Itt a tél

Ködös, hideg reggelen láttam meg őt,
A jégszívű, állandóan tekergőt,
Ki vándorútja során mindig visszatér,
Sok gyermek ujjongva fogadja: itt a tél!
 
Hósubáját felöltve ismét erre jár,
Hideg leheletétől fagyos a határ.
Mégis az összes lurkó csak őreá vár,
Mert tudják: a Karácsonnyal karöltve jár.
 
Feldíszít hát milliónyi fenyőfát,
Rak rá dísznek jégvirágot, hólabdát.
Ajándékként hópaplant hint a földre,
Hadd csúszkáljon minden gyermek kedvére.
 
Szántja havát sok-sok szánkó rendesen,
Mi szép lassacskán olvadozik csendesen.
S hogy ne fázzon a föld, s ruhája szép legyen,
Holle anyó dolgozik türelmesen.
 
Fel-felrázza a dunnáját többször is,
Nem pihen, míg nem lesz a hó húszcentis.
Ha végzett a munkájával, útra kél,
S hívja öccsét, Tavasz úrfit: eljönnél?
 
Ki egész télen rejtekében erre vár,
A mosolyától kivirul majd a határ.
Jön vele a Napsugár, s a Kikelet,
És együtt elbúcsúztatják a Telet.