Tornyosuló humor

Radnai István:

LOVAGIAS TORNA

"Viszont a drága női meznek

Sok titkát, bájos holmikat,

Miket ma csipkékkel himeznek,

Vas-öv pótolta és - lakat!"

Tóth Árpád:  a holdkóros apród története

igen nagy a vonzása a bájos Holdnak

vizek is tágulnak kísértenek holtak

vészes kínjukban a kutyák vonítják

keressük hát együtt kedvesem a nyitját

erkélyedre kéjre bizony ha felhágok

ne hogy elszaladj emelgesd a lábod

mire feljutnék a mellvédre lihegve

nehogy megvédjen valakinek kedve

ha magas ablakból az öledbe esnék

eltöltenék véled egy tomboló estét

nehogy a fejemet vagy más tagom beverjem

rajtad megfogjon megkapjon az ellen

fáklyaként világít odafenn a melled

melyet fehérre takarni ugyanbizony kellett

hajadban bólogat tüzének csóvája

odalenn a kutya is a farkát csóválja

kutyavilág nem jut fel a csontért

magam pattanok az áhított koncért

ám de vágyad rácsa már hiába

távozott a lovag kulcsával bezárta

mi lehet oly vékony oly eszelős

mint felhorgadt ifjú zsebében reszelő

ujjával a reteszt addig megpiszkálja

várva szerelmese hálás sóhajára

apródonként róla a páncélt lefejtve

mintha tehén volna a tőgyét megfejte

sovány tehén lehetett kevés tejet adott

keresed a nyomát amit bika hagyott

mire a hős lovag megtért a dámáktól

hová zarándoklat űzte a házától

gömbölyödött mégis házának úrnője

még tejet is adott egykori ünője