Novellák

purzsasattila•  2011. november 26. 16:06

Purzsás Attila: Karácsonyi apu

Hazafelé buszoztam egy hétköznapi délután. Unalmas utazás volt, mint szokott lenni általában, így munkából hazafelé. A szokásos unott arcok a buszon, lehettünk vagy tízen a helyközi járaton.

Egyik megállónál felszállt egy középkorú hölgy a kislányával, aki még csak épp iskoláskorú lehetett. Rózsaszín ruhájában és kabátkájában úgy festett, mint egy igazi Barbie baba. Leültek az előttem lévő ülésre, és egy darabig csendben utaztunk.

Aztán egyszer csak a kislány megszólalt: Anyu, mikor lesz karácsony?

Egy hónap múlva, kislányom – válaszolta az anyuka.

Anyu, és az mennyi idő, hányat kell még addig aludni?

A két kezeden összesen tíz ujj van, háromszor annyit – válaszolta az anyuka.

És az mennyi, anyu? – folytatta a kérdezősködést a kislány.

A nő lehúzta a kislány kezeiről a kesztyűt, az ölébe fektette, és azt mondta: Annyi, mint a te két kezeden, a két kesztyűdön, és az én két kezemen lévő ujjak.

A kislány egy darabig nézegette a kezeket, a kesztyűt, számolgatott magában, aztán szomorú arccal azt mondta: Az még nagyon sok. Anyu, a kesztyűt nem rakhatnánk el?

Ezzel mosolyt csalt anyukája arcára, és még néhány utaséra, akik hallották a beszélgetést. Ez kb. a busz összes utasa volt, mert elég hangosan beszélt a kislány.

Ezután egy ideig megint csend volt, de aztán folytatta a gyerek: Anyu, fogok kapni karácsonyra ajándékot?

Persze kislányom! Ha jó voltál – és tudom, hogy te jó voltál – akkor fog hozni ajándékot a Jézuska.

Anyu, ne butáskodj! Tudom, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékot, hanem te, és a karácsonyi apu – válaszolta felnőttes komolysággal a kislány.

Majd folytatta: Anyu, most melyik karácsonyi aputól fogok ajándékot kapni?

A hölgy kissé zavarba jött a kérdéstől, óvatosan körülnézett, hogy ki hallotta. Aztán szemlesütve gyorsan visszafordult a kislányhoz, mikor látta, hogy jó páran nézik őket. Előttük pár sorral egy nyugdíjas nénike még hátra is fordult mosolygó arccal, és ennyit mondott: De aranyos!

Ettől az anyuka még jobban zavarba jött, de a kislány csak folytatta: Anyu, én azt szeretném, ha most is a tavalyi karácsonyi apu lenne majd velünk, mert tőle kaptam a legszebb ajándékot… tudod, a Barbie házat.

Anyukájának arca már eléggé pirospozsgás lett, valószínűleg zavartsága okán, de a gyerek csak folytatta: Anyu, a nénik miért fürödnek és alszanak együtt állandóan a bácsikkal?

Nem fürödnek mindig együtt – hebegte a nő.

De igen! Tegnap este is együtt fürödtetek azzal a bácsival. Ő lesz most a karácsonyi apu?

Te leskelődtél? – kérdezett vissza az anyuka, most már kicsit mérgesen.

Nem anyu, csak nem tudtam aludni, és hallottam. Mire édesanyja mondhatott volna valamit, a kislány megint folytatta: És tudod, anyu, hogy a múlt heti bácsit, azt nagyon nem szeretem ám! Mert bánt téged.

A nő döbbent arccal nézett lányára: Hát ezt meg honnan veszed?

Hallottam, amikor egyik éjszaka hangosan sikoltoztál – válaszolt felnőttes komolysággal a kislány.

De akkor a busz lassított az egyik megállóban, ezt látva az anyuka felrántotta kislányát az ülésről. Most leszállunk – közölte ellentmondást nem tűrően.

De anyu, mi nem itt szoktunk leszállni – kiabálta a kislány.

De most itt fogunk! – és azzal a lendülettel, hóna alá kapva a kislányt, már le is viharzott a buszról. Hátra sem nézve, sietve távolodott el a buszmegállótól, maga után vonszolva kislányát, de pecsenye vörös arca még messziről is virított.


purzsasattila•  2011. november 21. 21:54

Purzsás Attila: Vérvétel

Szokásos kontroll vérvételemre igyekeztem az orvosi rendelőbe. Trombózisom, és rossz koleszterinszintem miatt erre elég sűrűn szükség volt.

Mivel időben be akartam érni a munkahelyemre – annak ellenére, hogy tudtam, a vérvétel csak fél 8-kor kezdődik – már háromnegyed 7-re odamentem a rendelőbe.

Belépve a helyiségbe, legnagyobb meglepetésemre két nyugdíjas már ott ücsörgött. A köréjük pakolt sok újságból - és a három réteg levetett pulóverből - ítélve már régóta ott lehettek.

Ezek talán itt aludtak? – tettem fel magamnak a kérdést, majd köszönés után, magamban kissé morogva leültem velük szemben.

Nemsokára beviharzott a rendelőbe egy velem korabeli „dolgozó” fiatalember.

Megállt középen, némi döbbenettel az arcán körbenézett, aztán köszönés helyett csak ennyi csúszott ki a száján: hát, ez nem lehet igaz! Aztán dúlva - fúlva leült mellém.

A nyugdíjas nénike egy darabig nézegette, méregette őt, aztán már nem állhatta megkérdezni: mi nem igaz, fiatalember?

Hát az, hogy melós létemre rohannom kéne dolgozni, ezért jöttem ide ilyen korán a vérvételre. Erre tessék: a nyugdíjasok már itt ücsörögnek! – válaszolta durcásan. Nem ráérnének? A nyugdíjas idejükből bőven kitelne!

Bocsi, de én nem vagyok nyugdíjas – vetettem oda neki, hogy én is szóljak már valamit. De mire reagált volna erre – talán meg sem hallotta – a nénikéből már ömlött is a szó: Azért jövünk ide ilyen korán, hogy elsők legyünk és ne kelljen sokat várni.

A fiatalember csak legyintett, mert már nem akart vitába bocsátkozni.

De én már nem állhattam meg, hogy elmondjam a véleményemet – nem is én lettem volna, ha nem így teszek.

Tudják, nekem semmi bajom a nyugdíjasokkal – kezdtem rögtön magyarázkodással, ami így utólag meggondolva pont az ellentétes értelmében hatott, miszerint én utálom a nyugdíjasokat.

Majd ha ennyi idős leszek – folytattam – biztos megértem…

Na, de…Azt mondják, azért jönnek ide ilyen korán, hogy ne kelljen sokat várniuk. A vérvétel fél 8-kor kezdődik, és mindig csak annyi embert jegyeznek elő, hogy 8-ra be is fejeződjön, mivel akkor már a rendelés kezdődik.

Tehát: ha fél 8-ra jönnének, akkor legrosszabb esetben is csak fél órát kellene itt eltölteniük, így viszont, hogy már fél 7 előtt itt voltak, minimum egy órát, ha nem többet.

Akkor hogy is van ez? – kérdeztem, hangomban talán egy kicsi gúnnyal. Azt vártam, hogy majd visszavág, valahogy így: és maga miért jött ide ilyen korán? - akkor folytathattam volna okoskodásomat.

De a nénike csak nézett, gondolkodott, számolgatott magában. Látszott, hogy kereste a szavakat, mit is mondhatna.

Aztán kisvártatva csak ennyit bökött oda megvetően: akkor is mi vagyunk az elsők!

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom