purzsasattila blogja
Születésnapra (Purzsás Attilának)
Büszkén és meghatottan teszem el emlékbe ezt a verset ide a blogomba, amit születésnapomra kaptam kedves István barátomtól!
Köszönöm szépen!
Ábrahám István ( Vallejo )
Születésnapra
(Purzsás Attilának)
Barátom! Pimaszul hullanak a percek,
És nem érez szánalmat e konok idő,
S a homokszem mind, mi órádon lepergett,
Mint emlékhegy, lassacskán a földből kinő.
Barátom, e nap is olyan mint a többi,
Mégis kíván némi mérleget, számadást,
Mesélj az útról, hol eddig kellett jönni,
S Tiéd lett-e végül mit rejt a láthatár?
Barátom! Tudom nem haszontalan léptél,
S bár őrzött kincseid mind nem ismerhetem,
Mindig lesz körötted valaki ha félnél,
Már boldogulok egyenes gerinceden!
Barátom! Még köd időz jövő rejtekin,
De tudom az árnyat ugyanúgy viseled,
S tudom, ha sors megint arcodra legyint,
Kérges kézzel óvod bársonyos lelkedet!
Mit adhatok szeretet, bennem kélt szavak,
Születésnapodra e néhány gondolat!
Guszti 50.
Kedvenc sógorom születésnapjára!
Guszti 50.
Eljött hát ez a nap is, ötven éves lettél,
Készíthetsz számvetést, hogy mennyi mindent tettél.
De ne gondolkozzál ezen, inkább én elmondom,
Remek ember vagy biza, hidd el kedves sógorom !
Nekem aztán elhiheted, őszintén mondom.
Ha rohan is az idő, lépj át minden gondon,
Ne számolgasd az éveket, telnek úgyis gyorsan,
Keressünk hát inkább vigaszt egy jó pohár borban.
Ne törődjél semmivel, most ünnepelni kell,
Az egész piakészletet vedeljük hát fel !
Igyunk egy-egy pohárral minden egyes évedre,
Inkább másnaposság, mint ránc kerüljön képedre.
Amúgy sem sok az ötven, üde vagy még és friss,
Bírnád még a lépcsőzést, de azért jobb a lift.
Férfierőd teljében vagy, efelől nincs kétség,
Csak kár, hogy deréktájban kezdődik a merevség.
Maradj mindig vidám, még ha fáj itt is, ott is,
Fotelból felkelésnél segít majd a partvis.
Vagy ha mégsem sikerül, tán felsegít majd párod,
Csuda jó a házasélet, ugye most már látod ?
De félre most a viccel, kívánok minden jót,
Még legalább ötvenet, vidámat, nem fájót !
Kívánom, hogy a bánat soha el ne érhessen,
Drága Guszti sógorom, a jó Isten éltessen !
Halottak napján
Elmélkedés...
Néma gyász...
üzlet az elmúlás...
pár szál virág
s megváltást remélsz...
Három szálat ötszázért!
Leértékelt halál!
Tessék, tessék!
Itt megfelelőt mindenki talál.
százasért egy gyertyaláng...
szól a SZERV, haladjunk tovább!
és futunk sírról - sírra
emlékezünk
rohanunk
emlékezünk
rohanunk...
a gyertya már megint elaludt
egy százasért nem ég
te jó ég!
de mit is vártam
üzlet ez Kemény
de hol a remény?
és a megváltás...
Megváltás!
szól rám egy hirdetmény:
Kötelező sírhely megváltás!
Intézte már?
a tábla rám kiabál...
Király!
Emlékezünk!
a magunk módján...
s elmélkedünk...
2 óra utazás
5 perc emlékezés
hatezerért jutányos ár!
nem hiába...
Üzlet a halál!
Engem majd szórjanak szét
ha lehetne...
csak ne menjek
senkinek a szemébe...
és az idegeire így Halottak napján...
Kölcsönkapott idő
mint szerelmesek fába egymás nevét
véste kérges szívembe minden percét
az élet
sokszor rám taposott gúnyosan nevetve
talpát a bűzös valót belém törölve
a sorsom
éld az életed mindig ahogy lehet
ne álmodozzál csak lépj tovább s feledj
és remélj
mert minden perc csak kölcsönkapott idő
s mint minden kölcsönt ezt is visszaadni illő
hát spórolj
s ha még kamatot is szab ki rád léted
pontosan fizess s a hosszabbítást kérjed
el ne véssz
mert rövid a földi lét e kényszerpálya
de néha az ember benne megtalálja
önmagát
Nem tudom
jönnek a vágyak
fények és árnyak
múlnak az éjek
illannak végleg
nézem a képed
végtelen lényed
az emlékek szépek
de szívembe tépnek
nem tudom mit érzek
dúlnak a harcok
esztelen sarcok
zúgnak mint gépek
vágytalan létek
ágyak a tárgyak
féktelen vágyak
széthullott percek
rímtelen versek
nem tudom ki véd meg
végzetes élet
meztelen lélek
rettegve élek
hogy elvesztlek végleg
hidakra vágyok
de nőnek az árkok
folyton csak várok
de rád nem találok
nem tudom mire vágyok
földre a zöldre
jó levegőre
tiszta kék égre
végtelen térre
csendre és rendre
szép szerelemre
mindezek álmok
túl sokra vágyok
nem tudom mit találok
( Régebbi elmélkedéseim egyike )