purzsasattila blogja

purzsasattila•  2010. március 12. 13:04

Életem számtana

Negyvenhat éve volt mikor megszülettem én

és most kitört belőlem ez az élet költemény.

Egy évesen csak rácsodálkoztam a világra,

két évesen ártatlan szemekkel néztem a mamámra.

Lassan tudatra ébredtem és három éves lettem,

négy éves koromban élni már nagyon szerettem.

Játszottam és lassan óvodába mentem,

öt éves koromra szép kisgyermek lettem.

Sok gyerek közt voltam hatodik évemben,

hétnél meg már az élet értelmét kerestem.

Észre sem vettem és már iskolás lettem,

nyolc évesen már a lányokat kergettem.

A kilenc és tíz év oly gyorsan loholt,

s közben olthatatlan tudásszomjam volt.

Tizenegynél az első igaz szerelem rám talált,

az udvarlás hajhúzás volt s a kislány már nem komált.

Eljött hát ez is és már tizenkettő lettem,

tizenhárom évesen már a felnőtteket lestem.

A tizennégy és tizenöt már a középiskolában telt,

már azt hittem felnőtt vagyok, mire a tizenhat meglelt.

Pedig még tizenhét évesnek is gyermek voltam én,

mikor tizennyolcnál átléptem a felnőttkor küszöbén.

Jött a munka amit gyermekként már annyira vártam,

az élet tizenkilencre lapot kért s rájöttem, hibáztam.

Jobb lett volna még húsz évesen is gyermeknek lenni,

mert akkor szép volt az élet, nem hiányzott semmi.

Az élet huszonegynél már a seregben talált,

megtanultam a harcban hogy kerüljem el a halált.

De harcolni az életben is kellett rendesen,

hogy huszonkét évesen megkeressem kenyerem.

Huszonháromnál nagyot fordult az életem,

mert egy társra leltem végre az életben.

Huszonnégy és huszonöt, az élet de csodás,

megszületett két fiam, s lett az élet más.

Más lett mert a legfontosabb lett a család,

mire huszonhat lettem, már hallgathattam fiaim szavát.

Huszonhét és huszonnyolc, csak peregnek az évek,

sokat gürcöltünk, mire megértem huszonkilenc évet.

Vízválasztó lett mikor harminc éves lettem,

felgyorsult a tempó, az élet csak loholt mellettem.

Harmincegy évesen erre rá is jöttem én,

mert ezerrel rohantam a harminckettő felé.

Krisztusi kor a harminchárom, nőnek a gyerekek,

velük együtt a gondok is, mégis boldog lehetek.

Harmincnégy és harmincöt egy perc alatt elröppen,

de életkedvem még a harminchatnál sem csökken.

Harminchét évemnél új évezredbe léptünk,

a múlt század már csak emlék s hittük, jobb lesz létünk.

Jobb is lett mert a családunk minden terhet kibírt,

s az élet közben a naplómba harmincnyolcat írt.

Harminckilenc szép kor de hamar el is röppen,

szerelmem még mindig ég s egy cseppet sem csökken.

Eljött hát a negyven is, ez a szép kerek szám,

de a családi szeretet negyvenegynél is vigyáz rám.

Negyvenkettedik évemben már nem mindig vagyok fitt,

ez is fáj meg az is, de legjobban a negyvenharmadik.

Eltelik még egy küzdelmes év s már negyvennégy lettem én

és valahogy előtört belőlem jó néhány költemény.

Egyre fogy az idő, életem negyvenöt felé haladt,

elszaladt mellettem az élet, mire jött a negyvenhat.

Itt vagyok hát a mában már negyvenhat évesen,

a múltra visszatekintve, nosztalgiázva csendesen.

Úgy elrohant az élet hogy szinte el sem hiszem,

de ha fiaimra nézek, vidámabb lesz a szívem.

Telnek majd ezután is gyors ütemben az évek,

egyik a másik után, de még sokat remélek.

Remélem fiaimnak szebb lesz majd az éltük,

amíg egészségem engedi, dolgozom is értük.

S ahogy fogynak majd az évek, már visszafelé számolgatok,

de remélem életemben még unokákat dajkálhatok.

Párommal majd szépen lassan együtt megöregszünk

és bízom benne, hogy fiainkból jó embert neveltünk.

S ha lassan letelik majd e rövid földi létünk,

remélem az élet számtanában nem sokat tévedtünk.    

 

( Purzsás Attila )  

2010.február

 

purzsasattila•  2010. március 12. 12:15

Bemutatkozás

Sziasztok!

Purzsás Attila vagyok, 46 éves, házas. Van két gyönyörű nagy fiam (20 és 22 évesek).Párommal idén nyáron ünnepeljük a 24. házassági évfordulónkat! Hogy bírta ki mellettem ennyi ideig, nem is értem...?

