RepDen

Denn•  2021. augusztus 5. 17:00

Valami kéne már

Hűvös a reggel,

Fagyos a kedvem,

A buszon nincs hely,

Dühöngök csendben.


A vesztes lapok

Egyre csak gyűlnek,

A régi vágyak

Most újra szűzek.


Szürkék a napok,

Sehol egy angyal.

Épphogy vagyok,

Akár a sóhaj.


„Döntened kell,

Mit szeretnél,

Ugye érzed,

Több vagy ennél.”


Hömpölyög a Szürke folyó

Át a lelkemen.

Ez egy hétköznapi show.

Másra nincs jegyem?


Refrén:

Valami kéne már,

Valami őszi nyár.

Kicsit az se baj,ha fáj,

Csak élni végre már.

Ami megérint, felhevít,

Elragad, szétszakít,

S ha kérdem úgy felel,

Hogy végül átölel.


Lusták a táncok,

A kávé meg langyos.

Gyűlnek a ráncok,

Páratlan páros.


A mosoly silány,

Ámor meg béna.

Divat a magány..

Ez ugye tréfa?!


Gyerünk, az irány,

Csak vissza, hátra,

Itt nincsen nyertes,

Ez ilyen játszma.


„Ha ennyi vagy csak,

Szinte szégyen,

A Balsors joggal

Töröl képen.”


Hömpölyög a Szürke folyó

Át a lelkemen.

Ez egy hétköznapi show.

Másra nincs jegyem?


Refrén:

Valami kéne már,

Valami őszi nyár.

Kicsit az se baj,ha fáj,

Csak éljek végre már.

Ami megérint, felhevít,

Elragad, szétszakít,

S ha kérdem úgy felel,

Hogy végül átölel.

Denn•  2021. május 22. 14:24

Rád fogadok

Ha csak mint egy apró lepke

Üldögélsz virágszirmokon,

Megleszel majd nagyon lepve,

Ha tetten ér a nagy pofon.


Meglehet, hogy a Balsors adja,

Mert csak a csodára vársz.

Mint óriás, aki mégis hangya,

Majd pontosan így jársz.


Ideje lenne szállnod végre,

Egyre vár a messzeség,

De szavazva egy ócska székre,

Bebuktad már réges rég,


Azt, amit csak hírből ismersz,

A nagybetűs Életet,

Elárulom, sohasem nyersz,

Ha fel a tétet nem teszed.


Bridge:

Fogadj magadra végre,

Kezdetben kisebb tétre,

De aztán emelni kéne,

Nem rálépni a fékre.


Refrén:

Vannak akik a lelkükben csak

bottal járnak,

Én rád fogadok, ha szemedbe nézve

téged látlak.


Lakhelyed a kunyhó csendje,

Vagy lehet égig érő vár,

Miért volnál apró lepke,

Ha lehetsz a sasmadár?


Szembe szállhatsz bármily széllel,

Hiszen erre vágytál rég,

Szívvel, hittel, szenvedéllyel,

Mindíg kék majd az ég.


Na jó, azért ez túl szép volna,

Az élet nem egy álom,

Jön a felhő...Kövér, s lomha,

Akár télen-nyáron.


Fölénk száll, mert ez a dolga,

Nagyon nem komálom,

Szinte mintha arca volna...

Sosem lesz barátom.


Refrén:

Vannak akik lelkükben éldegélve

bottal járnak,

Én rád fogadok, ha szemedbe nézve

téged látlak.