raimhol kritikus gondolatai

Kritika
raimhol•  2017. augusztus 13. 05:26

Az Állam és a legyek!

Sokan tapasztalhattátok, hogy a nyár beköszöntével a legyek rendkívüli mennyiségben lepik el otthonainkat, főleg vidéken! A társadalomnak ez lassan már teljesen megszokottnak tűnik, pedig a valóság szörnyűbb mint gondolnák! Kevesen tudják amit most elfogok mondani, és akik tudnak róla, ők sem mernek erről említést tenni sehol, mert súlyos következményei lehetnek az itt elhangzottaknak, de úgy érzem muszáj az embereknek ezt most tudtukra adnom! Ezek a repülő élőlények nem ok nélkül sokszorozódnak meg évről évre!


Bizonyos cégek, titkos szerződést kötöttek az Állammal azzal a céllal, hogy ezeket a legyeket laborokban biológiai módszerekkel szándékosan sokszorosítsák, és egyre inkább ellenállóbbá teszik őket a légyirtókkal szemben! Feltehetitek most magatokban a kérdést, hogy miért? A válasz igen egyszerű! A multynacionális cégek, akik légyirtó gyártással foglalkoznak még többet tudnak profitálni, ha több légy jelenik meg, mivel így több kereslet lesz ezekre a spray-ekre! A másik kérdés ami felmerülhetett bennetek, hogy az Állammal miféle szerződést köthettek, és mi is lenne ennek az egésznek az értelme? Ez szintén egyszerű…


Államilag vannak tiltott kísérletek, amibe beletartoznak a génmanipulációs technológiák részben, és ami még fontosabb, a klónozás is. Ezek a legyek szándékosan klónozva vannak, és még génmanipulálva is! Nézzétek csak meg a mai legyeket közelebbről! Hát nem teljesen egyforma mindegyik? Azt hiszitek ez csak véletlen? Nem az… Kérdés lehet, hogy ebből miféle profitja lehet az Államnak! Most pedig elárulom! A multynacionális cégek hatalmas titkos pénzeket ajánlanak azért, hogy titokban laborokban sokszorosíthassák ezeket a rovarokat, majd járni kezdik fekete autókkal a kisebb falvakat, és eleresztenek egy nagyobb légycsapatot, amelyek sokkal gyorsabban szaporodnak az átlagnál, kis idő múlva pedig a naív emberek egyik napról a másikra tapasztalják, hogy „mennyi légy van a házban”.


Szerintem sokatok látott már vidéken és kisebb városokban gyanús fekete furgonokat! Érdekes, hogy a légyirtóreklámok is eltűntek a televíziók reklámrepertoárjából ugye? Hát persze… Már nincs szükségük reklámra… Osszátok meg minél többen ezt a cikket, mert erről idáig senki nem tudott, és el kell, hogy terjedjen! Fontos megtudnia ennek a világnak hogy mi zajlik körülöttünk!

raimhol•  2017. július 2. 06:27

A gondolat teremtő ereje, bármi lehetséges...

