rapista blogja

Radnai István:

FÜRDŐ NIM-FÁKKAL

mottó: "Vándor, ne bánd e könnyet, mely áztatja"

kölcsey Ferenc: A kedves sírja

hűvös hegyek bükk-templomában

alföldek nyirkos tölgyesén

fiúról s meglepő leányról szól e költemény

ki érzéseit elveszti herdálja a mában

miért keresi a holtak szemét

mert holthoz talán könnyebb a hűség

érzésed ébren tartja izzó keserűség

keresve konok égiek kegyét

már nem vagy ifjú sok tehát az emlék

tűnt szüretek bora is fanyar nem rég

mikor talán csontos tested meztelen vízben ázott

s akiről az arca feszült hamvát marja

és három csont jelzi ez volt a karja

ölelni rest voltál már ő is restell szikkadtan vár ott

Radnai István:

SZENTENCIA

mottó: "Az idő itt hömpölyög
a tudat iszapos medrében" Pálinkás Imre

már parttalanná váltál

nincs ami visszahúz

születés ív a halálhoz

híd közte diffúz

az élet csupa konfúzió

múlik tudatosul élni jó

Radnai István:
 

NEM ÉR

mottó: "vérszemet kapott a halál"
Nagy Szabolcs dr.  

uralkodik rajtam s a termeken
kór mely oldást hoz várandós
testen kívüli átsüt a lelkeken

kín terhét leveszi csak dadogós

 

 

(nem paródia - válaszvers!)

Radnai István:

 

 

VALLOMÁS DÍSZMAGYARBAN

 

 

 

Mottó: "Jelszavaink valának: haza és haladás"

KÖLCSEY FERENC: Búcsú az országgyűléstől

 

 

 

amikor a század a tört kor

 

amelyet molyként rágott

 

s az idő szövetén virágot

 

nyűtt a fertőző pénz a kór

 

 

haladj előre kapuink tárva

 

csak előre erre int a múlt

 

s akinek egészsége elborult

 

a lelkifurdalás és fordulások ára

 

 

mert aki már szembenézni gyáva

 

aki már csak letűnt magának selejtje

 

ember az hogy is sejtse

 

 

mit vár el reformot szakítást akkor

 

ha élni akar és élni tud

 

pénz felelősség juss vakít hogy fuss

 

 

vagy mégis mint vak hegedűk hangja

 

egy húr megpendül s elszakad

 

szakíts ki minket ehhez kell szavad

 

időben űzz a végső szent rohamra

 

 

feléd nyújtja kezét s tollát a költő

 

s a kétség szülte népi egység

 

harsogó őszinte hívő fenség

 

nyomorba fáradt emberöltő

 

 

tépjed a húrt ha odakint rohad

 

kiálts fel a felhőtlen égbe

 

mint kénesőt irgalmát kérve

 

 

bolygasd fel az álnok sűrű posványt

 

s a krőzus előtted nyúlik hasmánt

 

ha e nép s a költő szent esküvést fogad

 

 

amelyet moly rágott a zászlót

 

rajta átüt még haloványan

 

ruhája kékjén a haza patrónája

 

s becsület válsa ki a néma zárszót

 

 

elég volt elég volt elég volt százszor

 

s akit ma ringat élvezet és mámor

 

annak lelkét hevítse jövendőre hámor

 

legyen bár káromlás síró imája

 

 

ne vonulj vissza agg ifjú ne késlekedj

 

ide egy újkor új érv új tettvágy érkezett

 

kigombolt és feltépett felöltő

 

 

mossa az utcák sűrű mocskát

 

egy tiszta váltást lúgot hozz rád

 

máris rádborul a kalamáris felkent költő

 

 

VÁLASZ Tóth Erika intelmére!