Tűz és Tükör

Belépek a világba, mint tűz az éjszakába,
égő, de nem pusztító,
mert a bátorság nem kard, hanem láng,
ami világít, ahol az árnyék lakik.

Bölcs vagyok, mert a tükrök nem hazudnak,
minden visszaveri, amit adok,
minden szó, minden cselekedet
visszhangzik a csillagok között,
és megtanít arra, hogy a fény nem csak ragyog,
hanem kérdez, súlyt mér, igazat mond.

Megbocsátok, mint a folyó a köveknek,
lassan, de könyörtelenül,
mert tudom, hogy a haragban ülni olyan,
mintha saját árnyékodat öltenéd magadra.
Az ár, amit fizetek, titkos és csendes,
de a szívem súlya könnyebb lesz,
és a lábam erősebb a járáshoz.

Szeretem az életet, mint a föld a napot,
mint a tenger a vihar utáni csendet,
mert minden pillanat, minden légvétel
pótolhatatlan,
és sem gazdagság, sem hatalom
nem mérhető a szív dobbanásához.

A siker nem ajándék, hanem tükör:
őszintén nézek bele,
és látom a bátorságot,
a bölcsességet, a sebeket,
és mégis mosolygok,
mert minden veszteségben van nyereség,
minden árnyékban fény születik.

Bátor és bölcs vagyok,
mert szeretem, amit látok,
és amit szeretek, azt fénybe öntöm.
A világ lehet sötét, lehet zord,
de aki tisztán lát, az mindent átalakít,
és aki szeret, az mindent megment.