Itt az ideje, hogy beszéljek arról az elcsépelt ideológiáról, miszerint "ha nagyon akarsz valamit, akkor bármi lehetséges, csak igazán akarni kell, és megvalósul"! Manapság főleg az utóbbi 10 évben nagyon elterjedt ez a gondolkodásmód, és tonna mennyiségben adnak el olyan könyveket, amik a gondolat teremtő erejével foglalkoznak, és legtöbbször ezt valamilyen áltudományos okoskodással is magyaráznak, hogy ez miért lehetséges. Persze mindenkinek szíve joga abban hinni amit akar, de azért fontos lenne tisztázni pár dolgot, mert hatalmas problémákat látok! A probléma azzal kezdődik, hogy az ember önámítja magát, és azt hiszi, elég igazán akarni valamit, sokat gondolni valamire, és teljesülni fog a vágya, és bár tény, hogy ha az ember erősen küzd valamiért, nagyobb eséllyel éri el a céljait, de egy hatalmas nagy ferdítés azt állítani, hogy minden lehetséges. Ehhez tartozik a Titok nevű elmélet is, miszerint a gondolatnak teremtő ereje van, és ha mondjuk nagyon sok pénzre gondolsz, akkor ez által befogod vonzani a pénzt, mert a tudat alattid rákapcsolódik erre a "frekvenciára", majd a sors úgy fog alakulni, hogy valami úton módon elérkezzen hozzád a pénz, a siker, vagy bármi amire erősen koncentráltál. Ez azért egy nagyon okos áltudományos könyv, mert az embernek nagyon sokszor van olyan érzése, hogy "jé pont nem rég gondoltam a régi rokonomra, aki most hívott fel!". Ezek viszont csak véletlen egybe esések, mert tudni kell, hogy az embernek naponta több ezer gondolata van, és elképzelhető, hogy egyébként is gondolsz például egy kólás üvegre, de amikor már olvasod a Titok C. könyvet, utána már észre is veszed, ha elmész mellette, és azt fogod hinni, biztosan az elmélet igazsága miatt "vonzottad" be ezt is. Persze sokszor, és mai napig is sokat gondolkodom ezzel kapcsolatban hátha van valóság alapja, ezért nem is vetem meg azt, aki hisz benne, de ha létezik is ez a dolog, engem az akkor is felháborít, amikor valaki nyomja azt a szöveget, hogy minden lehetséges, csak gondolni kell rá. Ha a ember arra gondol, hogy halhatatlan, és megeszik egy komolyabb mennyiségű ciánkapszulát, biztosíthatlak róla, hogy az illető bele fog halni. Sőt, ha megeszel 3 romlott szalmonellás nyers tojást, biztosíthatlak róla, hogy nemsokára negatív élményben lesz részed, ha gondolsz rá, hogy téged nem betegít meg semmi, ha nem, akkor is. Persze ilyenkor az elvakult hívők azzal szokták magyarázni, és hitegetni magukat, hogy egyébként működik a dolog, csak nem gondoltak eléggé erősen rá, vagy véletlenül gondoltak erre a negatív dologra is, és ezért teljesült. Ezt az elméletet lehetne bizonyítani, méghozzá nem is túl bonyolult módon! Szedjünk össze 100.000 embert, és mondjuk meg mindenkinek, hogy