Így kezdődött

Vers
purzsasattila•  2012. december 16. 08:43

Álmodtam

Íródott: valamikor 1984-ben


Álmodtam egy békésebb világot,

hol ember emberfiát nem bántott,

gazdag enni adott a szegénynek,

ahol csak vidám emberek éltek.

 

Azt sem tudták, mi az, hogy háború,

szikrázó napsütés volt, nem ború,

mindenki kedves volt a másikkal,

mindegy volt, hogy ki, milyen elvet vall.

 

Nem voltak zárt ajtók és börtönök,

minden házba szeretet költözött.

De, mi ez a rángás, mit éreztem?

Az a baj, már megint felébredtem!


purzsasattila•  2012. május 22. 20:57

Lázadó


Még egy dalszöveg, 1979-ből.

(Hát... nem ma volt!)



Azt mondják, hogy lázadó vagyok,

mert beleszólni én nem hagyok

a sorsomba, az csak az enyém,

még ha az élet sokszor kemény.

 

Ütnek, vágnak, ahol csak tudnak,

barátságból is belém rúgnak.

De csak azért is tovább megyek,

megalkuvó soha ne legyek!

 

Kijártam az életiskolát,

vörösborral ittam a kólát,

átmulattam sok-sok éjszakát,

nem fogadtam meg apám szavát.

 

Azt mondják, hogy lázadó vagyok,

pedig, semmi mást nem akarok:

élni az életem szabadon,

ha máshol nem, akár egy padon.

 

Nagyon link vagy, mondta rám apám,

pedig, csak nem volt gyerekszobám.

De, ki lett volna a példakép?

Ő, ki folyton verte gyermekét?

 

Alkoholtól bűzös volt szava,

anyámat ütni jött csak haza.

Mégis én vagyok a lázadó,

néha már meghalni volna jó!

 

Azt mondják rám, lázadó vagyok,

Nem tiporhattok el, ti, nagyok!

Nyugton élném szaros életem,

amit a sorsom rendelt nekem.

 

Feladni én akkor sem fogom,

újra, s újra bebizonyítom:

nem törhet meg engem semmi sem,

csak azért is szép lesz életem!

 

S ha majd egyszer rám tekint fiam,

érezze, hogy apja érte van!

Tudja meg, hogy az élet kemény,

de feladni nem kell, van remény!

purzsasattila•  2012. április 30. 16:38

Rock and roll a vérem

 

1980-ban íródott dalszövegem...

 

 

 

Rock and roll van a véremben, már a tejjel szívtam,

apám sokszor morgott velem, megint merre jártam.

Sok estén és éjszakán át róttam az utcákat,

koncert után bódulatban öleltem a fákat.

 

Kitagadott az élet és kitagadott apám,

az utca volt a nevelőm, külváros a hazám.

De akkor is ember lettem, csak azért, hogy lássák,

a lelkétől él az ember, még ha el is ássák.

 

Ref.:

Kemény világ jutott nekem,

csavargó lett az életem.

Csak a rock, mi életben tart,

apám talán nem is akart

rosszat nekem...

 

Nem értett meg engem senki, bárhogyan próbáltam,

kemény volt a sorsom velem, még keményebb ágyam.

Gyerekszobám kint a téren, egy padon megleltem,

de az csak az enyém volt, nem, háborgott a lelkem.

 

Ref.:

Kemény világ jutott nekem,

csavargó lett az életem.

Csak a rock, mi életben tart,

apám talán nem is akart

rosszat nekem...          

 

Megtanított rá az élet, hogy a mának éljek.

Csak magadra számíthatsz, és jó, ha van sok pénzed.

Akaratom, mint a szikla, nem törhet meg semmi,

soha nem nézek már vissza, előre kell menni!

 

Ref.:

Kemény világ jutott nekem,

csavargó lett az életem.

Csak a rock, mi életben tart,

apám talán nem is akart

rosszat nekem...          

purzsasattila•  2011. november 12. 19:17

Álom

Leszállt az este, ez a nap már emlék,

az éjszakai sötétség rám dobta leplét.

Hívogat az ágy, az álom lassan átölel,

rám törnek az érzések, s így alszom el.

 

Álmomban más lehetek, gyönyörű az élet,

akármit megtehetek, semmitől se félek.

Lehetek ott hős lovag, vagy kalandor akár,

milliomos lottónyertes és ünnepelt sztár.

 

Álmaidban lehetsz rossz, még sincs büntetés,

nem gyötör a fájdalom és nincsen megvetés.

Mindent bátran megtehetsz, mitől ébren félsz,

hősszerelmes Casanova lehetsz amíg élsz.

 

Megküzdhetsz a gonosszal is, nagy a kísértés,

a haláltól sem kell félned, mert jön az ébredés.

  De, vigyázz nagyon az álmokkal, mert az mind csalás,

az ébredésed rádöbbent majd, a való élet más.

 

Íródott: valamikor 1982-ben... :)))))

 

purzsasattila•  2011. október 26. 21:20

Bohókás álom

 

Sétálunk az éjszakákon,

Hintázunk egy holdsugáron,

Szép szerelmet szövögetünk,

Csillaggyöngyöt gyűjtögetünk.

 

Göncölszekér visz utunkra,

Csillagok közt fel a holdra,

Álmok szárnyán elrepülünk,

Napsugárral ölelkezünk.

 

Egymást soha el nem vesztjük,

Szeretetünk szertehintjük,

Kelő nappal ébredezünk,

Te szép álom, nem feledünk.

 

( Valamikor 1980-ban )

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom