purzsasattila blogja

 Merengek folyton  

hosszú éjeken át

létemen és hogy 

mit éltem eddig át,

mi végre vagyok,

sorsom mit tervez,

s mért fohászkodok

sokszor Istenhez?

Mi is az hogy vallás, ami oly távol áll tőlem?

Mégis mondogatom, Istenem segíts nekem !

Mert bármi rossz történt velem az életemben,

őhozzá fohászkodtam, kértem hogy segítsen.

De mondd mi is az

hogy hit egyáltalán,

csak azé ki folyton

a bibliát bújja és

a templomba jár?

Azt hiszem nem kell

azért templomba járj,  

hogy magadban célt,

reményt s hitet találj.

A hit olyan érzés mit   

nem vehetsz el senkitől,

reménység ha életed  

kártyavára összedől,

ha baj van fohászkodsz  

Istenhez rendületlenül,

tőle vársz segítséget,  

benne bízol ott legbelül.

A hit a lelkedben van,

az csak a te sajátod,

ebben mindig bízhatsz  

s végre talán belátod,

hogy hit és cél nélkül 

mit sem ér az ember,

mint a nap nélküli ég,  

a víz nélküli tenger.

Hidd hát el magadról,  

képes vagy csodákra,

ne szégyelld azt hogy  

szükséged van fohászra.

Fohászkodj Istenhez és  

bízzál mindig magadban,

ne szégyelld hogy így hiszel

s nem ott bent a templomban.

( Ez is egy régebbi versem, kezdeti próbálkozásaim egyike )