higgyen, és gondoljon 5 számra, erről a tesztről csak a 100.000 embert értesítjük, majd miután erősen gondoltak a számokra egy héten keresztül, végül kihúzzuk az 5 számot, és elméletileg, mivel külső gondolat nem hathat a tesztre, mivel nem tud róla senki más, csak ezek a hívők, ezért a kihúzott (véletlen által produkált számok), számoknak meg kell egyezniük, az általuk gondolt számokra, amiket előre kértünk tőlük, hogy arra gondoljanak a héten végig. Úgy gondolom, hogy az emberi tudat valóban hatalmas dolgokra képes, és mai napig nincs felfedezve hogy pontosan mikre is, és abban hiszek, hogy a tudat alatti képes mondjuk a rákos sejteket elpusztítani, vagy öngyógyítani, mivel az emberi test, és a tudat alatti rendkívüli, és képes változásokat létrehozni a testben, hogy valamilyen problémát kikerüljön, vagy megakadályozzon, és ebben az értelemben egyfajta meditáció, vagy tudat alattira gyakorolt gondolat elindíthat folyamatokat, de nem úgy, hogy arra gondolok, hogy én sosem betegedhetem meg, és akkor nem fogok megbetegedni többet, mert ez nagyon nincs így. Az ember hatalmas dolgokra képes. ha megvan a tehetség, a kitartás, a befektetett energia, és valóban az önmagunkba vetett hit, de senki ne higgye azt, hogy elég valamit nagyon akarni, sokat gondolni rá, hinni benne, és akkor BÁRMI lehetséges, mert ez egy olyan útvesztőbe vezet, amiből nincs kiút, és egy hamis világba vezet. Hiába akarjátok nagyon, és gondoltok valamire nagyon erősen, attól még a nap nem fog nyugaton kelni, és keleten nyugodni, és egy tolókocsis és rákos 60 éves ember láb nélkül sem fogja megverni futásban, a világ jelenlegi legjobb futóit, ezért szeretném még egyszer nyomatékosítani, miszerint az a közhely miszerint elég valamit "Nagyon akarni, és teljesül", egyszerűen egy elcsépelt hazugság. A gondolatnak is van teremtő ereje, de nem abban az értelemben, hogy amire gondolsz az biztosan teljesül, de az agy képes változtatni a testen, és hatni a környezetére, és még azt sem vetem el, hogy esetleg létezhet valamiféle racionalitásnak ellentmondó energia, ami az emberben/tudatában jelen van, és hatni tud a világra, de ennek összhangban kell lennie a fizikával, mivel fizikailag kimutathatónak kell lennie, ha valahogy valaki a semmiből mondjuk energiát hoz létre gondolat által, vagy bármiféleképpen hat a világra, viszont jelenlegi állás szerint nincs bizonyíték, mert egyetlen komolyabb teszt sem tudta bebizonyítani ezeknek az állításoknak az igazát. Ebben az értelemben pedig nem nagyobb hülyeség abban hinni, hogy egy nadrág nélküli kalapos óráskecske folyamatosan figyel téged, amikor nem látja senki őt, mint abban hinni, hogy minden lehetséges, és hogy a gondolatnak ilyen értelemben teremtő ereje van!

