RepDen
Valami kéne már
Hűvös a reggel,
Fagyos a kedvem,
A buszon nincs hely,
Dühöngök csendben.
A vesztes lapok
Egyre csak gyűlnek,
A régi vágyak
Most újra szűzek.
Szürkék a napok,
Sehol egy angyal.
Épphogy vagyok,
Akár a sóhaj.
„Döntened kell,
Mit szeretnél,
Ugye érzed,
Több vagy ennél.”
Hömpölyög a Szürke folyó
Át a lelkemen.
Ez egy hétköznapi show.
Másra nincs jegyem?
Refrén:
Valami kéne már,
Valami őszi nyár.
Kicsit az se baj,ha fáj,
Csak élni végre már.
Ami megérint, felhevít,
Elragad, szétszakít,
S ha kérdem úgy felel,
Hogy végül átölel.
Lusták a táncok,
A kávé meg langyos.
Gyűlnek a ráncok,
Páratlan páros.
A mosoly silány,
Ámor meg béna.
Divat a magány..
Ez ugye tréfa?!
Gyerünk, az irány,
Csak vissza, hátra,
Itt nincsen nyertes,
Ez ilyen játszma.
„Ha ennyi vagy csak,
Szinte szégyen,
A Balsors joggal
Töröl képen.”
Hömpölyög a Szürke folyó
Át a lelkemen.
Ez egy hétköznapi show.
Másra nincs jegyem?
Refrén:
Valami kéne már,
Valami őszi nyár.
Kicsit az se baj,ha fáj,
Csak éljek végre már.
Ami megérint, felhevít,
Elragad, szétszakít,
S ha kérdem úgy felel,
Hogy végül átölel.
Rád fogadok
Ha csak mint egy apró lepke
Üldögélsz virágszirmokon,
Megleszel majd nagyon lepve,
Ha tetten ér a nagy pofon.
Meglehet, hogy a Balsors adja,
Mert csak a csodára vársz.
Mint óriás, aki mégis hangya,
Majd pontosan így jársz.
Ideje lenne szállnod végre,
Egyre vár a messzeség,
De szavazva egy ócska székre,
Bebuktad már réges rég,
Azt, amit csak hírből ismersz,
A nagybetűs Életet,
Elárulom, sohasem nyersz,
Ha fel a tétet nem teszed.
Bridge:
Fogadj magadra végre,
Kezdetben kisebb tétre,
De aztán emelni kéne,
Nem rálépni a fékre.
Refrén:
Vannak akik a lelkükben csak
bottal járnak,
Én rád fogadok, ha szemedbe nézve
téged látlak.
Lakhelyed a kunyhó csendje,
Vagy lehet égig érő vár,
Miért volnál apró lepke,
Ha lehetsz a sasmadár?
Szembe szállhatsz bármily széllel,
Hiszen erre vágytál rég,
Szívvel, hittel, szenvedéllyel,
Mindíg kék majd az ég.
Na jó, azért ez túl szép volna,
Az élet nem egy álom,
Jön a felhő...Kövér, s lomha,
Akár télen-nyáron.
Fölénk száll, mert ez a dolga,
Nagyon nem komálom,
Szinte mintha arca volna...
Sosem lesz barátom.
Refrén:
Vannak akik lelkükben éldegélve
bottal járnak,
Én rád fogadok, ha szemedbe nézve
téged látlak.