Ramóna blogja

Személyes
ram501•  2009. február 25. 17:56

"Nem lehet!"

Nem látom az igazsgáot a szemedben, már köszönni sem úgy köszönsz. Nem tudom mit akarsz s azt sem hogy miért. Velem vagy de mégsem, távol vagy de ha kinyujtom a kezem elérhet, ám megtartani sosem tud, hát elengdlek. De mit akarsz? Mit akarok én? Nem lehet... nemkünk soha nem lehet... Tudom hogy különbözünk és ne mlehet... Minden est súlykolom magamba ezt a mondatot: "Nem lehet! Ne rontsd el! Elégedj meg anyival amit kaptál!" De hova jutnánk ha mind megelégednénk azzal a csekély érzelemmel amit birtokolunk. Nem tudom akarsz e engem.. néha azt hiszem igen... néha azt hogy felesleges vagyok.. nincs akinek kellenék... egyedül vagyok... De te más vagy, ha megölelsz a lelkem újra egésszé válik, olyna mintha hozzád tartoznék... mégis tudom hogy nem szabad. Mihez vezet ha erőszakosan távol tartod magad attól amire szükséged van? És mire vezet ha szükséged van valakire de neki nincsen rád? Hát ez az én röpke kicsiny, parányi és apró dilemmám. És soha nem lesz vége mert újra fellobban a remény, majd kihuny a lángja, elalszik elég. Fellobban a kétely, a félelem, az elvesztéstől valő rettegés. De elveszthetünk e valamit ami nem is a milnk....

ram501•  2009. január 24. 10:47

Változás

Pár napja úgy éreztem minden tönkrement, s az életem öszeomlott mint egy kártyavár amit gondos építés után egy enyhe szellő felborít. Ne mhittem a bartáságban, ne mhittem ár senkiben és ne mis bíztam semmiben! De most megpróbálok helyrehozni mindent! Nem szabad beletörődni abba ami van, jobbra kell törekedni, hiszen én is ember vagyok, hibázok ,és lehet hogy pont miattam alakult ki ami van... változni muszály.. nézd az égis mindig más arcot őlt. Csak mi va nakkor ha nem aakrom ezt a változást? Mégis meg kell hogy győzzem magamat!

ram501•  2009. január 9. 18:26

Tanulság a magam részére

Vannak dolgok amiket az emberek egyáltalán nem értékelnek. Ezek közé az erényke közé tartozik a becsületesség és a kedvesség. Mégis én szeretném felfedezni azt hogy valaki büszke erre az erényre ha birtokolja azt. Furcsán hangzik de még egy embert sem hallottam aki arra lett volna büszke hogy beszületes és őszinte. Leginkább a pénzre büszkék, a tárgyi dolgokra amiket puszta kézzel fel tudnak mutatni. De mi van a benső dolgokkal? Hol maradnak azok az értékek? Elszántan keresek olyna embert aki nem a tárgyaira büszke hanem arra amilyen tulajdonságokkal bír. Mégis csak költőlelkű emberekben fedeztem fe leddig is a büszkeséget ezen tulajdonságok iránt...

 

A barátság viszont egy nagyon érdekes dolog...boldoggá tesz és néha mégis magányossá. Esetemben a barátnőm akit nagyot szeretek... nem is tudom kezdem átértékelni az emberi dolgokat. Tisztának és jónak hiszem... talán benne megtaláltam az előbb felsorolt tulajdonságokat... mégis néha úgy érzem minden rosszul sül el... azt hittem egyszer én is lehetek valakinek a legjobb barátja de úgy nézki engem mindig leváltanak valaki másért...

ram501•  2009. január 5. 18:40

Érintés

Félig alszom már... a pilláimon az álom reszket csendben, hangtalan, s tündérek tánca ezüstport szór fejemre... alszom vagy mégsem lehet ébren álmodom. Hirtelen megriadok, a szememimről elhull az álom, s azt érzem valaki fogja a kezem. Nincs a szobában senki sem, nincs test ami mellettem ülne, de valaki fogja a kezemet. Nem tudom hogyan és miért, hirtelen megrántom a kezem, s a " kéz" eltünik. Valóban kéz volt vagy csak képzeltem? Csak az volt amit én álmodtam vagy volt mellettem valaki? De mi lehetett az aki testnélkül mellettem ült, kéz nélkül fogta a kezem...? Nem mondhatom el, nem lehet csak kinevetnének a gonosz emberek. Nem mondhatom el, de kínoz az érzés, majd beletörődöm.. talán csak álmodtam.. ennyi az egész.

ram501•  2009. január 2. 15:10

Érzések

Tél van... úgy kavarognak bennem az érzések mint odakinn a hópelyhek a szél játékaiként .Majd meg fulladok a bennemfelgyűlt keserűségtől, mitha a füst marrná a szememet, de valahogy most a szívemben érzem ezt az égető fájdalmat. Kifelé nézek, kint már sötét van s a lámpafényben elsétál egy ölelkező pár, miközben a sötétség csendesen a vállaikon ül. Kívülálló vagyok...  Nem érzem hogy tartoznék valahová. Csak nézem őket és látom boldogok, valahogy én ezt az érzést hiányolom. Fáj hogy nem én vagyok az a lány, fáj hogy nem fogja senki a kezem, fáj hogy az emberek gonoszak. Rosszul esik hogy simogatok, s pofont kapok cserébe. Néha másnak érzem magamat, úgy érzem nem tartozom ide, demégis itt vagyok..nézem a semmit. Nincs kinn csillag se, csak nézek a sötétbe s lassan az én vállaimra is a messzi sötétség ül, megölel egy képzelt látomás, s a fájdalom elűl, majd hirtelen kiszakad belőlem ahallgatás...