raimhol•  2017. július 2. 06:25

Idézetek, és a kultúrmocsok!

itt az ideje, hogy beszéljünk kicsit a facebookon terjengő idézetekről! Idézeteket főleg a tinilányok szokták megosztani, és főleg azokra a lányokra jellemző, akik borzasztóan megfelelési kényszeresek, és ezeknek a semmitmondó posztok segítségével próbálnak a világ felé lelki sérelmet demonstrálni, hogy majd jól megsajnálják őket, és a többi hozzá hasonló szánalmas ember alá kommentelje, hogy "jaj ez mennyire igaz!", vagy "ne félj, egy nap majd jobb lesz, és jön a nagy ő!" Ezekkel az idézetekkel az a probléma, hogy legtöbb esetben borzasztóan buta, elcsépelt, semmit mondó, bomlasztja a kultúrát, és nem ad hozzá semmi értéket a világhoz. Vannak olyan idézetek, amelyek valóban sokat mondóak, és mély bölcsességet rejtenek magukban, de ilyet még nem nagyon láttam senkitől se kitéve, és ez nem összehasonlítható az előbb említett giccsmocsokkal. Ott látom a hatalmas problémát, hogy nem alakult ki a társadalomban a kritikus gondolkodás, és maga az intellektualitás. Képtelenek igényesen vizsgálni a világot. Én személy szerint rosszul vagyok, és fogom a fejemet, amikor meglátok egy ilyen semmit mondó folyékony cukorszirup idézetet, és amikor meglátom, hogy mennyi ember azonosul ezzel, akkor már be is zárom az oldalt, hogy ne idegesítsem magam tovább. Nincs Magyarországon széles körben kultúraigény, és a referenciák nagyon alacsonyan helyezkednek el! Egy átlagos ember "szereti ezt vagy azt az előadót", és kb úgy áll a világhoz, hogy: -Majkát szereted? -Jaa jó zenéi vannak!, vagy: - Majkát szereted? - Fúj az egy ****. És körülbelül eddig terjed a kultúra, és bármilyen nemű dolognak a fogyasztása, és megfigyelése. Annyit érzékelnek a világból, hogy "ja jó zene", "rossz zene", "hűű ez nagyon király". Ez persze az idézetekkel is teljesen párhuzamba helyezhető, ezért is említettem meg példaként a zene, és a kultúrafogyasztást úgy alapvetően. A másik fajtája az idézeteknek az, amikor valaki kultúrsznobságból értelmiséginek akar tűnni, ezért, hogy a világ felé demonstrálja, hogy ő milyen értelmes, olyan idézeteket kezd el megosztani, ami kifejezi, hogy ő magasabban áll a többi embernél. Ez természetesen megint nem lehet mérvadó, mégis ilyenkor a többi kultúrsznob így kacsingatni kezd egymásra az idézetek alatt, hogy "ugye ti is értitek, hogy mi okosak vagyunk, a többiek meg nem? ;)". Ilyenkor természetesen megint majdnem falba verem a fejemet átvitt értelemben. Röviden ennyit szerettem volna most kifejteni, igaz ez a téma megérdemelne egy bővebb kifejtést, alaposabb megfogalmazással, de most csak úgy gyorsan leírtam ami kipattant a fejemből. Az idézeteknek nem egy giccses kiírásnak kellene lennie, ahol egy patetikus semmitmondás zajlik!
Az idézeteknek nem egy segélykiáltó, és önsajnáltató eszköznek kellene lennie, az idézetek egykor régen elhangoztak jókor, jó helyen, megfelelő kontextusban, és volt nyomatéka, mélysége, oka, és hatása annak, hogy az adott személy kimondta! Nem a hasára csapott 3 tinilány,
vagy egy p**a vadász pasi, aki tudja milyen nyálturmixot kell gyártani, amire ráharapnak majd a csajok és be tud vágódni. Az idézeteket nem gyártani kell orrba, szájba, hanem élni kell az életedet, bölcsebbé válni, kultúrában mozogni, és egy nap talán lesz olyan mondatod, ami megérdemli azt, hogy "idézetté" váljon, és ha már valaki nagyon szeretne idézeteket megosztani, járjon utána nemes anyagnak, olvasgasson bölcsességeket, értelmezze, majd ha azonosulni tud vele az ember, és úgy gondolja másoknak is látni kell ezt a "tudást", ossza meg! Viszont semmi értelme ennek a giccsparádénak, és ennek az önmutogatásnak, és szerelmi demonstrációnak, mert a kultúra kezd hanyatlani,
és nagyon rossz irányba terelődni!

