennyire én voltam, mert nem engem választottál...

Ne mondd azt nekem hogy engem kívánsz meg rám vágysz mert  a szavaidnak se súlyuk, se jelentőségük!

Elgondolkodtam minap azon hogy miért ítélik el azt az embert akinek a véleménye nem egyezik a többiekével...
Mitől lesz rosszabb  és kevesebb csak mert nem megy a szemellenzős birkatöbbség után?

Lehet csak azért fordult meg a fejemben ez a gondolat mert soha nem akartam ilyen lenni.Soha nem akartam a másikra hasonlítani
mert egyéniség vagyok egyedül, és nincs szükségem mástól ellopott gondolatokra, értékrendekre, meggyőződésekre...

Talán kilógok a sorból ezzel a nézőpontommal, de tudjátok mit?- egyáltalán nem érdekel.
Így csak saját magamra haragudhatok, vagy lehetek büszke és ez így pont jól van!Nem vagyok tucat, nem vagyok átlag, én én vagyok egyedül, önerőből.
Szabad vagyok, nem korlátoz le egy séma, alaprajz hogy milyennek kell lenni-egy elv van-Ember legyél bármi történik!

Megsebzett az élet, s vérem adtam neki
Talán eme áldozatot nem felejti
Mutathat nekem még egy parányi reményt
Boldogabb létre egy utolsó esélyt!
 
Ad szívemnek majd egy igazi szerelmet
Kusza életemnek rendezett fegyelmet
Hamisak helyett a valósabb álmokat
Tüskés páncél helyett puha virágokat!
 

Nem leszek...!

Hogyan legyek szabad, ha lefogják kezem
Börtönbe zárják vagyonom, s életem?
Ha szabályként írják le, most épp milyen legyek
Jót és rosszat időre, parancsra mikor tegyek?
 
Láncok kötnek, bár szabadon szárnyalnék
Érzem e toronyból csak így menekülnék
Lehetnék boldog, nem egy szenvedő rab,
Életem könyvén csak egy ócska fedlap...
 
Hagyj hát élni, ne zárj kalitkába kérlek!
Ne kötözz magadhoz, s láncolj le névleg!
Tőlem ne kérd hogy parancsra szeressek,
Sem hogy feleség szerepben tetszelegjek!
 
Harcolok utolsó véremig küzdök ellened,
Nem tudom odaadni szárnyaló lelkemet
Testem már elveszett, szívem még éljen
Hamis illúziót boldogságnak ne véljen!
 
Nem kérem a fehéret, sem béklyót kézre,
Nincs szükségem papírra sem lelkészre!
Zárkám falára nem kérek hosszú éveket,
S ha ezt nem érted, viszlát ég veled!

Téveszmés hal
 
Egyszer a kis hal gondolt egy nagyot
Úszni fog az árral szemben"-kicsi nem maradok!"
 
"Engem csak lenéznek" - bosszankodott magában...
"Kis halnak hívnak a fiúk a bandában,
pedig én is nagy vagyok, a szám sem kicsi
Nem vagyok én holmiféle aprócska sneci!"
 
El is indult csakhamar a végtelen tengeren
Úszott a korallok közt, s háborgó vizeken...
Egy öbölben megpihent, mert fájt már uszonya
Azon gondolkodott..lássuk csak azt mondja:
 
-Ha számításaim nem csalnak, e hely
éppen megteszi egy halnak, mely
bizonyítani akar, hogy ő is nagy állat
S a veszélyek előtt sem fordít hátat!
 
Kiúszott a partra, vagyis elég közel éppen
Hogy lássa, ha mozgás van s eljárjon ügyében...
Bevesse tudományát, véghezvigye ötletét
S otthon majd büszkén tehesse üdvözletét...
 
Ahogy ott várt, sokáig várakozott telt nap nap után.
Jött az apály, de ő még mindig várt makacsul bután,
S mivel a semmittevésben nagy pocakot eresztett,
Elúszni már nem tudott, csak nagy szemeket meresztett..
 
"Jaj én balga erre nem gondoltam hogy itt ragadok
S az iszapban vergődöm, célom felé nem haladok"
Míg ott magányosan kesergett egyre jobban
S nem mellesleg a melegben-ötven fokban-
 
Arra járt egy sirály s meglátta a nagy halat
Ki a bizonyításban a part iszapjában ragadt
Megörült ennek nagy sietve felkapta,
Erős szárnyakat adva a bizonygató halnak!
 
A történetnek itt lett vége, mert sikerült
Bizonyított a hal, bár a sirály asztalára került!
Mégis tudta, most tényleg ő egy nagy hal
Mert egy sirály egy kis halat be nem fal :D