Reménycsillag
Szeretlek
Vannak, kik versben,
Sokak, kik tettben,
Léteznek, kik testben,
Együtt vannak, ketten.
Már leéltem az életem,
Elfogyott minden reményem,
Magam a patakba vetem,
Utolsó könny: Lehunyom szemem.
Megtenném, de nem lehet.
Valaki..engem emleget!
Egy hang megüti fülemet,
Megdermeszti testemet.
Egek, micsoda kék szempár!
A két puha ajka enyémre vár,
Rohanok, a karjaiba szorosan bezár,
Ne engedj el, tiéd vagyok örökké már!
Pornép szava: Nincs tökéletes!
Meggyőznöd engem fölösleges,
Mikor vele vagyok egész arcom veres,
Zavaromban mindenem eres.
A szívem zakatol, átjár a melegség,
Nem tudom mi ez, földöntúli jelenség.
Mindene oly csodás, ő mégis maga a szerénység,
Elhagynom őt a legnagyobb tehénség.
Te vagy az, kit egy életen át kereslek,
Most végre itt vagy, ne hidd, hogy elengedlek!
Egy szóra még maradj itt, különben megeszlek!
Egy szóra, mely annyi tesz: Szeretlek!
Mondta a Hold
Mikor mindenki boldog,
Nevetnek a gyerekek,Van valaki, aki akkor is kesereg.Nézi a Földet, némán, bambánEgy dolog jár fejében:"Bárcsak újra láthatnám!"
A Nap szavai ezek, ki fényes, vakító,De fénye most nem a régi,Fáradt, sápadó.
De miért búslakodsz, Nap? Miért oly nagy sóhajod?Hiányzik a fényed!Eltűnt mosolyod!
A Nap végül így szólt, hangjában kínnal:"Hiányzol, Hold!"Nem bír el a bajjal.
Meghallja ezt a Hold, távolról odaszól:"Miért sírsz, Szemem fénye?"Szíve szinte zakatol.
A Nap ideje lejárt, már nem tud beszélni.Az éjszaka következik,Ideje eltűnni.
"Figyelj rám, Szerelmem!" - Így szól a Hold.A csillagok táncolnak,A Sötét fénye szerenádot mond.
- Nem lehetünk együtt, nem így akarta az élet,De nincs mit tenni,Nem vethetünk ennek véget.
De egyet tudok, s ez örök:Te vagy a Mindenem,S Érted bárkit megölök!
Nélküled, Múzsám, sötét lenne a világ.Te vagy a legragyogóbb Fény,A legszebb Virág!
Várlak téged Egyetlenem, míg a Sötét ura vagyok!Szerelmünk végtelen,Egy életen át Veled maradok! -
A Nap nem sírt többet, nemsoká visszatért a ragyogás.A Hold közeledett felé,Eljött a Napfogyatkozás.
Reménycsillag - 2.gondolat: Múzsám
Mondd, mit látsz, mikor szemembe nézel?
Keresd a fényt, mely tele van reménnyel!De ez nem elég, szavaim kidobhatom,Mert akit szeretsz az más, kínzó e fájdalom.Téged szeretni külön jegy a pokolba,De érted megteszem, belehalok a nyomorba.Mikor rád gondolok szárnyalok,Ezek nem pillangók, csillagok.
Még egyszer nézz rám, mosolyogj!Azt akarom, örökké így ragyogj!Mióta neked adtam szívem szüntelen azt álmodom:"Egyszer enyém leszel egyetlen, gyönyörű Angyalom."
Fekete holló
Egyszer volt, hol nem volt,
A lényeg, hogy volt,
De már elmúlt,
Egy emberi lélek elhunyt.
A szirmok lehullanak,
A gyertyák elalszanak,
Az ég sötét,
Hallasz egy zenét.
Hogy milyen zenét?
Hallgass hát, figyelj!
Ma a fekete holló jön el,
Egy lelket átölel, zsákjában visz el.
Mondd, hogy ez egy álom!
Mondd, hogy nem valós a fájdalom!
S már itt is a kasza,
A fájdalom hada.
Tudja, hogy félsz, figyel!
A saroknál kap el.
12 év?Nem számít!
A fájdalom elkábít.
Ő tesz pontot az i-re,
Ő szemed utolsó fénye.
A végső dolog, mit hallanál:
Suttogás: Én vagyok az, a Halál!
Reménycsillag - 1.gondolat: Reménytelenség
Reménycsillag
1. gondolat: Reménytelenség
Egyszer mondom el, tehát figyelj!
Az igaz szerelem pár nap alatt nem úszik el.
Mikor felcsillan a remény, dobban a szív
Látsz egy csillagot, aki útra hív
Majd egyet gondol, és szúr a szív.
Az érzéseinket nem mi szabjuk,
Nem mi döntjük el kihez visz irányuk,
De ha megtalálja, akit akar
Makacs, marad, elmenni nem akar!
S máris... az érzés a szívedbe facsar.
Szerelem ez, vagy csak fájdalom?
Tudni akarom! De nem tudhatom.
Mondd el, szólj hozzám, sikíts!
Kezedet fogom, s tudom
Te vagy az egyetlen gondolatom.
Még egyszer nézz rám, nézz a szemembe!
Mondd el mit látsz, mikor kezed fogom remegve,
Szemeimmel nézlek sírva, számat kínlón húzom mosolyra.
Nem engedlek el!
Kellesz még egy útra.
Zöld szemem már nem csillog,
Arcom nem mosolyog.
Elengedtél, de ha így boldog vagy
Ez a szívemben talán nyomot hagy,
S végleg búcsúzom, drága, egyetlen múzsám.