raimhol•  2017. július 2. 06:09

Párkapcsolatok és a megcsalás.

Mindenkinek idővel eljön az életében az a pillanat, amikor párkapcsolatba lép, és a legtöbben túl is vagyunk már pár kisebb-nagyobb csalódáson. Korábban a 19.-20. században egy párkapcsolat ha kialakult, legtöbbször a felek életük végéig együtt maradtak, azonban ebben a mai felgyorsult világban ez az idő lecsökkent átlagosan 2-3 évre. Régebben a házasság intézménye volt az, amely a családok számára megteremtette az anyagi biztonságot, és a genetikai biztonságot is. A genetikai biztonság biztosította, hogy az utód valóban annak a férfinak az ivadéka, aki a frigyben van, ezért a házasságnak egyfajta kölcsönös konszenzus is volt a szerepe, hogy a nő biztonságban tudhassa a férfit maga mellett, hiszen egy nő életében az-az egyik legnagyobb félelem gyereknevelés szempontjából, ha az apa kilép a kapcsolatból, és így egyedül kell nevelnie tovább a gyermekét férfi nélkül. A férfiak legnagyobb félelme pedig az, hogy a születendő gyermek, az akit felnevelt nem is az ő gyermeke, tehát így nem megy végbe az önreprodukció, ami ugye biológiai szempontból az emberi élet célja. A 21. században viszont már rengeteg óvszer, és biztonsági eszköz van, amely segítségével megállapítható az apa kiléte, megelőzhetően a betegségek, sőtt még a gyermek neme is megállapítható. Ennek ellenére a mai napig hiszünk a házasság intézményében, legalábbis alkalmazzuk, pedig köztudott, hogy a társadalom döntő többsége poligám szexualitású, ami azt takarja, hogy egy személy több másik személy felé is érez szexuális vonzalmat, nem csak a partnere felé. A romantikus filmek, a patetikus idézetek, és a korábbi századok birtokláson, és érdekeken alapuló korlátozásai elérték hogy a mai ember szorongjon folyamatosan egy kapcsolatban, és úgy érezze kalitkába van zárva, és menekülnie kell. Manapság ezeknek az eszközöknek a segítségével nincsenek meg a korábbi veszélyek, de a köztudatban ez még nem alakult ki, hiszen a szocializálódás folyamata közben belénk ivódtak a korábbi század szokásai, és elvei, miszerint az a helyes, ha senki mást nem kívánunk meg egy kapcsolatban, csak is kizárólag a partnerünket, és ha ez nem így lenne titkolózunk, görcsölünk, és rossz embernek érezzük magunkat. Eljött a szexuális forradalom ideje, és úgy érzem ideje kilépni ebből a közgondolkodásból, és ideje átrugdosni az embert a valódi 21. századba, de attól tartok ez akár a 22. századra is kitolódhat. Egy párkapcsolat három szférából áll: testi, lelki, és szellemi szférából. Leggyakrabban egy párkapcsolatban a felek szinte mindig csak is kizárólag testileg féltékenyek másokra, és ha a partner megkíván valaki mást, az maga a pokol, és akár szakításhoz is vezethet. Érdekes módon a lelki, és szellemi szférára a felek nem szoktak féltékenyek lenni, pedig ezek jelentősebb szférák, mivel itt érzelmek és gondolatok áramolnak emberek között. Mégis csak a fizikai szex más emberrel az, amit szakítással szoktak jutalmazni, még akkor is, ha valaki csak bevallja, hogy vannak ilyen vágyai. Bátran kimerem jelenteni, hogy úgy gondolom a mai párkapcsolatok több mint 95 százaléka olyan kapcsolat, ahol a két fél közül legalább az egyik gondol szexuálisan másra is, és monogámnak hazudja magát, hiszen tudja azt, ha őszinte lenne, és elmondaná, hogy lefeküdne más személlyel is, akkor az már egyenlő lenne a kapcsolat lerombolásával. Van egy társadalomban nagyon elterjedt buta közhely, miszerint ha lefeküdne egy személy mással is, akkor nem is szereti igazán a másikat, viszont ez egyáltalán nincs így. A nők és a férfiak eltérnek egymástól biológiailag, és társadalmilag is más szerepet töltenek be általában. A nők többsége valóban, ha mindent megkap egy kapcsolatban, testileg, lelkileg, és szellemileg, akkor nem vágynak más férfi után, de még nők teljes részére sem igaz ez az állítás. Férfiaknak viszont legalább 80 százaléka ha egy gyönyörű nővel van együtt, és szerelmes, akkor is lefeküdne mással, és ennek egyszerű oka van, a férfi biológiai szerepe, hogy minél több alkalommal reprodukálhassa magát, és "elhintse magvait". A nők döntő többsége viszont nem fogadja el, hogy ez a három szféra a férfiaknál szétválasztható, és ha mással is lefeküdne egy párkapcsolatban a másik, akkor attól még az érzelmei nem irányulnak más felé. Ezért úgy gondolom, hogy egy nyitott párkapcsolat, ahol a felek kölcsönösen őszinték, nem kell hazudniuk egymásnak, elfogadják egymást, és szeretetre alapul a kapcsolat nem pedig birtoklásra, sokkal megfelelőbb. Egy monogám kapcsolat legtöbb alkalommal egymás nem tudatos birtoklásán alapul, amit szeretetnek csúfolnak, pedig a féltékenység, és a tiltás, és az ha a másikat tiltjuk attól, hogy azt tegye amit élvez, főleg ha őszinte, az nagyon távol áll a valódi szeretettől, amelyet egy nyitott, de őszinte és bensőséges kapcsolat biztosítani tud.

raimhol•  2017. július 2. 06:07

Materializmus és spiritualizmus?

