Kellesz!

Úgy hiányzol nekem,

Mint világtalannak a fény,
Mint a Nap sugarának a napfény,
És mikor ábrándozol, érzem: veled van szerelmes lelkem!

Látom, velem boldog vagy!
Ragyog harmatkönnyes szemed,
Felém nyújtod kis kezed...
A külvilág Téged diszkréten elhagy!

Számíthatsz rám! Olykor, ha bánatod mégis lesz:
Ölelő karom kitárom,
Bújhatsz, hisz lelked is birtokolja az én lelkivilágom:
Kellesz nekem!