Égő Kő és Táncoló Fény

A bátorságom kő,
de nem nehéz, hanem áttetsző,
mint az üveg, ami a napot engedi át,
és minden repedésén fény tör elő.
Belépek a világba,
a lábam alatt szikrák pattannak,
mert minden lépésemnek ára van,
de minden lépés fénnyel fizet.

A bölcsességem madár,
szárnya áttetsző,
minden szélben hallja a világ titkát,
és tudja, mikor kell csendben maradni,
mikor kell hangosan szárnyalni.
Nem pusztít, nem ragad, csak mutat:
merre van út, merre van fény.

A megbocsátásom tenger,
mély és sötét,
de minden hulláma csillagokat tükröz,
és tudom, hogy minden felengedés ára van:
egy csepp bánat, egy súlyos emlék,
de a víz, amit engedek, tiszta lesz,
és a parton új élet sarjad.

Az élet szeretete napfény a tenyeremben,
forró, élő, tapintható.
Sem arany, sem kincsek nem pótolhatják,
mert minden pillanat, amit érzékelek,
minden szín, minden illat, minden nevetés
a lélek táncát jelenti.

A sikerem festmény:
őszinte színek, kemény ecsetvonások,
fény és árnyék harca a vásznon,
és aki ránéz, látja a kő és a madár,
a tenger és a napfény együttes játékát.
Bátor és bölcs vagyok,
mert látom a színeket,
és nem félek a festék foltjaitól.

Az élet örök, a fény örök,
és aki szereti, az a táncot folytatja:
égő kő, táncoló madár, csillogó tenger,
és napfény a tenyerében.