Az ember amióta kialakult az öntudata kíváncsi az őt körülvevő világra, és azóta is kutatja, hogy az élet miért jött létre, egyáltalán mi is lehet a célja. Kezdetben egyfajta felsőbbrendű hatalom létében hittünk, megszülettek az első szent könyvek és kialakultak a főbb vallási irányok is. Főleg a 20. században a tudomány robbanásszerűen fejlődni kezdett, és a vallásokon túlmutatóan egyre több szerepet kapott az anyagban való hit, és sorra születtek a tézisek, antitézisek, majd az ezt követő "konklúziók" a hipotézisek. Egyre erősebben kezdtünk el hinni a fizikailag megfogható valóságban, mivel ez tudományosan alátámasztható, és a racionális gondolkodás alapja, és így megszületett materializmus. A materialista ember mindenre kézzel fogható magyarázatot keres, olyan módon, hogy az tudományos formában alátámasztható legyen. Sokan a mai napig hisznek egyfajta spiritualitásban, ahol aurában, lélekben, szellemben, másik szférákban hisznek, amikre a materialista embernek az válasza: "nincs rá bizonyítékod, és ha bizonyítékok nélkül hiszel, akkor buta vagy". A logikus gondolkodás alapján az anyaghívőnek igaza is van, mivel valaki hisz valamiben amire nincs bizonyíték, és akár a tudomány jelenlegi hipotéziseivel szembe is megy, ezzel ellentéten tudomány esetében mindenre van bizonyíték, amelyek persze finomodnak vagy megdőlnek idővel. A legnagyobb kérdés, hogy a spiritualitásban való hit, és a tudomány között vajon fog-e valaha is kialakulni valamiféle konklúzió? Mindenki szeretné a szíve mélyén, ha létezne túlvilág, vagy legyen az életnek valamilyen örökké tartó végleges kiteljesedése akár egy másik síkon. Sokan gondolják úgy, hogy a spiritualizmus idővel találkozni fog a tudománnyal, viszont nekem pont az-az érzésem, hogy van ez a két ellentétes pólus, amit szeretnénk középre erőszakolni, mert az emberi elme olyan szinten bonyolult és komplex egységet alkot, hogy számára elfogadhatatlan az, hogy az élet véges. A szörnyű végleges elpusztulás pedig egy kollektív félelmet okoz mindenkiben, és úgy gondolom a vallások alapja legtöbb alkalommal azért született meg, hogy önmagunknak hazudjunk a valóságról, méghozzá arról, hogy a halál után nincs semmi (legalábbis spirituális értelemben). Természetesen a vallások ennél sokkal többről szólnak, és ez egy súlyos egyszerűsítés, de be kell látni, hogy az ember örömmel hazudik saját magának, főleg arról amitől fél. Régen úgy gondoltam mindenre van tudományos magyarázat, amire nincs, az nem létezik, vagy még nem lett bebizonyítva, ha pedig ezen kívül bármiben hiszek, az lényegtelen, mivel úgysincs alátámasztva. Tudományos értelemben amiben hiszek is részben, nincsen lélek, sem szellem, sem aura, sem túlvilág, maximum filozófiai értelemben. A másik felem, amit nevezhetnék "szívemnek" is, az pedig hisz abban, hogy van egy felsőbb igazság, egyfajta magasabb rend, létezik másik sík, aura, esetleg szellemek... Én pedig kis emberként gépelek, és gépelek... Igazi identitásválság. Mindenki keresi a választ, sokan azt hiszik megtalálták már, és megvannak győződve róla, hogy igazuk van. Végső soron viszont úgy gondolom az a legmegfelelőbb gondolkodás, ha nem mondunk ki végső választ, mivel semmit sem tudhatunk biztosra, ezért a materialista sem okosabb mint a spiritualista, mert igen ő is hívő, méghozzá az anyag megszállottja. Meg kell találni a spirituális és a materializmus közötti egyensúlyt, és egyiket sem szabad szélsőségesen eltolni, mert a végső igazság megvan valahol. Jelenleg épp erős kognitív disszonanciában szenvedek a kérdéskörrel kapcsolatban, és kérdezhetnétek azt, hogy nekem mi az elméletem a világmindenség megfejtésére, de büszkén kijelenthetem: fogalmam sincs.