rapista blogja
KultúraIRODALMI FELOLVASÓ EST
Szeretettel meghívlak Családoddal és Barátaiddal a felolvasó estünkre!
Aki teheti adja tovább ismerőseinek!
Ebbe a könyvtárba a gazdag anyaga miatt is érdemes elbandukolni!
Remélem szívből jövő meghívásunk megérint!
(Belépődíj nincs, irodalmi program!)
Helyszín: Bp., VI. Bajza u. 18.
Az Írószövetség Ex Libris Könyvtára
Időpont: 2012. december 4. 17 óra
Felolvasnak: BOTÁR ATTILA, NYÍRFALVI KÁROLY, RIGÓ BÉLA, SZIGETI LAJOS és RADNAI ISTVÁN
Barátsággal, szeretettel
István
Gyurkovics Tibor 80 éves lenne
Radnai István:
A NAPÚT FOLYÓRAT GYURKOVICS TIBOR EMLÉKSZÁMÁNAK ÜNNEPÁÉLYES BEMUTATÓJA
Gyurkovics Tibor nagy mókamester volt, vagy talán elhibázott esetében a múltidő?Személyes ismerőseitől, pályatársaitól, barátaitól - a Napút emlékszámában közölt írásokon túlmenően - számos anekdotát is hallhattunk, amik színes egyéniségét közelebb hozták. Idén lenne 80 éves és több mint három éve nem él közöttünk a Kossuth- és József Attila díjas magyar költő, író, pszichológus. Sajnos személyesen nem találkozhattam vele, de versein túlmenően, amelyek a kedvenceim közé tartoznak, még a képernyőn is átsütő egyénisége, vallomáskötete, rádióinterjúi valamit megindítottak bennem.A szerkesztő szeme észrevette versemben az iránta érzett szeretetemet, így bekerülhettem abba a rangos társaságba, akik tisztelgésének a Napút folyóirat legutóbbi, 2011. évi első számát szentelte. Negyvennyolc szerző emlékezett, ami imponáló. Hát így lennénk, de nem lett volna Gyurkovics Tibor, ha privát felhőjéről nem üzent volna, meg nem tréfált volna minket! Az orgona ünnepélyes hangja, mely egyben a Liszt-évnek is szólt, nyilván megbirizgálta, többé nem ritkuló szakállát.Talán szerencsés lett volna, ha Lőte Attila színművész keretbe foglalja azt az unikális videó felvételt, amelyen Kölcseyről, a népköltészet és a műdal határán mozgó költői hangjáról, elmélkedett, a Himnusz apropóján.A szövegből adódó dallammal elénekelte, félig tréfásan, (persze nem Erkel muzsikájáról van szó, hanem népdalról, a kanásztánc ritmusáról és dallamáról). Nem titkolta, hogy más népek lendületes és büszkeséget sugárzó indulóihoz mérve, ez a nemzeti könyörgés, nem véletlenül, a magyarság sorsának sötét oldalait panaszolja el. Idézett leírásokat arról, hogy a magyar föld feneketlen sarán, hogyan lehetett egy utazó batárral átvergődni.Megemlített egy francia tisztet, a napóleoni háborúk korából, aki Lengyelországgal kapcsolatban, azt találta mondani, hogy "ezt a sarat szeretik a lengyelek hazájukként?" Ezután elöntött minket az emlékek áradata, amelyek feltörtek a meghívottakból. Minden valószínűség szerint, szórakoztatni akart minket, mint ahogy életében tette. Elhangzott egy-két mű a folyóiratból (Mirtse Zsuzsa a saját verse mellett, Dobai Péter prózájából olvasott fel, illetve Madarassy István a saját írásából, abból ki-kilépve.)A színpad berendezése miatt lett volna egy rövid technikai szünet, azonban Vukán György ez idő alatt mesélte el, barátja váratlan látogatását. Gyurkovics Tibor olyan művét olvasta fel neki, váratlanul, amelyet utólag szellemi végrendeleteként értékelt. A dramaturgiai és zenei kidolgozást ugyan csak néhány évvel később abszolválta Vukán György, előadatnia még nem sikerült.Szakonyi Károly, Szalay Károly és Borbély László, felejthetetlen emlékeiket osztották meg velünk, míg Szkok Iván - talán a Gyurkovicstól nem idegen - ötleteivel jelentkezett és a Himnusz eléneklését is javasolta. A nap már régen felkelt, a Föld keletre eső tájain, mire a szokásos koccintásra került volna sor, mindig derűvel!Nem jegyzeteltem, így csak azt tudom még elmondani, hogy idő hiányában Lőte Attila csak egyetlen kiadatlan Gyurkovics-verset mondott el, átütő orgánumával, nyugdíjazva a kicsit problémás hangosítást.Kevésbé erős hangú megszólalókat igencsak figyelnünk kellett, hogy követhessük mondandójukat.Az orgona mellett Varga Petra Liszt művet játszott, virtuóz előadóként, majd a zongorát is megszólaltatta a fiatal művésznő. Különösen az Allegro barbaro interpretálása tett mély benyomást a hallgatóságra, amely nem könnyű Bartók-mű .Liptay Katalin és Nyakas Szilárd műsorvezetése hozzájuk méltó színvonalú volt, ez esetben inkább összekötő szöveg elmondása volt a szerepük. Újabb meglepetésként, Kövesdy Zsuzsanna játszotta le annak az általa szerkesztett műsornak a felvételét, amely a mindig naprakész, sőt percre-kész, Magyar Rádióban hangzott el, amikor szembesülni kellett Gyurkovics Tibor halálhírével.Meggyőzött minket arról, hogy ez az emelkedett hangvételű, de a költő egyéniségéhez simuló műsor, talán azért készült olyan váratlan körülmények között, (még az anyag is elveszett ugyanis), mert ebben Gyurkovics keze is benne lehetett, akinek hangját a felvételen ismét hallhattuk. Csak az illendőség diktálja, hogy a kedves házigazdáról, Szondi Györgyről, a végén teszek említést.Egy sorozat részeként, megteremtette számunkra a lehetőséget a színvonalas kulturális eseményen való részvételnek. .A Budavári Önkormányzat támogatásával létrejött lapszám gazdag tartalmát ugyancsak Szondi Györgynek,a szerkesztőnek,valamint haraszti Zsuzsának és Földváry Györgyinek, Gyurkovics Tibor özvegyének köszönhetjük.A csodálatos Nádor Termet, amelyben az orgona, színes ólomüveg ablakok, a fényűző belső kialakítás és a kényelem várt minket, a Vakok Általános Iskolája bocsátotta a Kiadó rendelkezésére.
(A Napút folyóirat 2011. évi 1. lapszáma még kapható az újságárusoknál és a kiadónál.)
Hangversenykritika
rapista: Operapódium - hangversenykritika
Radnai István:
OPERAPÓDIUM
Hangverseny-felvétel a KOGART-házban, a Magyar Katolikus Rádióval közös rendezvény.
2010. október 25-én Kertész Mónika (mezzoszoprán) és Hercz Péter (basszbariton) hangversenyt adott, Hegedűs Gyönczy Katalin inspiráló zongorakíséretével.
A fiatal, de kiforrott művésznő, Kertész Mónika, nadrágszereppel kezdte, Rossini: Tankred - a címszereplő áriája, majd az Olasz nő Algírban - Isabella áriája és Thomas: Mignon - Mignon áriája szerepelt műsorán. Kiegyenlített hangja imponáló, a közép és magas regiszter fénye megkapó, a hangok megformálása mellett élő jelenség.
A legjobban talán a számomra legismertebb, a Mignon áriájának, francia mértéktartó vérbősége tetszett nekem. Dinamikailag is nagyobb lehetőségeket engedett, amelyekkel a művésznő élt is.
Előadásának érett drámaisága a többi szerepben is megragadott. Ehhez a hangfajhoz illik a drámai hangvétel, amiböl csak vígoperákban léphet ki a szereplő.Testalkata és fiatalsága a mélyebb regiszterekben tapasztalható színpadképes, de kevésbé élénk hangzásban árulja el magát, igaz, ez egyes szerepekben az altba hajló mezzót kívánna meg.
Hercz Péter, aki korának megfelelő, beérett és imponálóan fényes hangzást mondhat a magáénak, mentes a rutin okozta modorosságtól. Játéka nemcsak a hangjával, de a testével, a mozgásában is megnyilvánul.
Műsorán szerepelt Musszorgszkij-Goethe. Bolhadala, amit kellő humorral adott elő, valamint Rossini:Sevillai borbély - Bartolo áriája, amelynek hadaró részeiben pergett a nyelve, de talán hangja egy kissé visszafogott volt.
Szépen és mélyen érezve formálta meg Verdi: Macbeth - Banco áriáját, amelynek kapcsán gyermek-partnereivel kapcsolatban Magyar Kornél, az est egyik műsorvezetője és a rendező, Kürthy András, szokatlan házigazda-szerepben, a kolozsvári előadás kritikáját idézve, a gyermekszereplő(k)höz való viszonyát, annak színpadi jelenlének fontosságát emelték ki.
Felemlítették, hogy egyetlen kritikus vette észre a jelenet drámaiságát, hogy mennyire fontos a gyermekszereplő együttes játéka.
Egyik valahai partner, ma már kétméteres fiatalember, és mint fotós volt jelen. Ezek a történetek anekdoták, valamint a szereplőkkel folytatott beszélgetések, a rendező elképzeléseinek ecsetelése, a korrepetitor beilleszkedése az együttesbe a kulisszák mögé vittek bennünket és élénkítették az est amúgy is kellemes hangulatát.
A díszletül és nézőtérül egyaránt szolgáló kiváló festményekkel díszített terem, annak jó akusztikája talán megihlették a szereplőket, akik oldott, de koncentrált előadást nyújtottak.
Mindig élmény a KOGART-házba látogatni és ez az a többlet, amiért a Magyar Katolikus Rádió - OPERAPÓDIUM SOROZATÁT- ebben a környezetben és közönség előtt kívánja felvenni.
A zárószám, egy kettős, ráadásul magyar zeneszerzőtől kerek íven zárta a jól felépített előadást.
Őrzse és Háry kettősét, Kodály: Háry János magyar népi dallamokra épülő daljátékából, a közönség számára éppúgy élvezetes volt , mint az összeszokott énekesek számára. Sem hangszínben, sem hangerőben, sem szövegmondásban nem volt érezhető a korkülönbség, kellően betöltötte az éneklésük és átélésük a termet.
Elégedett és feldobott közönség távozott, jó érzéseket és a jövőre nézve várakozásokat melengetve magában!