Mit is mondhatnék magamról? Alapjában véve optimista embernek tartom magam és egy nagy gyereknek, aki sosem fog felnőni! Imádom a verseket, sokszor viszont az agyára megyek néhány embernek, amikor a hétköznapokon is rímekben beszélek. De ha egyszer ez jön belőlem, mit csináljak? Aminek ki kell jönni, annak ki kell jönni! Mondta is egy bölcs barátom, Purzsi engedd ki magadból nehogy beléd büdösödjön... :)

 Már fiatal koromban írtam verseket (16 éves koromtól 7-8 éven át), csak titkoltam, úgy eltitkoltam és elraktam, hogy ezeket még azóta is keresem a padláson, de egyenlőre nem találom. Remélem azért meglelem őket, mert nagyon kíváncsi vagyok az akkori írásaimra. De úgyis meg lesz...

 Hosszú idő után nem olyan rég kezdtem el megint verseket írogatni, úgy látszik megint megszállt az ihlet, vagy ez csak a stressz hatása? Vagy öregszem?...Neeeeem! De most is sokáig titkoltam, hogy írogatok, még párom se tudott róla. De most már úgy éreztem, hogy megpróbálom és publikálom őket. Kíváncsi vagyok a véleményekre. Egyébként nem úgy ülök le, hogy most verset fogok írni, mert úgy nem megy, vagy legalábbis nem mindig megy. Általában úgy van, hogy egyszer csak jön a katttt...és akkor írnom kell! Muszáj kiírnom magamból az érzéseimet! Azért volt már rá példa, hogy úgymond "rendelésre" írtam verset, mikor egyik kolléganőm születésnapjára cirka 10 perc alatt sikerült gyártani egy köszöntő verset, ugyanígy volt drága anyukám szülinapjára írt versemnél is, ott elhatároztam, hogy megírom és katttt... és csak jött, csak jött...De nem ez a jellemző, általában valamilyen esemény, érzés, stressz és még sorolhatnám, hogy milyen külső hatások indítják el bennem ezt az írhatnék érzést. Verseim témáit egyébként általában a saját életemből merítem.

 Iskolás koromban nem sok tantárgy volt, amit szerettem, de az egyik az irodalom volt, azon belül is a versekért rajongtam nagyon. Ez a szeretet a mai napig megmaradt. Viszont a verselemzést a hátam közepére sem kívántam. Nem tetszett, hogy egyesek meg akarják magyarázni, hogy a költő miért írta a verseit, vagy hogy éppen milyen lelki állapotban volt, hogy éppen mit gondolt...Már akkor is azt vallottam, hogy egy vers többféleképpen is értelmezhető, csak nem mindegy, hogy ki olvassa. Mindenki számára mást üzen, akinek meg semmit nem üzen, az olvasson inkább vicclapot!... Ezt drága jó irodalom tanárnőm - Isten nyugosztalja - tudta is rólam, ezért nem is sokszor bocsájtkozott velem vitába, mégha én szerettem is volna vitatkozni róla...Még felelni sem nagyon hagyott, csak úgy ingyen osztogatta nekem a jegyeket, hogy elkerülje a konfliktusokat. Pedig nem voltam problémás gyerek...Bár van aki mást mond...(csak nem írja alá a nevét, hogy tudjam ki az! Miérrrrt?)

 Mai napig is azt vallom, hogyha egy verset valaki elolvas és azt mondja róla: jééé ez egy vers és milyen érdekes...akkor felesleges verset olvasnia, viszont ha egy versből valakiben akár csak egy sor is megragad, vagy bármilyen érzelmet kivált, akkor már érdemes volt írni!

 Nagyon örülök, hogy megtaláltam a Poet.hu oldalt, mert itt szenzációs élményekkel lettem gazdagabb. Megtiszteltetésnek tartom, hogy közöttetek lehetek és ha még véleményt is olvashatok a verseimről, az engem mindig feldob.

 Nem tartom magam költőnek, csak egy lelkes amatőrnek, de itt ezen a portálon nagyon sok jó és elismert költővel és műveikkel ismerkedhettem meg. Ha még véleményt is mondanak a verseimről, annak meg kiváltképp örülök. Mert az építő kritikáktól tud jobbá válni az ember és természetesen a versei. Nem szégyen a jobbtól tanulni! Természetesen a többi kritikát is el kell olvasni és el kell fogadni, mégha azok nem is mindig pozitívak.

 Mindenesetre annak nagyon örülök, hogy a Poet csapatához tartozhatok, itt órákat el lehet tölteni, ki lehet kapcsolni egy kicsit a hétköznapok gyötrelmei után! Arról nem is beszélve, hogy mennyi szép és jó vers van az oldalon, pedig nagyon sok a hozzám hasonló amatőr publikáló.Nem győz az ember szemezgetni a sok gyöngyszem közül.

 Hát egyenlőre ennyit magamról, már ez is bőven sok volt azt hiszem!

 Üdv. mindenkinek, remélem sokszor találkozunk még a portálpon, látogassatok meg bátran, mondjatok véleményt a verseimről, akár rosszat, akár jót (de inkább jót :) ), én is így fogok tenni a ti verseitekkel kapcsolatban!

 Sziasztok

Üdv. Attila  ( Purzsi )