Gratinírozott spárga - novella

GRATINÍROZOTT SPÁRGA

Ma megkaptam, hogy ötvenes és fekete hajú a zsánere. Na, jó a halánték lehet őszes, talán a sláger miatt!

Pedig éppen most gyűjtöttem fehér lóra. Mindegy - a távolság négyzetével arányosan csökken a vonzásom. Ráadásul egy ártatlan csókra kellett volna emlékeznem, a viharos baráti összeborulásokban.

Aznap éppen és véletlenül józan voltam, mint, aki nem akar visszatérni a hónapos szobába. pedig igazából egy raktárban lakom - kettős értelemben. Egyrészt itt raktározzák éjszakára az élőhalottakat, akiket panellakóknak, sőt panelproliknak titulálnak, ha már igaziak nincsenek. Egy fia kétkezivel nem találkozni, talán hajnalban sem. Aki az első buszra száll, az is legfeljebb bolti eladó. Csak éppen fel kell tölteni a gondolákat.

Nehogy már énekesre gondolj, aki túlméretezett evezővel...

Másrészt az élő, a még élő, éppen hogy élő magyar irodalom beköltözött hozzám, ennyi autogramot, ennyi ismeretlentől?

Ha végigmennél az utcán a templomtól az iskoláig, a hipertől a szuperig, a plázától a cicáig, hiába kérdeznél bárkit.

Mikor lép fel a megasztárban, miért nincs angol neve? - gondolnák, de válaszolni nem mernek. Egy vállrándítás, egy Kossuth-díj, egy legyintés vagy ajkbiggyesztve egy Józsefattila...

Munkácsy-díj vagy valami zenei verseny, ugyan! Komolyzene nehéz, mint egy zsák szén. Ezért kell a távfűtés és meki.

Amikor ötven voltam, nem én faltam, engem faltak, persze a vonal, vagy a madzag másik felén, nem tudhatja senki, hogy kóstolgatnak, mint egy feketeerdő-tortát.

Mert fanyar gyümölcs a meggy, de édes a csokoládé és néha felhabosítanak...

Csőbensült spárga a kedvencem, nekik meg, létezik a csövük, igaz ez esetben nem a rossz tükörfordítás miatt.

A nő mindig csőbe húzza a férfit, ha megnyílik az öle azért, ha nem - akkor azért.

Így aztán gratinírozva fogyasztom a saját erkélyemen, nem a vendéglő erkélyén. Aki készítette, rohant az iskola elé, bekanyarodott egy rozoga merci, 1966-os évjárat, mondatja velem a rosszindulat.

Nem vagyok kövér, kicsit megereszkedtem, de a vezető ülésben egy pacni ül, aki egykedvűen tekeri a volánt, mosdatlanul bújik a pizsamába, időnként felhatja a hálóinget, pedig a szép kis arcocskát nem kell a homály fátyolába vonni.

Hallgatóznom sem kell, iszonyú horkolás hallatszik a franciaágy ablak felőli oldalárról, zizegve hull le az immár tegnapi újság, még csúszik egy kicsit és egyébként csönd lenne.

Diszkréten felkel a gratinírozás elkövetője és legszívesebben lúggal vagy szidollal takarítaná ki azt a kürtőt, amely délután még, mint Fortuna istenasszony bőségszaruja - ontotta a gyönyörök síkos és édes illatú levét, miközben a halk sikolyok felszabadult kacajokban oldódtak fel.

A spárga illatozik, kattan a mikró, még csilingel is - a második adagot tűzöm a villámra és nyelem szaporán. Megéheztem.

A napfény már nem tűz ide, sugarai elbágyadnak, elégedetten, esik le a szemhéjam. Érett gyümölcs. 

Be sem ágyaztam, ahogy vagyok, régimódi házikabátban ledőlök, a dőlés szó szerint értendő. Messzire elrúgom a kopott talpú bőrpapucsot. Minden porcikám sugallja, hogy múlt század itt felejtett.

Csak a fürdőszoba tükör előtt mélázik, ábrándozik egy ismét fiatal arc, elmosolyodik.

Mire gondolhat?

Vattát vesz elő és ismét lemossa az elmázolódott szemfestéket. leveszi-e a műszempillát, vagy a sajátját kunkorítja - így a késlekedő alkonyatba beleszállt éjszaka, barna szárnyú ragadozó madarát kicselezve.

Reggel nem szól a vekker, kezdődik az unalmas szombat vagy vasárnap, mit tudom én. Valamit morog a reggeli kávé mellett, hogy Piroska a vénlány, milyen képzelt kalandokat emleget az ötyében.

A kávét az asszony főzte, méregerős! Piroska meg izzadtan forgolódik valahol Zuglóban. A troli hol dorombol, hol sikoltozva gyorsít a nyitott ablak alatt.

Piroska irigy álmaiban Zsóka sejtelmes és sikamlós célzásai visszhangzanak. 

És talán életében először csodálkozva érzékeli, hogy nem csak a teste izzadt, szokatlanul lucskos ölében édes zsibbadások emlékeztetik sosem-volt álmaira.